14544

Gondolom, furcsállod a címet. Ez az aktuális bejegyzés sorszám a blogomban. Nem beszélek keveset. 🙂
Amiért ezt választottam mára, az a kettősség, amit a szombat délelőttöm hozott.
A Sóstói Múzeumfalu adott ugyanis helyt a Hagyományok Háza által szervezett VI. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozójának.
Ezen a napon nyitotta meg kapuit újra a hosszú ideje zárva lévő Múzeumfalu, így jó alkalom kínálkozott arra hogy a hivatalos protokoll események előtt szétnézzek. Mivel ez a rendezvény kevésbé volt hype-olva, mint a másnapi főző rendezvény, így nyugodtabb séta lehetőségére számítottam a Múzeumfalu szeretett, kedves környezetében, az udvarokban folyó programot pedig ráadásnak gondoltam.

A Múzeumfalu felújítási munkáiról terjedtek már hírek a városban, én viszont szerettem volna azután írni bármit, miután saját szememmel látom.
Bevallom, nem teljesen hittem a szóbeszédnek a lekövezésről, azt gondoltam, a falu képébe illő, mondjuk macskaköves utak fogadnak majd. Csalódtam.
A bejárat motoros vaskapuján belépve döbbenten álltam meg. Színes kockakő, amerre ellát az ember, a műhelysor előtt pedig vasvázas LED lámpák sorakoztak.
A kanyarban, az iskola mellett zúzottkőre vált az út, jobbra, a kerítés mögött pedig valami hatalmas monstrum épül.
A kanyar után az út kettéválik, és mindkét oldalon a színes kockakő folytatódik. Távolban, a harangtornyon pár részen zsindely tető felújítás látszik. Erre indultam.
A parókiánál “érdekes” járdaszerkezetre lettem figyelmes, balra nézve pedig földbe gyökerezett a lábam. Tudjuk egy ideje, hogy manapság minden tervezőnek zsigerből tudnia kell lelátót rajzolni, mégsem hittem, hogy ezzel a Múzeumfaluban is találkozni fogok. A feljárat melletti szürke bádog épület – ránézésre nyilvános illemhely – ajtajai a parókia ajtajára néznek, tőle kb. 10 méterre. Itt gondoltam úgy, hogy inkább a kellemes zenei programra koncentrálok.

A Hagyományok Háza szervezése igen jó hangulatot teremtett ebben a környezetben is. Több portán különféle stílusú táncház muzsika szólt, és mindenhol lelkes táncosok fogadták a nézőket, és akár a táncolni vágyókat is. Azt gondolom – és ezt az egyik portán a szervezőnek is elmondtam számos dicsérő mondat kíséretében -, hogy hasonló, ideillő rendezvényekre lenne szükség a Múzeumfaluban.
Legjobban a régi csűrnél lévő dolgok tetszettek. A zenén, tánc tanításon kívül a csűr külső és belső oldalán is fantasztikusan jó fotók sorakoztak. Kicsit itt is elbeszélgettünk.

Ez után már szinte végigrohantuk a hátra lévő félkört a kövezett úton, és kissé szomorúan hagytuk el a Múzeumfalut úgy másfél óra után. Csalódás volt számomra a végzett munka eredménye.
A most következő fotóalbumban előre tettem a “fekete levest”, innen kimaradtak a készített videók, a felüdülős második részben pedig a táncházas képek, és videók találhatók. Klikkelj, és nézegess!

KLIKK


Auschwitz és Birkenau

Eredetileg nem terveztem fényképezni a múzeum látogatásakor, útközben mégis készítettem néhány mobiltelefonos képet.
Nem írok bővebben a látogatásról, és igyekszem a keresőszavakat is kerülni. Úgy gondoltam, egyszer el kell ide látogatnom.
KLIKK


Realmen a Hollywood-ban

Mára is maradt még egy koncert album és egy beszámoló a múlt hétvégéről.
Remek társaságban töltöttem a Realmen koncertjére várakozás idejét a Club Hollywood-ban szombat este. Nem mindig van lehetőség beszélgetni koncert előtt, most azonban jócskán kezdés előtt érkeztem.
Közelről is megcsodálhattam Gábor Harley-Davidson ingét, amit te is megtehetsz majd a képeken.
Aztán elkezdődött a koncert, ami a következő közel egy órában remek szórakozást nyújtott.
Az eseményről készítettem néhány fotót, amelyeket az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK


JAM

Múlt szombaton sikerült eljutnom a Jósa András Múzeumba.
Reggel, ébredés után jutott eszembe, hogy foglalni kellene belépést a Jégkorszak kiállításra. Én voltam a 11. a 9 órakor induló első 40 főig foglalható csoportban. Mindjárt meg is érkezett az automatikus visszaigazolás a regisztrációról, és hogy rövidesen értesítenek, sikerült-e valóban.
Mivel regisztrációkor e-mail címet, és telefonszámot is meg kell adni, úgy gondoltam, elindulok annak ellenére, hogy nam érkezett meg a visszaigazolás, mivel a tájékoztatóban óra 00 perces indulás van.
A bejutással nem is volt gond, megvettem a belépő- és a fotós jegyet, és mire az egyik terem felén túljutottam, az elfogadó üzenet is megérkezett. 🙂

A kiállításról az itt következő albumot készítettem. Két szoba, nagyjából ennyi látnivalóval, és még hétvégéig látogatható.
A linken megtalálsz minden infót.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot, de gyere majd vissza, folytatom még.
KLIKK
Ezen a napon családi napot is szerveztek, ami egy totó kitöltését jelentette, miközben végig járod a kiállítást. A családok nagyjából akkor érkeztek, amikor én végeztem.

Mivel nem igazán különült el a Jégkorszak kiállítás a többitől, és aktív fotós jegyem is volt, szétnéz(het)tem a többi teremben is. Mondták, a trezorban nem lehet fényképezni. Ezt először nem értettem, mit keresnék én a pénztárban, de kiderült, a Sárga ördög kiállításról van szó. Hiába no, sosem voltam jó bankrablásból. 😀

Megnéztem a Nyíregyháza katonasága kiállítást, de itt a csillogó vitrinek miatt feladtam a fényképezést. Illetve egy képet készítettem. 🙂 Ez a szép kard a műanyag lovon ülő huszár oldalán lógott.

Készítettem még egy rövid albumot a Dr. Jósa András emlékkiállításról is. Ez egy igazán érdekes szoba volt, érdemes elolvasni az ajtó melletti szöveget, és többet nem is árulok el róla, legyen meglepetés, miért ilyen a szoba.
A képre klikkelve nézhetsz bele ebbe a hangulatba.
KLIKK
Ezzel véget is ért a látogatásom.


Évzárás

Visszagondolva, ami publikus az évváltásomból, azt szerdán nagyrészt le is írtam.
Ami kimaradt, hogy a település Baskó volt, időnk nagy részét pedig a Kőrös-hegyi Fogadóban töltöttük. A mai fotóalbum nagyjából arról az időről szól, amikor nem itt voltam. 🙂
Baskó egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település 200 fő körüli lakossággal. A Kőrös-hegyi Fogadó év közben táborokat is működtet, a képeken majd láthatod a faházakat is. Rendkívül vendég centrikusak, rugalmasak a vendéglátásban is a pár napos tapasztalatom alapján. Én szívesen visszatérnék bármikor.
Most pedig lássuk a két séta emlékeit! Klikkelj a képre!
KLIKK


Téli álmom

Tegnap este 8 körül sikerült annak ellenére elaludnom, hogy egész hétvégén semmi fárasztót nem csináltam. Persze ennek megvolt az a mellékhatása, hogy hajnal háromkor már ébren is voltam. Szóval nem sok értelme volt a dolognak.
Így év vége felé közeledve végiggondoltam, hogy az elmúlt ősz óta sikerült úgy elapróznom a szabadságomat, hogy igazi feltöltődésre nem fordítottam időt, leginkább a hétvégék maradtak erre.
Ezen a hétvégén egy koncerttel igyekeztem felkészülni a következő hétre. Nagyon jó koncert volt, de van még olyan ember, akinek puszta megjelenése is lyukat üt komfortzónám falán, így ez a kikapcsolódás nem sikerült tökéletesre.
Vasárnap délelőtt úgy gondoltam, kis belvárosi fotózással még billentek a dolgon, de a forgatag még nincs abban az állapotban, hogy ennek értelme lett volna.
Így maradt hát a “majdkialszom”, ami persze nem így működik, de legalább kiírtam. 🙂
A hét további részében lesz majd két, ennél jóval pozitívabb bejegyzésem, ez meg úgy itt marad.


Anyák napja