Talán a címből sejtheted, miért van diavetítés két egymást követő napon.
Bizony, bizony. Két diamárka (többek között).
Egy időszak diákzsebből is néha megfizethető diája, és a szinte megfizethetetlen álom.
Az analóg fényképezés időszakának jó részéről fekete-fehér emlékeim vannak. De az akkor (is) megismételhetetlennek látszó történések mindig előcsalták utolsó filléreimet is. Volt, amikor csak az ORWO diára futotta, és voltak ritka pillanatok, mikor az Ofotértba belépésemkor Pisti a polcig hátrált, mikor kimondtam, kérek egy AGFA diát.
Nem misztifikálom a helyzetet, de nézd meg a tegnapi képet, és a mait a napfényes Szentendréről. Mindkettő elő és utómunka nélküli (mondjuk rájuk férne 😉 )

A most következő dia egy Cseh Tamás hangulatát idéző emlék. Ezért is időzítettem Tamás születésnapjára.
A tanulóévek egy részének lezárása volt egy lengyelországi nyaralás érdekes történésekkel, krakkói vonattal, Vandával, Stefánnal, 65 zloty-s SBB bakelit lemezzel.
A kép az utazás egy állomása. Katowice, a Sziléziai felkelők emlékműve, háttérben a Spodek stadion.
Talán mesélek még majd.

Ez a felirat olvasható a Trabi csomagtartóján.
Tehát valahol az NDK-ban készült a kép.
Ebből azért tudható, hogy nem a napokban 😀

Ma egy új kategóriát indítok képeskönyvemben.
Karácsony körül olvashattad, hogy a hulló tűlevelek között volt egy diaszkenner, amivel egészen jól elkarácsonyoztam 🙂
Azóta nem igazán volt időm folytatni az archiválást, de az a pár nap elég jó eredményt hozott.
Igaz, van még néhány doboz dia, és számtalan negatív, ami a távoli múltat idézheti, és tulajdonképpen nem ártana az eddigi beolvasásokat is megismételni egy alapos diatisztítás után, de addig is válogatok pár így is nézhető képet.
Az időszak nagyjából a hetvenes, nyolcvanas évek, egy olyan időszak, amiből mindenki másra (máshogy?) emlékszik.
Azt mondják, a jó fotóhoz jó időben kell jó helyen lenni, és jó, ha fényképezőgép is van nálad.
Nos, a következő képet nem tartom fotóilag jónak, egy dokumentumkép.
1989 augusztusában készült a Berlini falról.
Gondolom, nyilvánvaló, hogy a nyugati oldal 😉
Akkor még nem tudtuk, hogy a fal napjai meg vannak számlálva, de hittük, jó lesz nekünk, ha eljön a mi időnk…