14544

Gondolom, furcsállod a címet. Ez az aktuális bejegyzés sorszám a blogomban. Nem beszélek keveset. 🙂
Amiért ezt választottam mára, az a kettősség, amit a szombat délelőttöm hozott.
A Sóstói Múzeumfalu adott ugyanis helyt a Hagyományok Háza által szervezett VI. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozójának.
Ezen a napon nyitotta meg kapuit újra a hosszú ideje zárva lévő Múzeumfalu, így jó alkalom kínálkozott arra hogy a hivatalos protokoll események előtt szétnézzek. Mivel ez a rendezvény kevésbé volt hype-olva, mint a másnapi főző rendezvény, így nyugodtabb séta lehetőségére számítottam a Múzeumfalu szeretett, kedves környezetében, az udvarokban folyó programot pedig ráadásnak gondoltam.

A Múzeumfalu felújítási munkáiról terjedtek már hírek a városban, én viszont szerettem volna azután írni bármit, miután saját szememmel látom.
Bevallom, nem teljesen hittem a szóbeszédnek a lekövezésről, azt gondoltam, a falu képébe illő, mondjuk macskaköves utak fogadnak majd. Csalódtam.
A bejárat motoros vaskapuján belépve döbbenten álltam meg. Színes kockakő, amerre ellát az ember, a műhelysor előtt pedig vasvázas LED lámpák sorakoztak.
A kanyarban, az iskola mellett zúzottkőre vált az út, jobbra, a kerítés mögött pedig valami hatalmas monstrum épül.
A kanyar után az út kettéválik, és mindkét oldalon a színes kockakő folytatódik. Távolban, a harangtornyon pár részen zsindely tető felújítás látszik. Erre indultam.
A parókiánál “érdekes” járdaszerkezetre lettem figyelmes, balra nézve pedig földbe gyökerezett a lábam. Tudjuk egy ideje, hogy manapság minden tervezőnek zsigerből tudnia kell lelátót rajzolni, mégsem hittem, hogy ezzel a Múzeumfaluban is találkozni fogok. A feljárat melletti szürke bádog épület – ránézésre nyilvános illemhely – ajtajai a parókia ajtajára néznek, tőle kb. 10 méterre. Itt gondoltam úgy, hogy inkább a kellemes zenei programra koncentrálok.

A Hagyományok Háza szervezése igen jó hangulatot teremtett ebben a környezetben is. Több portán különféle stílusú táncház muzsika szólt, és mindenhol lelkes táncosok fogadták a nézőket, és akár a táncolni vágyókat is. Azt gondolom – és ezt az egyik portán a szervezőnek is elmondtam számos dicsérő mondat kíséretében -, hogy hasonló, ideillő rendezvényekre lenne szükség a Múzeumfaluban.
Legjobban a régi csűrnél lévő dolgok tetszettek. A zenén, tánc tanításon kívül a csűr külső és belső oldalán is fantasztikusan jó fotók sorakoztak. Kicsit itt is elbeszélgettünk.

Ez után már szinte végigrohantuk a hátra lévő félkört a kövezett úton, és kissé szomorúan hagytuk el a Múzeumfalut úgy másfél óra után. Csalódás volt számomra a végzett munka eredménye.
A most következő fotóalbumban előre tettem a “fekete levest”, innen kimaradtak a készített videók, a felüdülős második részben pedig a táncházas képek, és videók találhatók. Klikkelj, és nézegess!

KLIKK

Realmen a Hollywood-ban

Mára is maradt még egy koncert album és egy beszámoló a múlt hétvégéről.
Remek társaságban töltöttem a Realmen koncertjére várakozás idejét a Club Hollywood-ban szombat este. Nem mindig van lehetőség beszélgetni koncert előtt, most azonban jócskán kezdés előtt érkeztem.
Közelről is megcsodálhattam Gábor Harley-Davidson ingét, amit te is megtehetsz majd a képeken.
Aztán elkezdődött a koncert, ami a következő közel egy órában remek szórakozást nyújtott.
Az eseményről készítettem néhány fotót, amelyeket az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK

JAM

Múlt szombaton sikerült eljutnom a Jósa András Múzeumba.
Reggel, ébredés után jutott eszembe, hogy foglalni kellene belépést a Jégkorszak kiállításra. Én voltam a 11. a 9 órakor induló első 40 főig foglalható csoportban. Mindjárt meg is érkezett az automatikus visszaigazolás a regisztrációról, és hogy rövidesen értesítenek, sikerült-e valóban.
Mivel regisztrációkor e-mail címet, és telefonszámot is meg kell adni, úgy gondoltam, elindulok annak ellenére, hogy nam érkezett meg a visszaigazolás, mivel a tájékoztatóban óra 00 perces indulás van.
A bejutással nem is volt gond, megvettem a belépő- és a fotós jegyet, és mire az egyik terem felén túljutottam, az elfogadó üzenet is megérkezett. 🙂

A kiállításról az itt következő albumot készítettem. Két szoba, nagyjából ennyi látnivalóval, és még hétvégéig látogatható.
A linken megtalálsz minden infót.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot, de gyere majd vissza, folytatom még.
KLIKK
Ezen a napon családi napot is szerveztek, ami egy totó kitöltését jelentette, miközben végig járod a kiállítást. A családok nagyjából akkor érkeztek, amikor én végeztem.

Mivel nem igazán különült el a Jégkorszak kiállítás a többitől, és aktív fotós jegyem is volt, szétnéz(het)tem a többi teremben is. Mondták, a trezorban nem lehet fényképezni. Ezt először nem értettem, mit keresnék én a pénztárban, de kiderült, a Sárga ördög kiállításról van szó. Hiába no, sosem voltam jó bankrablásból. 😀

Megnéztem a Nyíregyháza katonasága kiállítást, de itt a csillogó vitrinek miatt feladtam a fényképezést. Illetve egy képet készítettem. 🙂 Ez a szép kard a műanyag lovon ülő huszár oldalán lógott.

Készítettem még egy rövid albumot a Dr. Jósa András emlékkiállításról is. Ez egy igazán érdekes szoba volt, érdemes elolvasni az ajtó melletti szöveget, és többet nem is árulok el róla, legyen meglepetés, miért ilyen a szoba.
A képre klikkelve nézhetsz bele ebbe a hangulatba.
KLIKK
Ezzel véget is ért a látogatásom.

Évzárás

Visszagondolva, ami publikus az évváltásomból, azt szerdán nagyrészt le is írtam.
Ami kimaradt, hogy a település Baskó volt, időnk nagy részét pedig a Kőrös-hegyi Fogadóban töltöttük. A mai fotóalbum nagyjából arról az időről szól, amikor nem itt voltam. 🙂
Baskó egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település 200 fő körüli lakossággal. A Kőrös-hegyi Fogadó év közben táborokat is működtet, a képeken majd láthatod a faházakat is. Rendkívül vendég centrikusak, rugalmasak a vendéglátásban is a pár napos tapasztalatom alapján. Én szívesen visszatérnék bármikor.
Most pedig lássuk a két séta emlékeit! Klikkelj a képre!
KLIKK

Téli álmom

Tegnap este 8 körül sikerült annak ellenére elaludnom, hogy egész hétvégén semmi fárasztót nem csináltam. Persze ennek megvolt az a mellékhatása, hogy hajnal háromkor már ébren is voltam. Szóval nem sok értelme volt a dolognak.
Így év vége felé közeledve végiggondoltam, hogy az elmúlt ősz óta sikerült úgy elapróznom a szabadságomat, hogy igazi feltöltődésre nem fordítottam időt, leginkább a hétvégék maradtak erre.
Ezen a hétvégén egy koncerttel igyekeztem felkészülni a következő hétre. Nagyon jó koncert volt, de van még olyan ember, akinek puszta megjelenése is lyukat üt komfortzónám falán, így ez a kikapcsolódás nem sikerült tökéletesre.
Vasárnap délelőtt úgy gondoltam, kis belvárosi fotózással még billentek a dolgon, de a forgatag még nincs abban az állapotban, hogy ennek értelme lett volna.
Így maradt hát a “majdkialszom”, ami persze nem így működik, de legalább kiírtam. 🙂
A hét további részében lesz majd két, ennél jóval pozitívabb bejegyzésem, ez meg úgy itt marad.

A hétvége

Talán észrevetted, mekkora csend volt nálam hétvégén. Mondhatnám, a hétvégém elmaradt. Legalábbis az, ahogy én terveztem.
Már a hét közepétől minden bajom volt, de bizonyos okokból nem akartam kihagyni a hét második felét a munkahelyemen. Így aztán péntek estére már teljesen kidőltem, ami miatt ki kellett hagynom Miroék koncertjét, amit nagyon sajnálok. Ugyancsak emiatt a szombat estém sem a terveim szerint alakult.
Ma már kidugtam az orrom a szabadba kicsit, mert ezt a napsütést nem tudtam bentről nézni. 🙂 Így holnapra talán lesz is pár képem.
Most azonban igyekszem aludni, mert holnap ismét hétfő.

Törésvonalak

A mai ismét egy képtelen írás lesz, és nem véletlenül.
Több dolog is vezetett, mikor elkezdtem Képeskönyvemet. A legfontosabb akkor az volt, hogy örömömet leltem benne. Volt egy város, amit szerettem, volt egy hobbi, amivel szívesen foglalkoztam, és volt még valami, amit nem tudok megfogalmazni. Ezekből állt össze egy naplószerű, sok-sok képpel. Írtam, amit gondolok, fényképeztem, amit érdekesnek találtam. Jó volt.
Aztán érkeztek visszajelzések, általában pozitívak, mert azt szívesebben mondja az ember. Ami viszont nagyon fontos volt számomra, hogy szemtől szembe érkeztek. A kritikák is.
Történt néhány dolog az elmúlt években, amelyeket szívesen kihagytam volna, de nem panaszkodom, jól megvagyok. Magánéleti törésvonalak.
Képeskönyvemben is zajlott az élet, keresztülmentünk néhány többé-kevésbé kényszerű változáson, mert haladni kell a korral. Ilyenkor eszembe jutott a klasszikus mondat a Kishercegből: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Aztán úgy másfél éve romba dőlni látszott az egész. Nem elevenítem fel a történéseket, bizonyos információk szerint nem véletlenül történtek a dolgok, ami miatt a közönségi oldalon hirtelen egyirányúvá váltak a kapcsolataim.
Több kevesebb sikerrel helyre billentettem a dolgot, de kicsit elvett a kedvemből.
Az élet ment tovább, megtanultam, merre nem érdemes mennem.
Pár hete azonban onnan kaptam ütést, ahonnan nem vártam. Nem hiszem, hogy észrevetted, igyekeztem csendben feldolgozni, de – mivel szinte minden fényképezőgép felemeléskor eszembe jut – ki kell írnom magamból. Ez történik most.
A következmény pedig az, hogy talán kevesebb kép lesz majd, és lehet, hogy kevesebb írás is.
Azt gondolom, ami fontos volt most, leírtam. Este pedig találkozzunk a Labor Caféban. 😉

Tévézés

Van egy valamilyen televíziós csomagom a szolgáltatónál, és miután olvastam, hogy megjelenik néhány új adó, gondoltam, összeszedem ezeket is. Nem mintha agyon tv-zném magam, de legalább nem agymosó vagy még azse dolog érkezett, hanem tematikus. Ezekre olykor rá szoktam nézni.
Szóval hangoltam. Aztán megálltam az egyiknél. VIII. Henrik életét taglalták éppen, és mivel nem egy mindennapi uralkodóról van szó, gondoltam, nézegetem kicsit. Elég érdekes volt, és a megvalósítás is jóra sikerült. Két feleségig jutottunk és most azon gondolkodom, ki kellene találni, melyik adón láttam, mert volt még négy feleség. 🙂
Az is eszembe jutott, hogy jó pár évvel ezelőtt valamilyen chat-en, vagy fórumon került szóba Rick Wakeman – The Six Wives of Henry VIII című albuma, amely nagy kedvencem, és mikor először hallottam, elkezdtem utána olvasgatni a történetnek. Milyenek is voltak a hölgyek, és ez hogy tükröződik a zenében.
A beszélgetésnek lett egy másik következménye is. Szűcs Édua készített egy tőle megszokott stílusú grafikát. Ez és a Karikatúrák füzete is előkerült a hétvégén. Lefényképeztem a rajzot, itt láthatod.