Category Archives: Diavetítés

Fotózkodás

Csütörtök reggel jelentkeztem itt legutóbb. Azóta rengeteg dolog történt, de én még mindig a csütörtöki kiállítás megnyitón pörgök.
Nagyon hálás vagyok a Mustárháznak a lehetőségért, Zsuzsónak és Briginek a segítségért, a támogatásért, Enikőnek a megnyitóért, mindazoknak, akik ott voltak, és persze köszönet a dokumentálásért is. Bearanyoztátok az estémet, a hétvégémet.
A fotókiállítás eventjét nem zárom le, itt gyűlik továbbra is minden kapcsolódó információ.
A kiállítás február végéig nézhető meg a Mustárház nyitvatartási idejében. Ha arra jársz, ne fellejts el írni, rajzolni a vendégkönyvbe. 🙂

A hétvégém további élményeket is nyújtott.
Péntek este a Szmog Sörözőben a Retronome zenekar koncertjét élveztük pár évvel ezelőtti találkozás emlékét felidézve.
Szombaton megnéztük Csutkai Csaba portréfotó kiállítását. Fantasztikusan jó, ajánlom. Megnéztük a SMOG kiállítást is, és a Krúdy Art moziban is találtunk egy kiállítást.
Este az Öreg Motoros Sörözőben Tünde és Pila műsorán lazítottunk, ma délután pedig a Sajtófotó kiállítás végigjárásával töltöttük az időt.
A koncerteken fényképeztem is, ezeket az albumokat a következő napokban láthatod majd, a kiállítás dolgait pedig a fenti linken érheted el.

Rólunk szólnak a hírek

Szombat délelőtt számos olyan program volt, ahol terveztem a megjelenésemet, ahol olyan társaságban lehetek, ahol jól érzem magam. Ilyen volt a Madárkarácsony az erdei tornapályánál, vagy az Állatok karácsonya az Állatbarát Alapítványnál. Volt azonban egy harmadik esemény is, ami nem tette kétségessé, hol leszek délelőtt.

Kicsit hosszabb írás következik, légy türelmes. 😉

Édesapámnak volt egy Werra 3 típusú fényképezőgépe (ma is őrzöm), amivel kedves családi fotókat készített. Gyermekkoromban általában kicsit másként teltek az esték, a hétvégék, mint manapság. Mikor egy-egy tekercs film elkészült, fürdőszobánk sötétkamrává alakult, pár óra múlva pedig már kezünkben is volt a fénykép a korábbi napok történéseiről. Sokszor kuksoltam én is a sötét “laborban”, és ez egy életre meghatározta a fényképezéshez való viszonyomat.
Középiskolás koromban összegyűjtögetett, kicsit megpótolt zsebpénzemből vásároltam egy Zenit fényképezőgépet. Emlékszem, milyen boldogan vittem haza az Ofotértból.

Ugrunk kicsit az időben. Úgy 40 éve legkedvesebb barátom éppen felvételt nyert a fotós szakmunkásképzőbe, így nekem is kicsit több rálátásom nyílt a szakmai részre.
Nagyjából ugyanekkor, 1976-ban alakult meg a Nyíregyházi Fotóklub, ahol számos, a fotózás iránt elkötelezett ember gyűlt össze. Igazi klubélet folyt, nem szakbarbár gyülekezet, hanem inkább baráti társaság volt ez, persze egyre komolyabb szakmai felkészültséggel, a fotózás szeretetével felvértezve. A klub és a tagok sorra hozták el a jobbnál jobb díjakat a fotópályázatokról. Abban az időben igen komoly támogatás állt a klubok mögött. Nem csak a hely, a labor állt rendelkezésre, hanem neves fotósokkal is találkozhattunk, beszélgethettünk, képértékeléseket tartottunk, szóval olyan klubélet folyt, ami a mai anyagias világban elképzelhetetlen.

Elérkeztünk a szombathoz. Pár hétig volt látható a Pál Gyula Teremben Mikita Viktor emlékkiállítása. Viktor alapító, meghatározó egyénisége volt a fotóklubnak. Szakmai tudása, látásmódja, segítőkészsége mai napig nyomot hagy – azt gondolom – nem csak az én képeimen. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem.
A kiállítás záró napján összegyűltünk néhányan a valaha volt fotóklubosok közül egy beszélgetésre, emlékezésre, képnézegetésre. Jól esett az ismétlőgombos digitális világból kicsit visszatérni a megfontoltabb analóg képkészítéshez.
A pár órával később, egy kiállítás megnyitón készített képeim feldolgozásának nagyobb részén túljutva elmondhatom, ez a pár óra beszélgetés láthatóan megfontoltabb fényképezésre késztetett. Ezért is hiányzik nagyon ma is a fotóklub…
És a történet itt – remélem, rövid időre – megszakad.

Végezetül pedig egy rövid írást, és Pusztai Sanyi néhány képét linkelem ide. Köszönet neki ezekért.

Múltportré

Pár tíz éve, negatív filmre készült kép. Azt hiszem, ez még a Zenit fényképezőgép volt. Szerettem embereket fotózni, amikor még elég volt a “ráutaló magatartás” egy portré, vagy egy elkapott pillanat megörökítéséhez. Mostanában egyre többször megkérdezik, kinek készülnek a képek, és egyáltalán miért? Pedig jó ideje már csak a színpad felé fényképezek. Vagy tárgyakat, növényeket, tájat, gondosan megvárva, míg mindenki kimegy a képből. Furcsa világ ez.

2004

A csendesebb napokra visszatekintéseket tervezek. Jöjjenek most a kezdetek, legalábbis a digitális kezdetek. Vagy inkább a blog kezdetek.
2004-ben gondoltam úgy, hogy elkezdek valami naplófélét készíteni. Adott volt a téma, szeretett szülővárosom, Nyíregyháza mindennapjai. Akkoriban még a munkahelyem is oda kötött – régi, szép idők -, így akkor még a hétköznapi események is könnyebben a megörökíthetőek voltak számomra, mint manapság.
A napló vezetéséhez akkor még ingyenes tárhelyeket használtam, aminek a mai napig iszom a levét, hiszen az onnan történő gyors költözéssel sikerült elvesztenem a kereshetőséget többek között. Igyekszem ezt egy ideje favágó munkával – adatbázisba újra felvitel – helyreállítani. Ez elég nagy munka, kicsivel több, mint ha újra megírnám, de egyszer remélem, elkészülök majd.
A képi dokumentáláshoz a számomra megfizethető kategóriában ekkor elég jónak tartott Sanyo VPC-AZ3-at használtam. Nem szégyenkezem az eredmény miatt.
Nincs más hátra, minthogy rávegyelek, hogy megnézegesd az ekkori képeket. 😉 Ehhez nem kell mást tenned, mint klikkelni az itt lévőre.
KLIKK

Piacon

Kép nagyjából abból az időből, mikor még nagymamám is járt piacra. Sajnos róla nincs ilyen képem.

Elmúlás

A legjobb kirándulásunk…

Érdekes, hogy mikor valami régi emlékre találok, általában Cseh Tamás dal jut eszembe.
Vagy két-három éve, mikor egy krakkói diát találtam, a Krakkói vonat ugrott be. A mai képhez pedig egy másik dal tartozik.
Ez a krakkóinál is korábbi kép, valamelyik középiskolás kirándulás szelfije. Persze azért nem 962. 🙂

perme (második fél) éve

Folytassuk a nyár eseményeinek sorolását, induljunk júlistól.
Így lesz kerek a világ. Sokaknak ismerős a cím, amely az érdekes megyejárásokon kívül is számtalan eseményt nyújtott ez évben. Nekem mindössze egyetlen kiránduláson sikerült részt vennem, de volt néhány, amit látatlanban is sajnálom, hogy kihagytam.

A hónap közepén az a megtiszteltetés ért, hogy a Nap együttessel tarthattam Révfülöpre, ahol fantasztikus koncertet adtak este, ám addig sem telt eseménytelenül a nap. Mégegyszer köszönöm a lehetőséget.
Révfülöp
Nyíregyházán idén is megrendezték az Úszó Alkalmatlanságok versenyét. Sajnos most is a tónak azon a részén, ami kevés lehetőséget biztosít a nézőknek a jó rálátásra, ráadásul a partszakasz még eléggé romokban hevert a befejezetlen “felújítás” miatt.
A hónap végén kicsit sikerült világgá mennem. Jólesett egy hosszú hétvége kikapcsolódás.
Kárpátok
Több éves vágyam vált valóra, amikor eljutottam az Oldalvágány Fesztiválra. Már tudom, hogy ezt soha nem lett volna szabad kihagynom.
Oldalvágány
Nyíregyházi programokkal idén augusztus 20-án sem kecsegtettek, így immár hagyományosan Nyírpazonyban ünnepeltem. Itt idén is rendkívüli programmal készültek. Aa egész napos, minden igényt kielégítő színpadi programból a rám vonatkozó rész a Napra és a Karmapirin koncertje volt. Nehezen önthető szavakba, mennyire jó volt mindkét koncert.
Napra
Következzen most egy olyan kép, amelynek albumát még nem osztottam meg, és ezzel most szembesültem. Nyírbogáton adott egy fantasztikus koncertet az Ocho Macho augusztus közepén. Januárban részletesen beszámolok róla. 😉
Ocho Macho
És már el is érkeztünk a VIDOR Fesztiválhoz. Ez az időszak volt a leghosszabb szabadságom, ami azt mutatja, én méltó módon készültem a rendezvényre. Talán érzed, nem volt teljesen felhőtlen az örömöm. Mintha az idei VIDORra is érvényes lett volna a rezsicsökkentés, bár nem tudom, valójában mennyit költöttek rá. A nagyszínpadon volt néhány parádés, sőt, rendkívüli műsor, de volt nagy melléfogás is, egészében azonban a délutánonkénti VIDOR hangulat hiányzott leginkább. Az igazi bohóckodások. Persze csöppet sem bántam meg, hogy szabadságon voltam ebben az időszakban, de kis odafigyeléssel, és nem feltétlenül pénzzel a délutánok hangulatát vissza lehetne hozni mondjuk jövőre. És most had válasszak azokról képet akiken évek óta nem múlik a VIDOR hangulat. Köszönet nekik ezért.
VIDOR
Kóstolja meg! – hallod, és már tudod is, hogy ismét a Múzeumfaluban vagyunk. Idén is olyan sokféle étel készült, hogy el sem tudom sorolni, nem hogy végigkóstolni lett volna esélyem. Persze azért volt, amit nem hagyhattam ki. 🙂
Múzeumfalu
A Kállay Gyűjtemény rendezvényéről már szóltam első féléves beszámolómban, most mégis újra megemlítem őket, mert “Az autók világa” című kiállításuk, és az e köré épített rendezvények üde színfoltjai voltak Nyíregyháza történéseinek.

Az augusztus 20-ai Karmapirin koncert annyira meggyőző volt, hogy egy percig sem gondolkodtam rajta, követem-e őket Nagydobosra, a Nemzetközi Sütőtökfesztiválra. Képzelj el egy hatalmas mezőt, körben mindenhol bemutatók, árusok, vendéglátóhelyek, a végén pedig egy hatalmas színpad. Ez a kép fogadott érkezéskor, és a színpadon az éppen beálló Karmapirin.
Kis nézelődés, és már loholtam is vissza a színpadhoz, mert feldübörgött a nyitány. Fantasztikus koncert volt ez is, érdemes volt autókázni kicsit.
Karmapirin
Viszonylag kevés időm maradt idén az állatbarátkodásra, de ha tehettem ott voltam a rendezvényeken.

Sikerült végre egyszer szinte együtt kelni a nappal úgy, hogy ez nem a munkába igyekvés volt, hanem egy kis ködös, aranylós szombat reggel. Persze a ködös témában vannak még lehetőségek.

A számos idei Pila koncert közül erre a félévre is hozok egy képet, ezt most egy másik felállású koncertről. Nagyon szeretem ezt a hangulatot is, nem csoda, ha a szomszéd városba is ellátogattam ezért.
Pila
A Romkertben a számos jobbnál jobb koncerten kívül is mindig történik valami érdekes. Idén a tetoválók versenyét emelem ki ezek közül. Persze a kora délután kezdődő eseményt is koncertek követték.

A Sóstói Múzeumfalu a Márton napi rendezvénnyel zárta az idei évet. Azt azért megemlítem, hogy októberben újabb látványossággal, az Árpádkori faluval gyarapodott kedvenc helyem.
Árpádkori falu - Sóstói Múzeumfalu
Előző összefoglalómban már említettem, hogy idén kicsit elriasztott Sóstótól az a mérhetetlen mennyiségű kő, amit ott beépítettek. A sóstói munkálatokba igen sok pénzt öltek, nem mindenről gondolom úgy, hogy volt értelme, amit viszont hiányolok, az a Sóstói kilátó felújítása. A jelenlegi állapotról inkább nem teszek most fel képet, remélem, nem jut a tavi fahíd sorsára.
Örömömre szolgál, hogy a meglévő mondjuk két koncerthelyszín mellé újabb csatlakozott, és bízom benne, hogy a lelkes üzemeltetők meg tudják valósítani álmukat. Mindenesetre néhány nagyon jó koncert már volt a Club Főnixben.

Idén is sikerült egy jó hangulatú délelőttön némi plusz élelemmel meglepni az erdei madarakat, nekem pedig néhány különleges képet is készítenem.

Sikerült kicsit hősködnöm is, természetesen a hőst nagyon átvitt értelemben említve. 🙂 Mindenesetre Köszönöm a lehetőséget ismét.
Az év utolsó napjai sem teltek eseménytelenül, bár kicsit sok elvarratlan szál eldolgozása maradt az utolsó napokra, és a kabátom zsebe így is lukas maradt, azonban karácsony után még sikerült egy régi tervem megvalósítani, eljutottam egy parádés hangulatú Karibra Kollektíva koncertre, majd pedig saját várában kerestem fel a Bordó Sárkányt. Felejthetetlen koncert volt ez is.

Ebből a részből is nagyon sok dolog kimaradt, bármilyen hosszúra sikeredett is a második féléves beszámolóm. Természetesen már elkészült az idei év fotóalbuma is, tehát nyugodtan megkeresheted, amit nem említettem. 🙂
Ebben az összefoglalóban az évtől Nyíregyháza egy ünnepi képével búcsúzom, de van még két nap, és legalább két bejegyzés hátra. Úgyhogy térj vissza holnap is, hidd el, megéri. Tartogatok egy meglepetést. 😉

perme (első fél) éve

A közösségi oldal üzemeltetői idén is úgy gondolták, csinálnak helyettem egy számvetést az elmúló évemről. Bár néha meglepődök, milyen sokat tudnak rólam, mégis úgy gondoltam, ezt kihagyom, és magam készítem el az értékelést.
Ami biztos, hogy ahol jártam idén oda szívesen mentem, és ami kimarad a mostani rövidkéből, arra is szívesen emlékszem, de hogy nézne ki a kb. 370 idei bejegyzés most itt egyben? 🙂
Szóval kiragadok pillanatokat, miközben végiggondolom az összeset. Szívesen teszem, mert érdekes évem volt szerencsére.
Az év első képeit Sóstón készítettem. Mit sem sejtve átsétáltam az akkor még meglévő fahídon. Nyíregyháza gyöngyszeme a sok kövezéssel, és ezáltal a sétányon gátlástalanul közlekedő autókkal számomra sokat veszített csillogásából. Sajnálom, mert szívesen pihentem itt.
Nyíregyháza Sóstó
Az év első koncertje a Romkerthez köthető. Az év folyamán sokszor megfordultam itt. Szeretem a helyet, mert nem akar több lenni, mint ami. Remek koncerthely, jó társasággal, és idén a hangosítás is megújult. Szerintem említem még az év folyamán. 😉
Szerencsére azt mondhatom, hagyományosan idén is megrendezték a Kuttya Fesztivált a debreceni ROncsbárban. A mostani képekkel annyira nem dicsekszem, pedig örömteli nap volt. Ezen a napon érkezett meg új fényképezőgépem. Ismerkedési est volt. 🙂
VAN - Kuttya Fesztivál
Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy téltől tavaszig sem maradtam Múzeumfalu nélkül. A páratlan rendezvénysorozat, melyben viseletbemutatókkal és tánctanulásokkal töltöttük a hideg napokat, sok új kedvelőt szerzett a Múzeumfalunak, és biztosan sokan megpróbálták elkészíteni a vendéglátás sütijeit is. Ebből az időszakból nagyon nehéz volt képet választanom, legszívesebben mindet bemásoltam volna.
Sóstói Múzeumfalu
Ebben az évben fedeztem fel a Kállay Gyűjtemény nagyon kedves stábját, akik emlékezetes kiállításokkal, programokkal igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. Év elején például a mackókiállítással.
Kállay Gyűjtemény
Tavasszal a Sóstói Állatparkba is sikerült kijutnom, és szerencsére decemberben is meg tudtam ismételni a sétát. Utóbbiról is szép nagy fotóalbum készült, de kedvenc képemet ezen a márciusi napon kattintottam.
SóstóZoo
Nagy szomorúságomra a gőgös politika tönkretette a környék legjobb tavasznyitó rendezvényét, a Miskolci Kocsonyafesztivált. Ebben az évben így erről nincs képem, de – mivel a szállást már korábban lefoglaltuk, és nem akartam én is ütni a hoppon maradt szállásadókon – a fesztivál tervezett idejét Miskolcon töltöttük. Elég kiábrándító képeket sikerült készítenem, de nagy örömömre sikerült meglepni az éppen ezidőben Miskolcon koncertező Szüret Utczát.
Szüret Utcza
Hú, még csak márciusnál járunk, és milyen sokat beszéltem már… és mennyi mindent kihagytam!

Az április elhozta városunkba Bill kapitányt. Egy fantasztikus koncerttel örvendeztetett meg bennünket most is.
Deák Bill Gyula
Aztán következett számos jobbnál jobb koncerthétvége, és már el is érkezett a húsvét, ami természetesen a Múzeumfaluban talált. Persze nem csak engem, hanem a számtalan érdeklődőt, és nagy kedvencemet, a Kuckó Művésztanya művészeit is.
Kuckó Művésztanya
Az év első szabadtéri koncertjét is a Múzeumfaluban láttuk, ez egy fergeteges Nap koncert volt. Szerencsére ebben az évben több fellépésükön is ott voltam, és egy remek utazáson is részt vettem, de erről majd akkor.
A május elseje most is úgy alakult, hogy azt sem tudtam, hova manjek, így hát sok helyre mentem, komoly forgatókönyvet dolgoztam ki. 🙂
Természetesen a Múzeumfaluban indult a napom, majd a Mustárház következett szintén a majálisos standard részeként, ahol a VAN és a SZüret Utcza koncertje hagyott felejthetetlen emléket.
És volt még egy uticél, a Nap koncert Borbányán. Nem lehetett panasz a napra.
Nap együttes
A május egy emlékezetes találkozással indult. Benkó Laci bácsi érkezett a Romkertbe, és ez nekem, mint valamikori omegásnak igen nagy élmény volt.
Benkő László
Májusban a belváros is felébredt, elérkezett az első városi rendezvény ideje- Az Akusztikus Zene Ünnepén Tünde, Pila és Bubu mellett színpadon volt a Karmapirin, és a No Techno Country Band is.
Piláék egyébként ebben az évben szerencsére igen aktívak voltak, most az egyik mocis fellépésük képét hozom ide.
Tünde, Pila, Bubu - Öreg Motoros
A májust egy káprázatos koncerthétvége zárta, amiért Hajdúböszörmény szervezőit illeti dicséret, és ismét csak példaként állítom a rendezvényt városunk tanulni vágyói elé.
Hobo
A nyár sok eseményt hozott, még ha a Nagy Nyaralás ki is maradt.
Remélem, Eger városközpontját már sikerült összerakni, mert mikor ott jártunk, nagyjából a törökdúlásra emlékeztetett. Persze azért maradt látnivaló így is.
Eger
Nyíregyházán a Múzeumok éjszakája számos érdekes programot hozott, még ha én nem is voltam toppon a dokumentálásban, és a Sóstói Múzeumfaluban is sikerült fél éjszakát eltölteni. A Szent Iván-éj idén is látványos programot hozott.
Múzeumfalu
A félévet két Nyíregyházán kívüli esemény zárta. Tokajban a sárkányhajósok mérték össze tudásukat, az éjszaka pedig, amit Mádon töltöttem, örökre bevéste a látogatandó események közé a Jó éjszakát! rendezvényt.
Mád

Ezzel az első féléves visszaemlékezés végére is értem. Igen hosszúra sikerült, pedig sok eseményt kihagytam. Nemsokára folytatom a második félévvel.

Esős napok

Miközben néha-néha azért kidugom az orrom a lakásból, nagy lendülettel folynak képtáram ráncfelvarrási munkálatai. A hétközben meglebegtetett egyik “gazdaságélénkítő lépés” új lendületet adott a munkámnak. Tegnap ugyanis megnéztem, és 4200 forintnyi internetadót számoltam ki az elmúlt egy heti forgalmamra.
Bárhogy is lesz végül, idén mindenképpen be szeretném fejezni a nagy adatmozgásokkal járó dolgokat, és valamennyiünk érdekében kicsit átgondolom képeskönyvem jövő évi design-ját.
Ha van kedved, nézd meg, hol tartok most.
Ahol valamelyik csoportot kiválasztva a nagyobb indexképet látod, azzal már elkészültem, 2010 nagy része, 2011 és 2012 van még hátra.
A képre klikkelve a képtáramhoz jutsz.
KLIKK