Ráncfelvarrás

Elfogadom, hogy klikkvadász a cím, és nem így szoktak beharangozni egy arculatváltást, ami mögött jó féléves munka van. Lehetne mondjuk új év, új arculat is, de ez sem lenne jobb. De így nagyjából 16 és félezer bejegyzés után nézd el nekem, ha nehezen találok húzós címet. 🙂
Lássuk, miről is van szó?
A Fotóalbumomról, amihez általában egy-egy írásomból jutsz el az éppen aktuális albummal.
Néhány változáson már keresztül ment az elmúlt 15 évben, de a mostani egy nagyobb ugrás.
Két dolog vezetett, mikor a változtatás mellett döntöttem. Egyrészt a több tízezer képet nincs már ember, – rajtam kívül 🙂 – aki végiglapozná, másrészt sokat változtak az oldallátogatási szokások is.
Egyre gyakoribb a mobil eszközről nézelődés, és bár az albumok jelentős részénél az esti tea/sör/bor melletti számítógépes nézegetés is jó elfoglaltság, nagyon éreztem már a késztetést, hogy mondjuk telefonról is vállalható módon legyen elérhető a tartalom.
Az új arculat ezeknek az elvárásoknak igyekszik megfelelni, és gondolkodom még azon, hogy az eddigieken túl néhány témacsoportot még kiemelek majd.
Nagyjából ennyi a változás, néhány technikai könnyítés társaságában.
Ezt hozta most mikulás, jézuska, újév, vagy bárki, aki ilyenkor felbukkan. 🙂
A képre klikkelve már nézelődhetsz is. Kellemes időtöltést!
KLIKK


Vajda György könyvbemutató

“Nem az ember szólaltatja meg a gitárt, hanem a gitár szólaltatja meg az embert.”
Ezzel a Vajda György mondattal – Császár Zoltán előszavával – indul Vannai László Pál: Vajda György – Generációk gitártanára című könyve.

Csütörtök délután tartották a könyv bemutatóját a Vasutas Művelődési Házban.
A könyv egy riport kötet. Volt tanítványok, zenésztársak beszélgetnek a szerzővel Vajda Györgyről.
Bár én nem ismertem személyesen a gitártanárt, tanítványai közül számosat ismerek, és látom, hallom mai játékukat. Ezért is vásároltam meg a könyvet, ezért is mentem el a bemutatóra. Még csak belelapozni volt időm, de biztosan érdekes olvasmány lesz.
Készítettem néhány fotót az eseményről. Megnézheted őket, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Fotózkodás

Csütörtök reggel jelentkeztem itt legutóbb. Azóta rengeteg dolog történt, de én még mindig a csütörtöki kiállítás megnyitón pörgök.
Nagyon hálás vagyok a Mustárháznak a lehetőségért, Zsuzsónak és Briginek a segítségért, a támogatásért, Enikőnek a megnyitóért, mindazoknak, akik ott voltak, és persze köszönet a dokumentálásért is. Bearanyoztátok az estémet, a hétvégémet.
A fotókiállítás eventjét nem zárom le, itt gyűlik továbbra is minden kapcsolódó információ.
A kiállítás február végéig nézhető meg a Mustárház nyitvatartási idejében. Ha arra jársz, ne fellejts el írni, rajzolni a vendégkönyvbe. 🙂

A hétvégém további élményeket is nyújtott.
Péntek este a Szmog Sörözőben a Retronome zenekar koncertjét élveztük pár évvel ezelőtti találkozás emlékét felidézve.
Szombaton megnéztük Csutkai Csaba portréfotó kiállítását. Fantasztikusan jó, ajánlom. Megnéztük a SMOG kiállítást is, és a Krúdy Art moziban is találtunk egy kiállítást.
Este az Öreg Motoros Sörözőben Tünde és Pila műsorán lazítottunk, ma délután pedig a Sajtófotó kiállítás végigjárásával töltöttük az időt.
A koncerteken fényképeztem is, ezeket az albumokat a következő napokban láthatod majd, a kiállítás dolgait pedig a fenti linken érheted el.


Rólunk szólnak a hírek

Szombat délelőtt számos olyan program volt, ahol terveztem a megjelenésemet, ahol olyan társaságban lehetek, ahol jól érzem magam. Ilyen volt a Madárkarácsony az erdei tornapályánál, vagy az Állatok karácsonya az Állatbarát Alapítványnál. Volt azonban egy harmadik esemény is, ami nem tette kétségessé, hol leszek délelőtt.

Kicsit hosszabb írás következik, légy türelmes. 😉

Édesapámnak volt egy Werra 3 típusú fényképezőgépe (ma is őrzöm), amivel kedves családi fotókat készített. Gyermekkoromban általában kicsit másként teltek az esték, a hétvégék, mint manapság. Mikor egy-egy tekercs film elkészült, fürdőszobánk sötétkamrává alakult, pár óra múlva pedig már kezünkben is volt a fénykép a korábbi napok történéseiről. Sokszor kuksoltam én is a sötét “laborban”, és ez egy életre meghatározta a fényképezéshez való viszonyomat.
Középiskolás koromban összegyűjtögetett, kicsit megpótolt zsebpénzemből vásároltam egy Zenit fényképezőgépet. Emlékszem, milyen boldogan vittem haza az Ofotértból.

Ugrunk kicsit az időben. Úgy 40 éve legkedvesebb barátom éppen felvételt nyert a fotós szakmunkásképzőbe, így nekem is kicsit több rálátásom nyílt a szakmai részre.
Nagyjából ugyanekkor, 1976-ban alakult meg a Nyíregyházi Fotóklub, ahol számos, a fotózás iránt elkötelezett ember gyűlt össze. Igazi klubélet folyt, nem szakbarbár gyülekezet, hanem inkább baráti társaság volt ez, persze egyre komolyabb szakmai felkészültséggel, a fotózás szeretetével felvértezve. A klub és a tagok sorra hozták el a jobbnál jobb díjakat a fotópályázatokról. Abban az időben igen komoly támogatás állt a klubok mögött. Nem csak a hely, a labor állt rendelkezésre, hanem neves fotósokkal is találkozhattunk, beszélgethettünk, képértékeléseket tartottunk, szóval olyan klubélet folyt, ami a mai anyagias világban elképzelhetetlen.

Elérkeztünk a szombathoz. Pár hétig volt látható a Pál Gyula Teremben Mikita Viktor emlékkiállítása. Viktor alapító, meghatározó egyénisége volt a fotóklubnak. Szakmai tudása, látásmódja, segítőkészsége mai napig nyomot hagy – azt gondolom – nem csak az én képeimen. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem.
A kiállítás záró napján összegyűltünk néhányan a valaha volt fotóklubosok közül egy beszélgetésre, emlékezésre, képnézegetésre. Jól esett az ismétlőgombos digitális világból kicsit visszatérni a megfontoltabb analóg képkészítéshez.
A pár órával később, egy kiállítás megnyitón készített képeim feldolgozásának nagyobb részén túljutva elmondhatom, ez a pár óra beszélgetés láthatóan megfontoltabb fényképezésre késztetett. Ezért is hiányzik nagyon ma is a fotóklub…
És a történet itt – remélem, rövid időre – megszakad.

Végezetül pedig egy rövid írást, és Pusztai Sanyi néhány képét linkelem ide. Köszönet neki ezekért.


Múltportré

Pár tíz éve, negatív filmre készült kép. Azt hiszem, ez még a Zenit fényképezőgép volt. Szerettem embereket fotózni, amikor még elég volt a “ráutaló magatartás” egy portré, vagy egy elkapott pillanat megörökítéséhez. Mostanában egyre többször megkérdezik, kinek készülnek a képek, és egyáltalán miért? Pedig jó ideje már csak a színpad felé fényképezek. Vagy tárgyakat, növényeket, tájat, gondosan megvárva, míg mindenki kimegy a képből. Furcsa világ ez.


2004

A csendesebb napokra visszatekintéseket tervezek. Jöjjenek most a kezdetek, legalábbis a digitális kezdetek. Vagy inkább a blog kezdetek.
2004-ben gondoltam úgy, hogy elkezdek valami naplófélét készíteni. Adott volt a téma, szeretett szülővárosom, Nyíregyháza mindennapjai. Akkoriban még a munkahelyem is oda kötött – régi, szép idők -, így akkor még a hétköznapi események is könnyebben a megörökíthetőek voltak számomra, mint manapság.
A napló vezetéséhez akkor még ingyenes tárhelyeket használtam, aminek a mai napig iszom a levét, hiszen az onnan történő gyors költözéssel sikerült elvesztenem a kereshetőséget többek között. Igyekszem ezt egy ideje favágó munkával – adatbázisba újra felvitel – helyreállítani. Ez elég nagy munka, kicsivel több, mint ha újra megírnám, de egyszer remélem, elkészülök majd.
A képi dokumentáláshoz a számomra megfizethető kategóriában ekkor elég jónak tartott Sanyo VPC-AZ3-at használtam. Nem szégyenkezem az eredmény miatt.
Nincs más hátra, minthogy rávegyelek, hogy megnézegesd az ekkori képeket. 😉 Ehhez nem kell mást tenned, mint klikkelni az itt lévőre.
KLIKK


Piacon

Kép nagyjából abból az időből, mikor még nagymamám is járt piacra. Sajnos róla nincs ilyen képem.


Elmúlás


A legjobb kirándulásunk…

Érdekes, hogy mikor valami régi emlékre találok, általában Cseh Tamás dal jut eszembe.
Vagy két-három éve, mikor egy krakkói diát találtam, a Krakkói vonat ugrott be. A mai képhez pedig egy másik dal tartozik.
Ez a krakkóinál is korábbi kép, valamelyik középiskolás kirándulás szelfije. Persze azért nem 962. 🙂


perme (második fél) éve

Folytassuk a nyár eseményeinek sorolását, induljunk júlistól.
Így lesz kerek a világ. Sokaknak ismerős a cím, amely az érdekes megyejárásokon kívül is számtalan eseményt nyújtott ez évben. Nekem mindössze egyetlen kiránduláson sikerült részt vennem, de volt néhány, amit látatlanban is sajnálom, hogy kihagytam.

A hónap közepén az a megtiszteltetés ért, hogy a Nap együttessel tarthattam Révfülöpre, ahol fantasztikus koncertet adtak este, ám addig sem telt eseménytelenül a nap. Mégegyszer köszönöm a lehetőséget.
Révfülöp
Nyíregyházán idén is megrendezték az Úszó Alkalmatlanságok versenyét. Sajnos most is a tónak azon a részén, ami kevés lehetőséget biztosít a nézőknek a jó rálátásra, ráadásul a partszakasz még eléggé romokban hevert a befejezetlen “felújítás” miatt.
A hónap végén kicsit sikerült világgá mennem. Jólesett egy hosszú hétvége kikapcsolódás.
Kárpátok
Több éves vágyam vált valóra, amikor eljutottam az Oldalvágány Fesztiválra. Már tudom, hogy ezt soha nem lett volna szabad kihagynom.
Oldalvágány
Nyíregyházi programokkal idén augusztus 20-án sem kecsegtettek, így immár hagyományosan Nyírpazonyban ünnepeltem. Itt idén is rendkívüli programmal készültek. Aa egész napos, minden igényt kielégítő színpadi programból a rám vonatkozó rész a Napra és a Karmapirin koncertje volt. Nehezen önthető szavakba, mennyire jó volt mindkét koncert.
Napra
Következzen most egy olyan kép, amelynek albumát még nem osztottam meg, és ezzel most szembesültem. Nyírbogáton adott egy fantasztikus koncertet az Ocho Macho augusztus közepén. Januárban részletesen beszámolok róla. 😉
Ocho Macho
És már el is érkeztünk a VIDOR Fesztiválhoz. Ez az időszak volt a leghosszabb szabadságom, ami azt mutatja, én méltó módon készültem a rendezvényre. Talán érzed, nem volt teljesen felhőtlen az örömöm. Mintha az idei VIDORra is érvényes lett volna a rezsicsökkentés, bár nem tudom, valójában mennyit költöttek rá. A nagyszínpadon volt néhány parádés, sőt, rendkívüli műsor, de volt nagy melléfogás is, egészében azonban a délutánonkénti VIDOR hangulat hiányzott leginkább. Az igazi bohóckodások. Persze csöppet sem bántam meg, hogy szabadságon voltam ebben az időszakban, de kis odafigyeléssel, és nem feltétlenül pénzzel a délutánok hangulatát vissza lehetne hozni mondjuk jövőre. És most had válasszak azokról képet akiken évek óta nem múlik a VIDOR hangulat. Köszönet nekik ezért.
VIDOR
Kóstolja meg! – hallod, és már tudod is, hogy ismét a Múzeumfaluban vagyunk. Idén is olyan sokféle étel készült, hogy el sem tudom sorolni, nem hogy végigkóstolni lett volna esélyem. Persze azért volt, amit nem hagyhattam ki. 🙂
Múzeumfalu
A Kállay Gyűjtemény rendezvényéről már szóltam első féléves beszámolómban, most mégis újra megemlítem őket, mert “Az autók világa” című kiállításuk, és az e köré épített rendezvények üde színfoltjai voltak Nyíregyháza történéseinek.

Az augusztus 20-ai Karmapirin koncert annyira meggyőző volt, hogy egy percig sem gondolkodtam rajta, követem-e őket Nagydobosra, a Nemzetközi Sütőtökfesztiválra. Képzelj el egy hatalmas mezőt, körben mindenhol bemutatók, árusok, vendéglátóhelyek, a végén pedig egy hatalmas színpad. Ez a kép fogadott érkezéskor, és a színpadon az éppen beálló Karmapirin.
Kis nézelődés, és már loholtam is vissza a színpadhoz, mert feldübörgött a nyitány. Fantasztikus koncert volt ez is, érdemes volt autókázni kicsit.
Karmapirin
Viszonylag kevés időm maradt idén az állatbarátkodásra, de ha tehettem ott voltam a rendezvényeken.

Sikerült végre egyszer szinte együtt kelni a nappal úgy, hogy ez nem a munkába igyekvés volt, hanem egy kis ködös, aranylós szombat reggel. Persze a ködös témában vannak még lehetőségek.

A számos idei Pila koncert közül erre a félévre is hozok egy képet, ezt most egy másik felállású koncertről. Nagyon szeretem ezt a hangulatot is, nem csoda, ha a szomszéd városba is ellátogattam ezért.
Pila
A Romkertben a számos jobbnál jobb koncerten kívül is mindig történik valami érdekes. Idén a tetoválók versenyét emelem ki ezek közül. Persze a kora délután kezdődő eseményt is koncertek követték.

A Sóstói Múzeumfalu a Márton napi rendezvénnyel zárta az idei évet. Azt azért megemlítem, hogy októberben újabb látványossággal, az Árpádkori faluval gyarapodott kedvenc helyem.
Árpádkori falu - Sóstói Múzeumfalu
Előző összefoglalómban már említettem, hogy idén kicsit elriasztott Sóstótól az a mérhetetlen mennyiségű kő, amit ott beépítettek. A sóstói munkálatokba igen sok pénzt öltek, nem mindenről gondolom úgy, hogy volt értelme, amit viszont hiányolok, az a Sóstói kilátó felújítása. A jelenlegi állapotról inkább nem teszek most fel képet, remélem, nem jut a tavi fahíd sorsára.
Örömömre szolgál, hogy a meglévő mondjuk két koncerthelyszín mellé újabb csatlakozott, és bízom benne, hogy a lelkes üzemeltetők meg tudják valósítani álmukat. Mindenesetre néhány nagyon jó koncert már volt a Club Főnixben.

Idén is sikerült egy jó hangulatú délelőttön némi plusz élelemmel meglepni az erdei madarakat, nekem pedig néhány különleges képet is készítenem.

Sikerült kicsit hősködnöm is, természetesen a hőst nagyon átvitt értelemben említve. 🙂 Mindenesetre Köszönöm a lehetőséget ismét.
Az év utolsó napjai sem teltek eseménytelenül, bár kicsit sok elvarratlan szál eldolgozása maradt az utolsó napokra, és a kabátom zsebe így is lukas maradt, azonban karácsony után még sikerült egy régi tervem megvalósítani, eljutottam egy parádés hangulatú Karibra Kollektíva koncertre, majd pedig saját várában kerestem fel a Bordó Sárkányt. Felejthetetlen koncert volt ez is.

Ebből a részből is nagyon sok dolog kimaradt, bármilyen hosszúra sikeredett is a második féléves beszámolóm. Természetesen már elkészült az idei év fotóalbuma is, tehát nyugodtan megkeresheted, amit nem említettem. 🙂
Ebben az összefoglalóban az évtől Nyíregyháza egy ünnepi képével búcsúzom, de van még két nap, és legalább két bejegyzés hátra. Úgyhogy térj vissza holnap is, hidd el, megéri. Tartogatok egy meglepetést. 😉