Búcsúkoncert

Betelt a pohár.
Imádok koncertekre járni, mert olyan élményeket nyújtanak, amelyeket sem lemezen, sem a videomegosztón nem kaphatsz meg. Persze mindez csak akkor van így, ha a koncerthelyszín is tesz azért, hogy az élmény megmaradjon.
Idén is rengeteg olyan koncert volt, amire szívesen elmentem volna, és jó párra el is mentem. Az X-Caféba – és ez a hely volt, ahol kihagytam koncerteket – azonban mindig úgy indultam, hogy remélem, nem teszik tönkre az estét. A tegnap esti Pál Utcai Fiúk koncerten lett elegem ebből.
Évek óta készülök PUF koncertre, mert nagyon szeretem a zenéjüket, és mostmár azt is tudom, koncerten a lelküket is kiteszik a közönségért.
Méltatlannak tartom azonban azokat a körülményeket, amelyek között a tegnapi koncert lezajlott. Mind a zenészek, mind a közönség számára méltatlanok.
A hely berendezése rendben van, az azonban hihetetlen számomra, hogy hosszú ideje képtelenek megoldani nem csak a szellőzést, de a levegőhöz jutást, a normális hőmérsékletet sem. Sem a nézők, sem a zenészek számára.
Számomra elfogadhatatlan az, hogy kiváló zenészeknek a lámpák lekapcsolásának kérésével kell küzdeniük – kis túlzással – az életükért.
Nem vagyok hajlandó sem a szombati 1800 forintot, sem a pénteki 1000 forintot többet kifizetni. Sem pedig 20 percig könyökölni a pulton, hogy kapjak egy meleg üdítőt 300 forintért, amihez poharat nem tudnak adni. És ez nem a megfeszülő 3 lány hibája, egyszerűen kevesen vannak.
Az évek óta várt PUF koncertemet sikerült ezekkel tönkretenni. És mégegyszer hangsúlyozom, a zenekar fantasztikus koncertet adott. Azonban nem volt élmény – nézői szemmel – sem a színpad előtt küzdeni a levegőért, sem később az előtérbe menekülve a webkamerás képet közvetítő tv előtt meleg tonikot iszogatni.
Részemről addig nem vagyok hajlandó több koncertre ide menni, míg komoly változások nem lesznek. Pedig lenne néhány, amin szívesen ott lennék…


Lassan hétvége

Annyira közeleg a hétvégi programajánló ideje, hogy már itt is van. Persze ez most nem a szokványos, mert a hét történései kiverték a biztosítékot nálam.
Bármennyire is szeretem Nyíregyházát, ami itt történik, vagy éppen nem történik, már nincs annyira a kedvemre.
Hetek óta készülök, hogy megírjam, a környék bármelyik falujában, városában érdekesebb, értékesebb, és színvonalasabb programok vannak sajnos, mint itt. Sőt, egyáltalán vannak rendezvények. Nem olyan “tudjuk le, és kipipáljuk”, hanem igazi.
Az elmúlt hétvégéből mondjuk a Panyolafesztet, az Ajaki Fesztivált említeném, utóbbin a teljesség igénye nélkül pár fellépő: Lord, Edda, Örökség, Charlie… és ezek csak az esti koncerttöredékek.
De nézzük a mostani hétvégét! Fehérgyarmat, 3 napos rendezvény valamiért úgy, hogy benne van a hétvége. Ki érti?
Fellépők megintcsak a teljesség igénye nélkül: Európa Kiadó, Slow Band, Kuttya, VAN, és még sorolhatnám.
Tudom, jövő hét közepén lesz egy rendezvény. Mondom közepén. Biztos szép lesz, jó lesz, és biztos örülnek majd a szlovák és román turisták, esetleg én is estefelé, de – hogy kicsit demagóg legyek – szeretnék már én is valamit kapni az adóforintjaimért. Ha már kenyeret nem, legalább cirkuszt…
Ez volt hát az eheti, és talán jövő heti rendhagyó ajánló. A Fehérgyarmaton fellépő nyíregyházi, debreceni és budapesti zenészeknek, és az ottani közönségnek pedig jó szórakozást. Egyszer talán majd Nyíregyházán is találkozhatunk.


Update

Mégpedig a tegnapi ajánlóm frissítése.
A jó, vagy a rossz hírrel kezdjem?
Kezdem a jóval.
Nem sokkal a tegnapi írás megjelenése után frissült a program az I. Nagykállói Sörfesztivál eventjében. Így már tudható a teljes program, és az is, hogy a szombat lesz az én napom ott.
A Móricz kertben a Pila koncert jó volt, ahogy már megszokott a Pila Acoustic-tól.
És akkor jöjjön a rossz hír.
A hely nem igazán nyerte el a tetszésemet, és ezen nem segített a savanyú csapolt sör sem. Gondolom, nem lehetett véletlen, hiszen mikor szóvá tettem, rezzenéstelen arccal, mindenféle reagálás nélkül vette tudomásul a srác.
Szóval nagyon nagy dolognak kell ott történnie, hogy újra arra járjak.
A kép csak illusztráció természetesen.


18-as karika

Én most is úgy gondolom, a gyereket nem a tv-nek, a dohányboltosnak, vagy a pedagógusnak kell nevelnie. Erre van a szülő.

Reggelente munkába autózva egy kisbolt mellett veszem fel az egyik kollégát. A kisbolt korábban éjjel-nappali üzletként működött. Kenyér, péksütemény, üdítő és cigi a kis kiadóablakon keresztül.
Most nemzeti dohánybolt lett. Fehérre festett, zárt ablakokkal, kiszolgálás bent. Belépés csak 18 éven felülieknek, nehogy a gyerek lássa a becsomagolt cigit.
A bolt ajtajától 5 méterre, a fal mellett megjelent egy kis asztal, és egy hamuzó.
Itt lehet egy cigi mellett elfogyasztani mondjuk a boltban vásárol kávét.
A megnyitás óta szinte folyamatos a füstfelhő a bolt előtt. Egy másik dohánybolt ajtaján a felirat: A bolt 5 méteres körzetében dohányozni és szeszes italt fogyasztani tilos.
Tényleg megérte ennyit költeni erre a marhaságra…


Lemondás

Pár hónapja a hozzám televíziós műsorokat eljuttató szolgáltató kivette kínálatából azt a pár nézhető csatornát, ami nem a napi gagyi kategóriába tartozott.
Úgy gondoltam, azért ő a szolgáltató, hogy azt adja, amit kérek, így besétáltam, és lemondtam a szolgáltatást.
Megtehettem, megtettem.
Nyilván egy percig sem gondoltam, hogy ez megrengeti a szolgáltatót, és sírva dörömböl majd az ajtómon, hogy engedjem be.

Egy ideje a szabadtéri városi rendezvényeknél divatba jött a péntek kora délutáni kezdés. Ez igazán akkor bosszantó, ha pont olyan a műsor, ami érdekelne. Márpedig szerencsére (még) elég sokszor olyan.
Én alapból szeretek ott lenni a város eseményein, mert büszke vagyok arra, hogy Nyíregyházán élek, nyíregyházi vagyok. Azt gondolom, ezt eddig sem tartottam titokban.
Most azonban úgy döntöttem, nem veszek részt olyan rendezvényeken, amelyek kirekesztik a munkából élőket.
Nyilván egy percig sem gondolom, hogy ez megrengeti a szervezés alapjait, és sírva dörömbölnek majd az ajtómon, hogy ó, gyere már el a rendezvényre.
Azt sem mondanám, hogy ettől nyugodtabban alszom majd, sőt, azt mondom, hiányozni fognak azok a programok, amelyek érnek annyit.
De én ennyit tudok tenni a változásért. Tudom, hogy kevés…


Jó estét Nyíregyháza!

Kis szervezkedéssel viszonylag emberi időben sikerült Nyíregyháza főterére érnem tegnap este.
A köszönőtallérokról már lekéstem, de szerencsére sok régen látott ismerősnek köszönhettem a Helló Nyíregyháza esti részében. Bár én nem javítottam meg köszönési rekordomat, de nem is ezt tartottam fontosnak.
A program esti részében volt némi programváltozás, ami ugyan az esemény eventjében, és oldalán sem jelent meg, szerencsére jól megválasztott közösségi oldalas társaságomon keresztül sikerült értesülnöm róla.
Bár készültem a Szüret utcza koncertjére, a helyettük színpadra lépő Melounge is legalább olyan jólesett.
Régóta tervezem, hogy meghallgatom a város új country formációját, a No Techno Country Band-et. Most ez is sikerült, ráadásul tetszett is, amit hallottam.
A meglepetés villámcsődület is látványos, és jó hangulatot teremtő volt, már amennyit láttam belőle.
Az esti nagykoncert fellépői nem tartoznak a kedvenceim közé, így ezen már nem maradtam, mindenesetre jó kis este volt, és biztosan napközben is jó lett volna…
A kép Melounge, és lesz majd album is.

Nyíregyháza


Helló péntek!

Csak nem bírom megállni, hogy ne morgolódjak kicsit azon, hogy miért pont péntekre került a rendezvény. Tudom, ilyenkor többen sétálgatnak át a Kossuth téren, mint hétvégén, mégsem értem, miért kell büntetni azokat, akiknek még van munkahelyük…
A Helló Nyíregyháza egész napos eseményéről beszélek, amelyen szívesen ott lennék, hiszen alig várom már a szabadtéri rendezvényeket, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Mindegy. Igyekszem mielőbb hazaérni, és az esti események egy részén még én is köszönni kedvenc városomnak.
Helló Nyíregyháza, este találkozunk!
Nyíregyháza Kossuth tér


0. terv

Fogalmam nincs, mi zajlik a miskolci Kocsonyafesztivál körül, mi az, ami a több mint egy évtizede kiválóan működő szervezést ennyire összezavarta, és mi az az erő, aminek érdekében áll egy ilyen hagyományt tönkretenni? Ja, és vajon mindez kinek áll érdekében?
A reggeli ébredezés közben KV-ért igyekezve megállapítottam, hogy a mai időjárás teljesen illik a fesztiválhoz. Legalább olyan köd volt kinn, mint ami az elkövetkező 3-4 napom programját fedi.
Aztán megjelent egy bejegyzés a Kocsonyafesztivál oldalán, ami összegyűjtötte a koncerteket.
Illetve akkor még azt hittem. Emlékeimben kutatva felrémlett egy korábbi programleírás, amelyben néhány név és időpont még szerepelt. Nosza, gyorsan összefésültem a kettőt, és nem volt ütközés.
Most azt hiszem, van egy listám a fesztivál koncertjeiről. De tényleg csak azt hiszem. 🙂
Nincs még végleges tervem (nekem sem 🙂 ), de körvonalazódik néhány biztos pont. Aztán majd a helyszínen pontosítok. Például azt, hogy hol a frászban vannak a színpadok…
Szóval a terv:
22. péntek 16.30 Bíborszél (Kassa- Miskolc színpad)
22. péntek 17.20 Balkan Fanatik (Bestillo színpad)
22. péntek 18:30 Paddy & the Rats (Bestillo színpad)
22. péntek 21:00 Vastaghúros (Swetter) zenekar – Corner Stage (ez fizetős)
23. szombat 14.00 Miskolci Smoothjazz Project (Bestillo színpad)
23. szombat 15.00 Cross Road blues zenekar – Kassa-Miskolc színpad
23. szombat 16.30 Mango Molas (SK, Kassa- Miskolc színpad)
23. szombat 17:00 No Rules zenekar – Erzsébet tér
23. szombat 18:00 925 zenekar – Erzsébet tér
23. szombat 20:00 CrossRoad zenekar – Erzsébet tér
23. szombat 21.00 Maszkura és a tücsökraj (Kassa- Miskolc színpad)
24. vasárnap 11.00 Balkan Fanatik (Lelkibéke színpad)

Ezek egy gyors válogatás eredményei, két órám volt a tervezésre. A köztes időben azért igyekszem még gyöngyszemeket találni 😉
Legközelebb Miskolcról jelentkezem, a mai kép pedig egy múlt évi fesztiválpillanat.

Kocsonyafesztivál 2012


Egy legenda haláltusája

2006 februárjának végén fedeztem fel azt a miskolci rendezvényt, amely azóta is a tavasz kezdetét jelentette számomra. Az első szabadtéri koncerteket, még akkor is, ha közben szállingózik a hó, vagy szakadó esőben álldogáltunk a színpad előtt.
A tavasz kezdete volt, mert a három napban mindig volt legalább egy napsütéses, ha szerencsénk volt, több is.
A színpadtól színpadig vándorlás, a program böngészése, a nehéz döntések olykor, hogy a két jó közül melyiket válasszam.
A fesztivál előtti hetekben a fellépők keresése a neten, az izgalom, idén vajon kit, kiket fedezek fel magamnak?
És kit, mit is fedeztem fel?
A jégszobrászokat, a Frappe triót, a fesztivál hangulatot, a tündért, aki mindig vidám volt, a garabonciásokat, a plüss békákat, a Kortyot, Slamó újrakezdését, a Csírázó Búzakalászt, Kiss Erzsit, Harcsa Veronikát, a ZUP-ot, az Apnoe-t, az Ocho Macho-t, a Paddy and the Rats-t, a Crossroad-ot, a Balkan Fanatik-ot, itt láttam fantasztikus Anna and the Barbies koncertet, és itt zenélt a villamos oldalán a Hollóének Hungarica.

Idén aggódva figyeltem a híreket. Pénzügyi gondok, a város támogatása körüli huzavona, a lassan csöpögő hírek a fellépőkről, az áthelyezett fesztivál.
Hetek óta várom a fesztivál programját, és pár napja már nagyon rossz előérzetem van.
A tegnap megjelent fesztiválprogram azonban annak ellenére megdöbbentett, hogy felkészültem a rosszra.
Már nem igazán hiszek benne, hogy csak elírás a program, már nem igazán hiszek benne, hogy nem ez lesz az utolsó Kocsonyafesztivál. Már nem igazán hiszek benne, hogy az emberi butaság nem tehet tönkre bármit. Azt hiszem, a Kocsonyafesztivált is sikerült megölni. Kár érte.
Azért remélem, a múlt évben szerzett barátokkal történő találkozás enyhít majd a keserűségen, legalább egy jó koncert lesz, egy sör mellett sikerül ismét P. Mobil dalokat énekelni, és talán mégis sikerül idén is találni valami más jót is…

Kocsonyafesztivál 2012


A lőtt medvétől a túró rudiig

Ismét van egy hetem, amit bárkinek odaadnék. Persze nem vagyok ilyen gonosz, így megtartom magamnak. De azért mesélek róla. 😉
Kb. egy hete sikerült belázasodnom. Nem nagy ügy, gondoltam, a szokásos egy Aspirin C és kész. Másnap mindenképpen be kellett mennem a munkahelyre, így megtettem. Hasonlóan kedden is. Fogyott az Aspirin, és szerdán eldöntöttem, irány a doki.
Egy ideje gondolkodom már, hogy másik helyet kellene keresnem, de az ember nehezen vált. Érkezésemkor most valamilyen papírmunkát végeztek, így közel egy óráig semmi nem történt a váróban azon kívül, hogy gyűltek a betegek. Aztán jött a szaladgálós rendelés. Ennek először örültem, mert gyorsan fogytak előlem, bent azonban már nem teljesen így éreztem. Kb. fél perc, majd a kapjon antibiotikumot, pénteken jöjjön vissza és táppénz szöveg után a doki el is tűnt a másik ajtó mögött.
A gyógyszertárban kifizettem reménybeli gyógyulásom árát, kaptam egy mosoly mellé egy “Kevés volt az Aspirin?” kérdést, mert pár napja ugyanitt vettem saját kezelésem kellékét, aztán irány haza.
Gyógyszer be, ágy, lőtt medveség. Unalmas, de jóleső semmittevés, majd olvasgatás.
Másnap hasonlóan, de már bátrabban kis kimozdulással. Kell a friss levegő, és kell kis mozgás is, meg ki tudja még, mi.
Harmadnapra feltámada… ja, ez másik szöveg.
Szóval harmadik nap irány vissza a dokihoz. Reggeli készülődés. Hmm. megcsípett valami. Egy piros pötty. Majd elmúlik. Készülődés tovább, és szép lassan túró rudinak öltözés. Mert a piros pöttyös az igazi. Hát nem!
Mindenesetre hosszú hónapok óta most láttam igazán érdeklődést a doki arcán. Ezen az áron nem hiányzott.
Kalcium, és ha nem múlik, ügyelet mondja, és már ismét a gyógyszertárban vagyok. Itt ismét kedves mosoly, és a “Mellékhatás kezelése is annyiba kerül, mint a gyógyítás” mondat.
Este természetesen ügyelet. Kb. hét órát töltök olyan környezetben, amiről nem hittem, hogy létezhet a mindennapi életben. Borzalmas állapotok uralkodnak a sürgősségin, és borzalmas lehet azoknak is, akik ott dolgoznak. Három órával érkezésem után kezdődik az “ellátásom”, de egy percig sem érzem úgy, mint a háziorvosnál, hogy nem történik semmi a háttérben. Mindenki megy, mint a mérgezett egér. Csak egy kisebbségi szól be a két rendelőajtó közözött rohanva magának kávét vevő dokinak, hogy persze, mert csak kávézgatnak, de ezt senki nem veszi fel, szerencsére a doki sem.
A nap zárásaként a folyosón kempingszéken üldögélve elfogyasztok egy üveg infúziót, a doki a záró kiadásakor elmondja, mi a teendőm, megállapítom, hogy a pár óra alatt többet tett, mint a házi a héten, és éjfélkor elindulok haza.
Reggel, mikor a felkelő nappal az első piros pöttyök is megjelennek, nyugodtan dobok egy kálcium tablettát a pohár vízbe, és indul a következő nap.
Hétfőn újra háziorvos…

Nyíregyháza Sóstó


A reklám ereje

Pár napja reggel, telefonnal készített kép a mai. Nem magyarázkodás, csak magyarázat…
Cserébe én is várnék egy magyarázatot.
Miután – többek között azzal az indokkal, hogy elcsúfítja a rálátást a templomra – sikerült eltávolítani a bádog szökőkutat a Kossuth térről, vajon kinek jutott eszébe, hogy leporellókat kell akasztgatni rá?
Mielőtt megköveznétek, nem az a bajom, ami a leporellókon van, az az egyház “magánügye”, hanem hogy ott van, és elcsúfít, és nem oda való. Szerintem.

Nyíregyháza


Egyenesen

Éjszaka, mikor viszonylag üres fejjel bámultam a monitort, és azon gondolkodtam, miért is nem kapcsoltam még ki, egyszer csak felvillant egy név a közösségi oldal gyorshírei közt. Egy barátom kedvelt egy állapotot, a név pedig felidézett egy estét.
Maradtam hát, és olvastam. “Mindenki Kedvesnek mondanom kell valamit!” Hangzott az indító mondat, és felcsengett fülemben egy augusztus végi este felkonfja, a dalok közötti összekötőszöveg, és hogy nem bírtam eltávolodni a színpadtól, annyira magával ragadott az onnan sugárzó valami.
Ahogy nézem, a fejem még mindig elég üresnek látszik, nem ez lesz a legjobb írásom, de akkor is leírom. 🙂
Volt egy koncert a VIDOR Fesztiválon, amire úgy indultam, hogy “nem tudom” és úgy jöttem el, hogy a legjobb koncert volt addig.
Egyre ritkábban tapasztalható, hogy színpadról őszinteség jön le. Igazi, nem megjátszott, nem a “mindenkoncertenugyanazaszöveg” betanult őszintesége, és nem trágárkodás, hanem a megbecsült közönség felé irányuló szeretet. És akkor a műsorról még nem is szóltam. Kiváló zenei tudás, énekhang, előadás.
Ezt a viszonylag hosszú bevezetőt azért írtam, hogy szembe tudjam állítani a hazai és külföldi tehetségkutatók szintjével, hazug világával. Erről meg csak ennyit, mert nem érdemel több szót 🙂
A történet pedig, hogy Szirtes Edina Mókus eljátszott a gondolattal (jó, kicsit tovább is jutott), hogy elindul valamilyen dalfesztiválon. Aztán visszalépett, és ezt közreadta saját Facebook oldalán.
Szerencsére sokan ott is leírták, hogy az ő tehetségének (és szerintem másokénak sem) ott a helye. Az egy korrupt világ, a pénz, az üzlet világa, és mindenről szól csak nem a tehetséges emberekről.
Ezeknek a tehetséges, szívvel-lélekkel játszó, éneklő embereknek a szerető közönségük között, a színpadon a helyük. És itt azért a többesszám, mert most nem csak Mókusra gondolok…

Szirtes Edina Mókus - VIDOR Fesztivál


Miért?

Van még pár órám, hogy eldöntsem, hova megyek ma.
Hétfő Este Blues Band, vagy Óperentzia.
Előbbi az X-Cafeban lesz, utóbbi pedig a Romkertben.
Ismét elmondom, hogy ebben a kis városban annak a nagyjából három koncerthelynek nem azzal kellene foglalkoznia, hogy megölik egymást. Annyi jó koncert azért nincs…
Tudom, ez üzlet, és vannak ennél fontosabb dolgok is, de akkor is utálom, hogy emiatt ki kell hagynom egy jó koncertet.

Hétfő Este Blues Band

Óperentzia


Dilemma

Pár napja folyt némi diskurzus az egyik közösségi oldalon arról, jó-e, ha egy koncerthely jóval előre közli műsorát?
Én akkor azon a nézetem voltam, hogy a nézők, vendégek, közönség (ki-ki tegye magát abba a kategóriába, ahova szeretné) szempontjából biztosan jó, mert előre tud tervezni. Mint tudjuk, azért nem csak koncertekből áll a világ.
Volt más nézet is, miszerint az egyik hely műsorának ismeretében a másik kényelmesebben tudja szervezni tevékenységét.
Itt volt némi baráti vitánk, ezt nem idézném be, az élet azonban kezdi produkálni azt, amitől tartottam.
Persze lehet ez az én hibám, mert túl széles az a paletta, ami zenei téren érdekel. Konkrétan a jó (számomra jó) zene.
Emiatt kénytelen leszek olyan koncerteket kihagyni, amire pedig szívesen elmennék.
Sokat gondolkodtam a megoldáson.
Felvetődött, hogy úgy jelzem, hogy ez így nekem, mint közönségnek nem jó, hogy egyik koncertre sem megyek el.
Nyilván ettől egyik hely gazdája sem kap sírógörcsöt, így valószínű, hogy a kisebb kárt választom, és valamelyik koncerten ott leszek. A magam eszközével azonban jelzem, nem ez a közönség elvárása. Szerintem.

VIDOR Fesztivál


Dévdidózi együttes

Pár napja gondolkodom, írni kellene pár szót a környezetünkben eluralkodó igénytelenségről. Ma egy ártatlan klipp címével csordult túl a pohár. Ő az, amit itt látsz alul.
A címről a hetvenes évek hétfő délutáni rádiós kívánságműsora ugrott be.
A zenekar neve Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick and Tich. Ez elég nagy gondot okozott az akkori műsorvezetőknek, így egyszerűen csak dévdidózi együttes lett a nevük, és ha már a nevük rövidebb lett, a dalt is lekeverték. Akkor ezt én lustaságnak gondoltam, és lengyel TAKT kazettákon, jugoszláv bakeliteken igyekeztem hozzájutni a zenék végéhez is…
Manapság a tehetségkutatókat nehéz elkerülni, mert tisztálkodni csak kell, és ugye a vízcsapból is…
Hasonló a helyzet néhány régi életút-mutató emberrel is, akik mára valójában csak egy istent ismernek, de egy másikat hirdetnek.
Valamelyik este az egyik általam is szponzorált híradóban annyi szerencsétlenkedést láttam az alatt az idő alatt, amíg nyomtam egyet a távvezérlőn, hogy komolyan kétségbe estem. És nem beszédhiba volt, arra már fel sem kapom a fejem…
Azt tudom, hogy nekem nem jó ez így. De vajon kinek jó, és miért?


Az elkurvulásról

Az elején mindjárt tisztázzuk, hogy pár percnél sohasem zenéltem többet, és ez is ha jól emlékszem 2-3 alkalom volt. Mindenkinek jobb így 🙂
De, ahogy mondani szokás, attól, hogy nem tudok tojást tojni, még megmondhatom, hogy rossz a tojás. Ez jön most.
Tegnap este kis agymosást tartottam, ami zenehallgatást jelentett ez esetben. Régóta kedvelt zenészek, zenekarok régi felvételeinél kezdtem, és innen kalandoztam tovább.
Amin felnő az ember, az elég mély nyomot hagy, és meghatározó lehet későbbi életében, még ha finomulnak is a dolgok. Én az Omega, LGT, Edda, P.Mobil, Beatrice, East, Solaris, Panta Rhei, Black Sabbath, Deep Purple, Santana, Jimi Hendrix zenéjén nőttem fel, és ez csak egy hirtelen eszembe jutott felsorolás, bár eléggé behatárol egy zenei világot.
Úgy gondolom, ezek olyan zenék voltak, amelyek ma is vállalhatók számomra és a készítők számára is. Ez egyben egy minőséget, színvonalat is jelent.
Ezért is fájnak nagyon a közeli múlt eseményei, és ezért nem is kerestem másik szót mai postom címének.
Ez jutott eszembe tegnap, mikor néhány ma is működő régi zenekar, előadó mai “produkciójára”, vagy a milettbelőle felvételre akadtam.
A Magyarországon “divatos” százharmincshatodik búcsúkoncert, a mindenzenészbőlkettő koncertek, a rockerből nótaénekes, a frakkos csótány, vagy a legjobb progresszív rock zenekar elboulevardosodása elég kiábrándító, még ha olykor érthető, vagy legalábbis magyarázható.
Tudom, ez az ő saját életük, de ezek az emberek jelentettek valamit egy generációnak, és ez felelősséggel jár. És ez csak a hazai helyzet. Külföldi kedvenceim egy része is eladja a lelkét manapság. Igaz, ezek jórészt így is minőségi zenék, csak ez már nem ugyanaz az érzés, nekem hiányzik a lélek mögüle.
Azt hiszem, tegnap kicsit túlmostam az agyamat.
A kép pedig mára kicsi Beatrice 😀

Beatrice - 2005


Sétáló

Sokan ismeritek a véleményemet Nyíregyháza belvárosának lekövezéséről. Sokszor írtam már arról, mennyire elhibázott lépésnek tartom a belváros betonszarkofágos lezárását. Ezt a nézetemet most is tartom.
Nem igaz az, hogy a városnak szüksége volt mégegy ilyenre, hiszen a környéken társaiban már akkor is üresen kongtak üzlethelyiségek, mikor válságról még szó sem volt, sőt, a “Városkapu” csúfabbnál csúfabb tervei még meg sem születtek.
Nem állja meg a helyét az sem, hogy a belvárosból sétálóutcát “varázsoltak”. Hiszen kimaradt, és ki is marad a növények telepítése, amely enyhíthetné a kő- és betonrengeteg szürkeségét. Egyébként is milyen sétálóutca az, amely Megállni tilos! táblával kezdődik?
Ha a város szívében annak idején park készül, az ott felállított színpadon nyugodtan zenélhetnének a helyi- és vendégzenekarok.

Hogy miért veszem ezt pont most elő?
Mert pár napja véget ért a VIDOR, ahol a fellépők mellett 2-3 méterre álltak a járó motorú autók – amit a vendég többször is szóvá tett -, szabályos autós forgalmi dugók keletkeztek, miközben a színpadról a zenekar tagjai figyelmeztették a nézőket, vigyázzanak magukra, húzódjanak el az autók elől.

Ez elég illúzióromboló.

És pár nap múlva jön a következő hasonló rendezvény ugyanott. És megint jönnek majd a járművek, megint azzal foglalkoznak a nézők, az előadók, hogy ugráljanak előlük.

Értem én, hogy kell a bevétel az üzletháznak. Értem én, hogy oda kell csalogatni az embereket. De tetszettek volna idejében gondolkodni, és úgy, oda építeni a beton kolosszust, ahol helye van. Ha meg így alakult, a rendezvényt kell onnan biztonságos helyre vinni még akkor is, ha esik az üzlet forgalma.
Vagy vállalni a konfliktust a beton közé zárt lakókkal, és megtiltani a járműforgalmat a rendezvény idejére. Autók mondjuk a mélygarázsba, természetesen ingyen, elnézést kérni a kellemetlenségért, satöbbi.
Kínos? Igen az.
De ki fogja elvinni a balhét, ha egyszer baj történik? Az autós? A gyalogos? Az üzletház? Az önkormányzat?

VIDOR


Több korszak vége

Először is elnézést kérek a KGST Party-soktól, hogy ezzel a bejegyzéssel szakítom meg a beszámolót, de ki kell írjam magamból, hogy aztán folytathassam a normális módon…

Egyszer régen, pár évvel ezelőtt úgy kezdtem blogolni, hogy egy szolgáltató adta a felületet. Kezdetben lehetett formázgatni bizonyos kötöttségekkel, de szépen sikerült belakni. Aztán egyik nap jött az üzenet, átalakítják az egészet, és veszett mindaz a forma, amit kialakítottunk. A tartalom természetesen maradhatott, de mit ért ez úgy?
Azonnal töröltem mindent, és megfogadtam, törekszem arra, hogy csak olyat csináljak, amivel tudok azonosulni.
Így hagytam ott azóta több tárhelyszolgáltatót, web szolgáltatót, és – bár igyekszem folyamatosan javítani – képeskönyvem ma is viseli sajnos ezeknek a költözéseknek a nyomait.
Ma reggel a Facebook fogadott azzal, hogy 6 napom van beállítgatni dolgokat, mert ő bizony átvált az idővonalas megjelenésre.
Megnéztem, és olyan primitív a megjelenés bármilyen beállítás után is, annyira felületesen kódolt a felület, hogy azt hiszem, ezt nem fogom bevállalni.
26-ig kell döntenem. Addig még kicsit körbenézek, hátha be lehet állítani pl. hogy méretezze hasábokhoz a képeket, de ha nem megy, most úgy gondolom, 26-a után nem frissítem tovább a Facebook oldalt.
Sajnálom…

Pillanatnyilag ezt a képet állítottam be borítónak, mert sokkal inkább bánt, hogy vége a KGST Party-nak. A karszalag még a kezemen, de tudom, egyszer le kell venni…
Nemsokára jön a felvonulás album.

KGST Party, Nyíregyháza


Kutyaszorító

Fel vagyok háborodva azon a módszeren, ahogy a mai C.A.C kiállítás szervezői az érkezőket lenyúlják. A Múzeumfalu előtti parkolót lezárták, és fizetős parkolóba terelik a járműveket. A parkolóból csak a kiállításra lehet menni, ahol újabb összegért belépőt kell váltani. De ez CSAK ott derül ki.
Ezt én nagyon tisztességtelennek tartom. Magát a módszert, az összegtől függetlenül.
Részemről egyetlen MEOE rendezvényt sem kívánok látogatni ezután. Ha szándékos a dolog azért, ha szervezési hiba, azért.


Ő a gazdim!

Most csak egy képet teszek fel az Állatbarát Alapítvány tegnapi örökbefogadó napjáról, mert indulok a Múzeumfaluba a Szerk.: kutyakiállításra.
A törlés okáról következő írásban, mert nem mérgezem ezzel a kép hangulatát.

Állatbarát Alapítvány örökbefogadó nap, Nyíregyháza 2012