Zenés hétvége

Vadregényes környezetben, a romokban heverő BuSzaCsa udvar mellett, a parkolóban rendezték meg hétvégén a Halat-Vadat GasztroFeszt-et. Zeneileg a szombati nap jó része volt vállalható számomra, illetve vasárnap dél körül ellátogattunk a Pán Péter zenekar fellépésére, és terveztünk egy ebédet is, ha már gasztro…

A szombati időjárás inkább a pálinkázásnak kedvezett, szerencsére remek italokkal készültek, és persze a koncertek is nagyon jók voltak.
A programot a Nap együttes kezdte. Nekik jutott a technika beállításának feladata is. Szerencsére a kezdeti egybenmorgásból viszonylag hamar sikerült hallgathatót csinálni.
A fesztivál fellépőit nagyrészt a múlt évi Sóstó Serfeszt előadóiból válogatták, így kiszámítható volt, a Nap koncert végeztével nagyjából mikor kell visszatérnünk a BuSzaCsa parkolójába.
Nem sokkal a Zenith koncertkezdése előtt érkeztünk vissza kicsit melegebben öltözve, mint délelőtt. Megérte. Mind a koncert, mind a melegebb ruha. 🙂

Az estét számunkra a Bluesers zárta, és azt mondom, érdemes volt fagyoskodnunk.
Vasárnap fél 12 körül érkeztünk. Kiderült, a teljes délelőtti színpadi program elmaradt, de a Pán Péter játszani fog. A bejáratnál szembesültünk azzal, hogy nem csak a kulturális program lett hiányos, hanem az ételeket sem tudják a meghirdetettnek megfelelően kínálni. A belépőjegyért cserébe hal vagy vad ételt lehetett volna választani, de ezt valamiért csak halászlére módosították. Elgondolkodtunk, hogy bemenjünk-e egyáltalán, de úgy gondoltam, a zenészek iránti tiszteletből mindenképpen megváltjuk a belépőt, az étel lehetőségét pedig elajándékoztuk.
A Pán Péter koncertje után – ami simán megérte az ötszáz forintot 😉 -, mikor Kocsis Janika átadta a CD-t a technikusnak, gyorsan elindultunk a Twin Peaks-be egy finom cézár salátára.
A két napot most két képbe sűrítettem, aztán jönnek majd a fotóalbumok a koncertekről.
A cézár salátáról nem lesz több. 🙂


Kiállítási rend

Írtam tegnap, hogy a napi sétám nem minden helyéről lesz képem. Legalábbis képsorom, mert egy-egy mozzanattal azért illusztrálni fogom az írásokat.

A szombat reggel fotókiállítás nézegetéssel kezdtük. Kettő is volt Nyíregyházán, amiről tudtam, így mindkettőt megnéztük.
A Váci Mihály Kulturális Központban Reményi József képeiből rendeztek kiállítást. A képek a II. világháború idején készültek, és a kórházvonaton szolgálatot teljesítő katonatiszt mindennapjait örökítik meg.
A kiállítás érdekes, és különleges, ajánlom a megtekintését, melyre március 17-ig van lehetőség.
Ami miatt nem csak az Ajánló, hanem a Dörmögő rovatba is bekerült az írás, az a kiállítás megrendezésének módja.
Már egy korábbi fotókiállításnál is zavart, hogy a félhomályos teremben kell nézegetnem. Gondolom, a takarékosság miatt mellőznek mindenféle megvilágítást bízva a kintről beszűrődő fényben. A másik a paravánok elrendezése.
A tárlat rendezői kifejezetten tiltják az anyag bármilyen engedély nélküli felhasználását, ami természetes is. Az illusztrációmon ezért szerepelnek elhomályosítva a képek. Azt azonban legalább a “jólvanazúgy” kategóriába sorolom, hogy fotókiállítás közepén a paraván mögül félig ki/belóg egy tv, amelyen reklámfilm megy. Talán ezekre érdemes lenne odafigyelni, mert ehhez csak kis odafigyelés kell. Megérdemelné a kiállító és a kiállítás is.

A másik kiállítás a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár harmadik emeletén berendezett, Danilás László és Danilás László János fotóit bemutató “Kárpátalja – a hely, ahol születtem” című fotókiállítása. A hónap végéig látogatható tárlatot is ajánlom, hiszen olyan tájakra kalauzol, amelyek bár helyileg viszonylag közel vannak, mégis bizonyára kevesen látogattak el oda.
Nekem itt is volt kis gondom a paravánok elhelyezésével, mert olyan sűrűn voltak, hogy nehezen lehetett igazán megnézni a képeket. Pedig hely lett volna a társalgóban egy tágasabb rendezésre. Talán legközelebb.

A leírtak ellenére mindkét kiállítást ajánlom, mert a fotóanyagok megérdemlik a figyelmet.


Kocsonyafesztivál

Tíz éve február végén volt az első alkalom, hogy részt vettem az ország talán legkorábbi szabadtéri fesztiválján. Nem bántam meg, sőt, ahogy tehettem, rendszeresen vissza is tértem Miskolcra, a Kocsonyafesztiválokra.
Nagyon szerettem ezeket a napokat, mert pont olyan volt minden, amilyennek én elképzeltem. Vendéglátás, kedves emberek, remek koncertek, kirakodóvásár, mosolygós eladók, és ki tudja még, mi minden.
Jó volt így indítani az évet, mindjárt kis kikapcsolódással.
Az utolsó két évben már a szervezők küzdöttek a túlélésért. Aztán bedarálta őket a gépezet. A Kocsonyafesztiválból egy gyenge mulatós klón lett, elvesztette a régi hangulatát, így már nem érdekel. De annak a pár évnek az emlékei, amelyet ebben a kellemes környezetben töltöttem, örökre megmaradtak.
És megmaradt sok-sok kép egy olyan fesztiválról, amelyet ma is szívesen látnék.
Az sem véletlen, hogy pont ezt a képet választottam, melyre ha klikkelsz, végignézheted az összes albumot a valamikori Kocsonyafesztiválról.
KLIKK


Vakáció

Felnőttek a gyereket. Nem volt egyszerű életük a Griswold családban.
A nagyvilág szinte csak nyaralásaikon keresztül ismerhette meg életüket, de ez is pont elég volt. Mind a megismeréshez, mind a nagyvilágnak 🙂
Illetve csak lett volna, ha a sokadik rókabőrt is eszükbe nem jut lehúzni a családról.
A Családi vakáció, az Európai vakációt, a Karácsonyi vakációt és a Vegasi vakáció után a fantáziadús Vakáció cím jutott a legutóbbi résznek.
Mint írtam, a gyerekek felnőttek, és épp úgy örökölték az apa szerencsétlenségét, mint ahogy a film örökölte a korábbi részek poénjainak jó részét, sőt, szinte a történetet is.
Nagyon meglepett volna, ha a nem próbálnak a nagyon gyenge filmen legalább azzal javítani, hogy az eredeti szereplők is előkerülnek, igaz, csak pár percre. Sajnos sem Chevy Chase-nek, sem pedig Beverly D’Angelo-nak nem ez lesz a legemlékezetesebb szerepe, azt gondolom, inkább a nevükkel próbáltak húzni a filmen.
Aki nem látta a korábbi filmeket, vagy legalább valamelyiküket, annak lehet szórakoztató is akár.
Igazán nekem személyesen egyetlen poén jött be akkor, mikor vasárnap egy fél napos buszozás közepén elhangzott a párbeszéd:
– Hány óra az út pontosan?
– 12.
…de ez is inkább a helyzet miatt, ahol elhangzott.
Itt a film előzetese, hátha nem tudtalak lebeszélni róla 😉


Zempléni kirándulás

Az új év első világgá menése mindjárt az év második napjára esett, és a füzérradványi Károlyi-kastély volt a fő úti cél. Mikor legutóbb arra jártam, a kastély eléggé leromlott állapotban volt kívülről. Múlt évben a park esett át hatalmas átalakításon, érdekelt, milyen lett az összkép.
Mindjárt az elején el kell mondjam, nekem csalódást okozott. A kastély állapota tovább romlott, bedeszkázott, nyitva felejtett/hagyott ablakok jelezték, nem ez volt a fő fejlesztési cél.
A kastély főbejáratától remek turista képeket lehet készíteni az átalakított parkról, ha ügyel az ember arra, hogy kihagyja a kompozícióból a megcsonkított fákat.
A park közelebbről már nem nyerte meg annyira a tetszésemet. Öncélúnak éreztem az átalakítást, ugyanakkor befejezetlennek is. A nagy tó partján, a korláton belüli két fának szerintem nem sok ideje van már és a kis tó mellett álló romos épületmaradvány funkciója sem tiszta számomra. Sajnos a park öreg fáit is “megnyírták” – erre biztosan a balesetveszély a magyarázat -, és a bejárathoz közeli romos épületet is elkerülte a gondoskodás.
A most következő képeken igyekeztem nem a leírtakat megjeleníteni, sokkal inkább egy kellemes képet megőrizni a helyről, ahová biztosan nem térek vissza egy ideig. Remélem, a felújítás folytatódik felújításként, és nem átalakításként. Megérdemli a környezet.
A kirándulás válogatott képeit az ittenire klikkelve nézheted meg, a végén néhány kőkapui pillanattal.
KLIKK


Lelombozódva

A levelek tartják még magukat a fákon a sóstói erdőben, a múlt pénteki erdei fotósétám mégsem teljesen úgy sikerült ahogy szerettem volna.
Pár éve egyszer már megdöbbentem a farakásokon a Hármasdombnál, azt gondoltam, ezen már túl vagyunk. Sajnos nem. A kedvelt sétáló útvonalat végig hatalmas farakások szegélyezik, az utat jókora járműkerekek szántották mélyre, szóval nem volt igazán sétáló hangulatú.
Hamar le is tértünk erről az útról, de már tovaszállt az őszi erdei séta hangulata. A most következő fotóalbumból ezek a képek kimaradtak, sőt, el sem készítettem őket. Igyekeztem pozitív hangulatú képeket hozni, és szerintem te is így gondolod majd, ha klikkelsz az itteni képre. Őszi sétára pedig megyek majd máshova.
KLIKK


Mese az elszalasztott lehetőségről

Amikor múlt héten rátaláltam az eseménysorra, elégedetten bólintottam. Ez igen, ezt kell csinálni!
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár olyan egyhetes programsorozatot rakott össze, amely – ahogy írtam – méltán tart számot figyelemre. Ezért is ajánlottam jó szívvel, és terveztem, hogy időt szakítok rá, hogy meglátogassam.
Hét közben sikerült eléggé lezombiznom magam, így dobtam a pénteki koncertestét. Maradt a tervben a könyvtár és esetleg Tarcal.
A könyvtár hétvégére többek között retro számítógép és kvarcjáték kiállítást, és csereberét, meseolvasást, barkácsfoglalkozást, családi vetélkedőket, makett kiállítást, közönségtalálkozót ígért, és tartott.
Úgy gondoltam, megnézem, fényképezgetek is kicsit. Mert azt gondoltam, és most is azt gondolom, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár nagyon jó úton halad afelé, hogy a város legjobb programjait szolgáltassa.
Láthattuk már ezt a VIDOR Fesztivál alatt is, amikor kicsit árnyékban maradt ugyan a tevékenységük, de egy délután sikerült pár képet, és kis hírverést csinálnom nekik.
Ebből az albumból került egy kép a mai bejegyzéshez, mert a hétvégén sajnos nem sikerült fényképeznem.
A ruhatárig jutottunk ugyanis. Leadtuk a kabátokat.
– A táskát is! – jött a kérés.
– Fotós felszerelés, szeretnék fényképezni a kiállításon. – mondtam.
– Akkor vegye ki a fényképezőgépet, és a táskát adja le! – jött a válasz.
– Kérjük vissza a kabátokat! – mondtam, és méltatlankodva eljöttünk.
Gondolom, az a rend, hogy nem lehet táskát bevinni, de soha nem hagynám ruhatárban felszerelésem legkisebb részét sem, mint ahogy korábbi években a kiállítások megtekintésénél ez nem is volt elvárás.
A tanulság számomra, legközelebb indulás előtt szerzek információt. Sajnálom, hogy elszalasztottam a lehetőséget, biztosan érdekes volt a kiállítás.


Kizárás

Facebook oldalamat valamiért letiltották nemrég. Igyekszem megtudni az okot, és jelentkezem majd.


Szombat

Mára az Éva Presszó koncertbeszámolóját szántam, de az időm véges, így végül egy gyorsbeszámoló maradt a szombati napról.
Felkészülve a gumigyár forgalomakadályozására időben elindultam az Artézis könyvnapi koncertjére.

Az igazi kihívást az jelentette, hogy ezután átkeljek a város nyugati oldalára. A forgalom szervezése a múlt évihez hasonlóan teljesen kiszámíthatatlan volt, azt gondolom, sokat ártottak az amúgy sem rózsás kerékpáros-gyalogos/autós/motoros viszonynak.
Mégis sikerült eljutnom a Tigers – Cowbells HFL mérkőzésre.

Sőt, némi leleménnyel később az élhetetlen várost is sikerült elhagynom. Tokaj hatalmas látogatottságú borfesztiválja felüdülés volt, melyben a Ciráda zenekar is a segítségemre sietett.

Leginkább azonban a RealMen két órás koncertje jelentett felüdülést.

Mindezekről, és persze a vasárnapról is érkeznek majd a beszámolók.


Hideg sör

Kicsit mindig örülök, mikor azt hallom, sörnapok lesznek városunkban. Felsejlik a régi emlék, a több zenekaros, több napos sörfesztiválok, és titkon mindig reménykedem benne, hogy ilyet Nyíregyházán is meg lehet rendezni újra. Aztán mindig csalódnom kell.
Persze a hétvégi Cseh Sörnapoknál tudtam, hogy ilyenről nem álmodhatok, de a történtekre nem számítottam.
Nem volt igazán fesztiválidő péntek délután, mégis jópáran összegyűltünk a RealMen zenekar koncertjére. Ritka alkalom, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – helyi formáció léphet a helyi közönség elé, nem csoda hát, ha volt érdeklődés.
A bajok akkor kezdődtek, amikor az egyik környéken lakó úgy döntött, hangos a zene, és neki a “nincszene” a megfelelő. A rövidített koncert végére az öt tagú zenekar koncertjéhez sikerült hat rendőrt is mozgósítani. Valamint sikerült egy embernek mindent megtenni, hogy tönkretegye sokak szórakozását. “Természetesen” a hétvége többi koncertje elmaradt, győzött a klottgatyás polgár.

A koncert egyébként most is remek volt, és a fekete sör is jólesett. Kár, hogy ez a másfél óra jelentette a sörfesztivált

Remélem, eljön egyszer az az idő, amikor nem csak a mulatós-, vagy a nyálzene lesz elfogadott a belvárosban.

A koncertről még idejében elkezdtem fényképeket készíteni, amit az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK