Egy júniusi napon történt.
Reggel 7 körül csörgött a telefonom.
A futárszolgálat jelezte, hogy napközben felkeresnek.
Kollégámmal éppen reggeli KV-nkon voltunk túl – régi szép idők – mikor ismét hívásom érkezett.
A futár a szomszéd utcában van.
Egyeztettük, hol találkozunk, és huss.
Néhány perc múlva már a kezemben is volt.
Búcsú a futártól, és usgyi szétszedni a csomagot.
Ekkor kezdődött közös életünk.
Ez kb. két és fél éve történt.
Azóta sülve-főve együtt vagyunk.
Összeszoktunk.
Egy ideje azonban megváltoztak a körülményeim.
Így már nem volt értelme mindenhová együtt menni.
Sokat szomorkodott itthon.
Ez az egyik oka, hogy most azt mondom:

Szerető gazdát keresek Fuji S7000 típusú fényképezőgépemnek. Mesélhetnék róla, de szemléletesebb, ha megnézed a blogomat. Közös életünk minden mozzanatát megtalálod. 🙂 Bármilyen kérdésed merül fel, kérdezz!

Ha figyelmesen megnézted, láthattad, hogy az oldalsáv kicsit megfogyatkozott.
Ennek igen egyszerű oka van.
Említettem, hogy gondom volt az előzetesen ütemezett hozzászólásokkal.
Az idei blogomhoz a WordPress egy újabb verzióját kezdtem használni, és napokig azt hittem, én nézek el valamit.
Aztán hétvégén a fórumukon kértem segítséget.
Kiderült, hogy az új verzió más szabályokat használ a hozzászólások megjelenítésére.
Ez a dolog nekem nagyon nem felelt meg, így tegnap este – mérhetetlen szabadidőmben – arra az elhatározásra jutottam, hogy a korábbi WP verzióra állok vissza.
Ez azonban nem egyszerű.
Archiváltam a pár idei hozzászólásomat, és elfogadtam, hogy a sidebar jó része áldozatul esik az akciómnak.
Nem akartam sokáig húzni a dolgot, mert most még viszonylag kevés bejegyzésem volt, viszonylag kevés munkával megúszom.
Ez a viszonylag kevés munka tartott úgy hétfő hajnal egy-fél kettőig.
Érdekesen néztem ki ma napközben 🙂
A sidebar bejegyzései folyamatosan visszakerülnek majd, de most inkább alszom kicsit.
Jó éjt!

Nézd figyelmesen a banner képet az oldal tetején.
Ha éles képet látsz, baj van 😀
Elkezdődött hát a következő év is.
Elkezdődött a naplóm következő kötete is.
Ahogy a korábbi év elején, idén is új kötetet indítok az év kezdetén.
Ahogy a korábbi évben, idén is megteremtem a visszatekintés lehetőségét.
Ahogy az előző évben leírtam, most nem teszem meg, miért, és hogyan tovább. 😉
Egyszerűen csak belinkelem az előző évit.

Légy üdvözölve az új kötetben, az új évben.

Itt az ideje, hogy fény derüljön a titkos projektemre.
Volt szerencsém, meg időm, hogy előkészítsem az új évre a következő kötetet .
Itt BUÉK, meg rövidesen ott is BUÉK! 😉

Szeptembertől új mederbe terelődik az életem. Erről már elég sok mindent tudsz, hiszen telesírtam vele a blogomat. 🙂
Amit viszont még nem, azt most elmondom.
Nagyobbrészt technikai dolgok (sőt, azt hiszem, csak azok), de bizonyos helyzetekben jelentősen érinthetik a naplómat.
Tehát: A napközben hétköznap úgy reggel fél 6 és este 7 közötti időt jelent. (mi mást is jelenthetne, mint a napkeltétől napnyugtáig-ot)
Az alant leírt változások ezt az időszakot érintik.
Eddig írni és olvasni is tudtam a blogomat. Ezentúl sem az írás, sem az olvasás lehetősége nem adatik meg ez időben.
Ezen időszakban megjelenhetnek írások, mert szerencsére a WordPress megengedi a megjelenés ütemezését, azonban ha figyelmetlenségem okán valami rosszul jelenik meg, az legalább estig úgy is marad.
Eddig bizonyos megkötésekkel volt lehetőségem bizonyos oldalak elérésére.
Sajnos a kedvenc oldalaim közül szinte egyiket sem értem el, ez ezután is így marad azzal a különbséggel, hogy az eddig elérteket sem érem el.
Ez persze azt is jelenti, hogy kedvenc oldalaimon bármikor is helyezik el a bejegyzéseket, azokat estig nélkülöznöm kell.
Az E-mail olvasásának lehetőségét minden bizonnyal meg tudom teremteni, az írás azonban más tészta.
Nem használnék céges fiókot magán levelezésre, ez így természetes, azt gondolom.
Bár ez igazán nem változás, mert a postagalambok eddig sem hagytak sok nyomot a postaládámon, olyan példára meg nem is emlékszem, hogy azonnali választ várva toporogtak volna az ablakban.
Marad tehát a telefon a kiváltságosoknak 🙂

Mindezt azért írtam le, mert a blogot csak addig csinálom, amíg fenti változások nem tükröződnek a tartalomban. Ha bármi változna, szólok.
Szép reggelt, szép napot!
Este – reményeim szerint – 10 körül jövök a Vidorral.

…itthonitthon vagyok-e, vagy az itthonmunkahelyen. Kb. ugyanazokon a dobozokon esek át. 🙂
Most azt hiszem, sikerült kiválogatnom a munkahelyemet otthonossá teendőség okán becipelt dolgokat a csak úgy felhalmozott lomoktól. Remélem, nem a lomokat hoztam haza.
Ja, hogy itthon vagyok már, ha nem derült volna ki.
Ma megvettem a bérletemet a jövő hónapra.
Az utascentrumban simán marslakónak néztek, mikor megkérdeztem, kell-e fénykép, meg ilyenek?
Mindegy.
Reszelgetem az elmaradásaimat, holnap lesz valami szép album, remélem.
Az, hogy melyik, és hogy fog kinézni, még titok 😉
Tehát viszlát holnap. …illetve viszolv, vagymi 🙂

“Ma is konzerv vért iszunk, Pedro”
Ha jól emlékszem, szó szerint ez hangzik el a Macskafogóban Lusta Dick szólója után.
Hogy jön ez ide? Feladjam rejtvényben? 🙂
Nem vagyok (most) gonosz, inkább megmondom.
Nem leszek gépközelben a hétvégén, így most előre beállítom a dolgokat.
Remélem, működik majd. 😉
Akár így, akár úgy, legyen szép hétvégéd!

Aztán ha már azt üzentem a leállás alatt, hogy beázott a blogom, legyen itt
egy tegnap készült ötletadó kép egy kompozícióilag rossz helyen parkoló
Skodával, és egy bátor vágottfejű rövidnadrágossal

…hogy áttekinthetetlen, és kezelhetetlen a blogom, ezért időről időre visszatér a kényszer, hogy tegyek ez ellen valamit.
Ne ijedj meg, nem alakítottam nagyot, csak egy kis kiemelés.
Mert ugye az én logikám szerint minden rendben van, minden érthető, amit írok, vagy jelzek, a szimbólumok, vagy a megszüntetett, szövegre átírt szimbólumok.
Aztán néha szembesülök vele, hogy nem mindig, vagy nem mindenkinek jó mondjuk az írás a jel helyett. No de hova jutna a világ, ha mindenki az én logikám szerint gondolkodna?
Így hát néha magyarázkodok. Ezeket sorolom a blog kategóriába.
És hogy miért dumáltam ennyit? Ezt a kategóriát mostantól a jobb felső sarokban megjelent -re klikkelve is elérheted.
Természetesen ugyanez vonatkozik a korábbi évekre is. Minden évben az aktuális blog kategória… illetve minden kötetben az aktuális kötethez tartozó, de a különbséget most nem részletezem, benne van valahol az idei blog-ban 😉 .

Van egy jó hírem, amit már bizonyára észrevettél a jobb felső sarokban.
Sikerült megoldanom, hogy képeskönyvem mindkét kötetében lehessen keresni.
Nagy előrelépés ez, mert az itteni keresésből eddig kimaradtak a korábbi évek anyagai, ami – lássuk be – munkásságom 🙂 jelentősebb része.
Remélhetőleg este sikerül majd az 1. kötet módosítása is mind a fejléc-menü, mind a keresés tekintetében.
Kellemes keresgélést! 😉

Többször kérdezték már, kinek csinálom ezt a lapot?
Általában azt mondom, magamnak, és valahogy így is gondolom, de azért van más is.
Amikor hozzákezdtem, az a cél vezetett, hogy megmutassam városom, és környéke szépségeit, látnivalóit, kedvet csináljak ahhoz, hogy soha erre nem járt emberkék idelátogassanak, valaha itt járt emberkék visszatérjenek, az itt lakók, és nem itt lakók láthassák úgy a várost, ahogy én látom, vegyenek észre olyat, ami mellett egyébként elmennének. Szóval amolyan kis színes kedvcsináló, csalogató képeskönyvnek indult. Mert szeretem ezt a várost, és büszke is voltam rá, hogy olyan, amilyen.
Sajnos az utóbbi idők történései kicsit negatívba vitték a képeskönyvet, de remélem, rövid időn belül visszatér a nyugalom a belvárosba, és nem veszik el Sóstó nyugalmát sem…
De most nem is erről akarok írni.
Nagyjából elképzeltem egy felületet képeskönyvemnek, és lassan már két éve kisebb-nagyobb módosítások történnek csak, alapjaiban a kezdő elképzelésre építek. Igyekszem olyan felületet készíteni, ami áttekinthető, és könnyen kezelhető. Ahogy nő az információ mennyisége, egyre nehezebb az áttekinthetőség biztosítása. Ezért időről időre – ahogy most is – leírom a főbb elveket.
Olykor – ahogy most is – külső behatásra, vagy csak mert magam is körülményesnek ítélem a kezelést, végrehajtok módosításokat.

Ez a – visszajáróknak talán megszokottnak nevezhető – vezérlősor számomra eléggé egyértelmű szimbólumokat tartalmazott, mégis kaptam olyan kérdéseket, amiből kiderült, nem biztos, hogy egy rugóra jár az agyunk. Nem kevés gondolkodás után picit átrendeztem az ikonokat, de ez nem jelentett igazi áttörést.

Rászántam hát magam egy más szemléletű vezérlésre. Vége a képrejtvénynek, éljen az olvasás! :-)Nem tudom, tegyem-e próbára a türelmedet a magyarázattal? Azt hiszem, csak pár szóval mégis…

Bár a képeskönyvem első kötete jó másfél év termése, most – gondolva a jövőre is – az éves bontást részesítettem előnyben. A 2005-2006 a korábbi egyházikó megfelelője, a 2007 pedig a kétházikóé, azaz az aktuális évé. Bizonyára kitaláltad, hogy a +20 és a -20 a lapozást szolgálja. Jó ideje 20 bejegyzés látható egy oldalon. Ezáltal viszonylag keveset kell lapozni, és az oldalbetöltés ideje is elfogadható – persze ha nem tömöm tele képekkel a bejegyzéseket, mint tettem ezt az elmúlt napokban. Maradt még a képtár felirat, amelyre klikkelve jóval 100 fölötti albumból választhatsz, ami pár ezer kép… A levél pedig természetesen elektronikus, nem kell bélyeget nyálazgatni 😀

Ennyi tehát az újítás, jó nagy feneket kerítettem neki, dehát úgyse nagyon fényképeztem mostanában, maradt a duma 🙂

Talán észrevetted, talán nem, tegnap este, miközben a WordPress fórumán az adatbázis mentéséről olvasgattam, elérhetetlenné vált a freeweb SQL szervere, így aminek mentéséről olvasgattam, az is.
Ez konkrétan a teljes blog adatbázis, és mivel a szerver volt elérhetetlen, így az elmúlt évi blogom sem volt olvasható.
Mondhatnám, hogy rengeteg látogatót veszítettem, de látom a számlálómat, úgyhogy nem ugratlak 🙂
Mivel néhány perc után nem állt helyre a dolog, a Képtáramra irányítottam a lapomat.
Mégiscsak jobb, ha azt nézik, mintha az SQL-es hibaüzenetet. Nem? 😉

Valamikor régen, mikor még nem szerveztek turistautakat a modemes internethasználók megcsodálására, mikor még a nagy magyar telefontársaság akciója okán éjszaka, és hétvégén görnyedtünk a számítógép előtt, egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legkevesebbet legyünk “onlájn” 🙂
Reggeli ébredéskor, vagy délután, mielőtt világgá mentünk volna barátainkkal (csakúgy lábbal, nem virtuálisan) 1-2 perc alatt letöltöttük a leveleinket, a “netezés” pedig maradt éjszakára.
Valahogy már akkor sem az IE volt a kedvenc böngészőm, hiszen számított a sebesség, a kézre állóság. Levelezésre pedig a rendkívül barátságos, és ma is egyedülálló DPG-t használtam.
Megjegyzem ma, a rengeteg ingyenes levél-, és csomagküldő program, és -portál mellett is naponta repül a Galamb a gépemen. Jó közösség, felejthetetlen barátságok szülőhelye volt a galambász közösség. De erről majd egyszer máskor talán 🙂
Szóval kellett valami a lomha, bizonytalan Explorer helyett.
Jöttek is sorra a trónkövetelők, melyek szinte kivétel nélkül többet, jobbat nyújtottak, és talán nyújtanak ma is… De ebbe az utcába sem megyek be most 🙂
Az első mindenesem az Opera volt. Stabil, gyors, kézreálló, és megvolt benne minden, ami csak kellett. Sokáig használtam, míg egy frissítés után kezdett fagyogatni a rendszerem.
Elég rossz időszak következett, így kénytelen voltam más irányba továbblépni. Az IE még így sem volt igazán alternatíva, böhöm méretéből törvényszerűen következett lomhasága.
Rövid kitérőt tettem hát a Netscape irányába. Stabilitásával nem volt gondom, a levelezője azonban sehogy sem állt kézre. Hiába, aki DPG-n nevelkedik, vannak elvárásai 😉
Következett hát a Mozilla.
Itt is a “mindentegybe” változat volt kedvemre való, de sok ismerősöm gépén futott – és fut ma is – vagy csak a böngésző, melynek Firefox a neve, vagy csak a levelező, mely a Thunderbird nevet viseli, vagy e kettő együtt.
Aztán a nagy “egybeMozilla” fejlesztése megállt, és – bár semmi okát nem látom, hogy jelenlegi verziómat lecseréljem – mégis érdekelt, merre lehet menni, ha menni kell 🙂
Nos, az igazi fejlesztő azért fejlesztő, hogy ne hagyja csak úgy félbe a munkát.
Megszületett hát a Mozilla utóda, a SeaMonkey.
Nem tudok még sokat mondani róla, ma feltelepítettem egy gépre, és ismerkedünk. Ugyancsak szükségét éreztem újra szétnézni az Opera háza táján is, mert a PDA-s, mobiltelefonos verziójáról igen jókat hallottam, olvastam.

…és itt kapod meg a magyarázatot arra, hogy a bejegyzés miért került a blog kategóriába. (akár felmerült ez a kérdés benned, akár nem :-P)

Jó ideje zavar, hogy jelentősen eltér a blogom képe IE és Mozilla környezetben. Biztos voltam benne, hogy valahol én is ludas lehetek a dologban, de nem találtam meg a magyarázatot. Ma azonban feltelepítettem az Operát is, ami megadta a végső rúgást, hogy a végére járjak a dolognak. Szörnyen nézett ki benne a sidebar-om. Azóta jónéhány hajszálam fogott padlót, a koporsómba is került pár új szeg, és a megváltó nevét is sikerült többször olyan szókapcsolatokban számra venni, hogy már biztosan nem tudom meg soha, milyen is a mennyország… …de a sidebar úgy tűnik, rendben van mindenféle böngészőben (az 1. kötetet kell még megfaragnom) 🙂
Nos hát ennyit a dumáról, mára előkotrok majd még egy képet is, mert mégsem életszerű egy képeskönyv ennyi szöveggel.