Az elsőkből lesznek az utolsók – jutott eszembe a mondás megfordítása, mikor szembesültem azzal, hogy a legelső kisszínpados koncertről nem írtam beszámolót, nem osztottam meg a képeket. Zárjuk hát ezzel az idei VIDOR Fesztivált.
Nyitó napon ugye “hagyományosan” nincs kisszínpad – hova vezetne, ha vidámság lenne megnyitó előtt -, szombaton kihagytam a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléjét, így a vasárnap délutáni volt az első kisszínpadosom.
A Rockhajó műsora volt, amit ismét szerettem volna megnézni, így időben érkeztem.
Bár ebben az évben sátorozási lehetőség – értsd: mobil fedés – is volt a kisszínpadon, a vasárnapi szikrázó napsütést még élvezhették a fiúk. A további napokon aztán, ahogy láthattad, szükség volt a védelemre.
A Rockhajó saját dalainak köszönhetően előkelő helyet foglal el kedvenc listámon, így most is igyekeztem tökéletesíteni szövegtudásomat. 🙂
Ez a nap hozta el idei első látogatásunkat a VIDOR Kertben, ahol a Marina & The Kats formáció fergeteges koncertjét láthattuk. Szerintem nagyszínpad esélyes produkció. Bár nem fényképeztem az albumom számára, emlékemben megőrzöm a koncertet.
Ugyancsak ez a nap hozta el idei első – rövid – találkozásomat a pantomimesekkel is. Örültem, hogy újra itt vannak.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!

“Hiszen elmúlsz húsz” – jutott eszembe, mikor a VIDOR záró napjának beszámolóját kezdtem írni. Meghát 2 éve Geszti is rendelkezik némi VIDOR érintettséggel, így elfér a link indulásnak. Nem is beszélve a dal szövegéről. Akár a beszámolót sem kellene megírnom, de nem úszod meg. 🙂 (Na, lenyomtam a Rapülőket, mert nem tudok összerakni egy mondatot. 🙂 )

Szóval 2. Nappal kezdtük a záró napot. Ez a 2. nap volt, amikor koncerten láttam őket, és már az 1. napon úgy gondoltam, követem majd őket. Nem túl sokan napoztunk a téren a kezdéskor, így jól körbe mászkáltam a színpadot a szaladgálós gépemmel, készítve egy pár perces videót is. Ma reggel kaptam egy 90%-os tárhely figyelmeztetést, így ezt most nem fogod nálam látni, de az albumban pár képpel megmutatom a hangszert, ami miatt külön is érdekelt a koncert. Persze a mai világban az sem utolsó, hogy saját zenét játszik a formáció és szerencsére nem is (mai) rádióbarát formában.
A következő kisszínpados produkció előtt az artisták búcsúztak a fesztiváltól, pár kép lesz erről az albumban. Nem lesz viszont a pantomimesek búcsú sétájáról, ami kicsit meghatott, így eszembe sem jutott a fényképezés.
Köszönöm nekik az idei VIDOR hangulatot is.
Kisszínpadot említettem az imént. Nos, nevéhez méltóan az utolsó koncert fellépői fel sem fértek rá. A Retro Rock Band előadása volt az utolsó produkció a színpad környékén, és itt ér véget nálam is a VIDOR képsora.
Be is rakom ide, de ha érdekelnek a továbbiak, gyere vissza a klikkelés, képnézegetés után.

“Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját” – írtam tegnap a nagyszínpad 19 órás műsorának hiányáról.
Miközben azon tanakodtunk, várjunk-e másfél órát a Gyöngyhajú lány balladájára, a téren boldog (ezt ő egy óra múlva tudta meg), boldogtalan gyülekezett a téren az egyik helyi rádió autó sorsolására. Ilyen sort legutóbb a pénzintézet előtt láttam a vírus kihirdetése után.
Nos, ez volt az áthidaló “produkció”, de ekkor már mindegy volt, maradtunk hát a musicalre.
Valamikori Omega fanként ismertem a Hűtlen barátok dal keletkezésének okait, körülményeit. Így kezdésnek furcsa volt számomra, de a történetbe illesztve, új értelmet kapva kiválóan illeszkedett a zenés játékba. Talán ebből már kitalálhattad, tetszett az előadás. Legalábbis az a része, amit láttam, hallottam belőle.
Joggal kérdezheted, miért hagytam ott akkor?
A láttammal nem volt gondom, hiszen ez nem hagyományos színházi előadás volt, a nagy érdeklődés miatt természetesnek vettem, hogy többen voltunk, mint ahány ülőhely. Azonban a kocsmát ezen a nézőtéren túlzásnak tartottam különösen azért, mert így a beszélgető társaságokat is bevonzotta, ami a nem túl erős beszéd hangosítás miatt szinte élvezhetetlenné tette az előadást a hátsó sorokban.
Szóval bekerült a terveim közé, hogy egyszer megnézem a Gyöngyhajú lány balladáját, mert tetszett, és biztosan tetszett volna akkor is, ha normális körülmények között nézhetjük végig.

Nos, így zártam a huszadik VIDORt. Nem fogok külön értékelést írni, megvolt hét közben szerintem.
Lesz még egy bejegyzés, mégpedig a legelső, általam megnézett kisszínpados koncertről.
Most berakom a menükbe is a VIDOR dolgokat, hogy a fotóalbumok között is megtaláld.
Találkozzunk délután Újfehértón, a Queen Forever Tribute Band koncertjén!

A VIDOR ajánlóim stílusában, de kis mesével megspékelve íme a tegnapi nap.
Szeptember 3., péntek.
Kisszínpad: 15:30 Tüneth, 17:30 Nelson.

A Tüneth együttes játéka, és fotós-, mobilos állványok sokasága jelezte, több formációból is ismert helyi előadók vannak a színpadon. Eszembe jutott egyik ismerős minapi “oktatása”: Bátran állj be mindenki elé, hiszen te azért vagy ott, hogy fényképezz! Ezt én azóta sem gondolom így, maradtam hát a szokásos helyezkedéseimnél. Így is volt bőven, aki a tanácsnak megfelelően járt el. Én úgy gondolom, a néző azért megy egy fesztiválra, hogy lásson, nekem meg az a dolgom, hogy elkapjak pillanatokat. Nem szeretem a lecövekelt fényképezést, bár néha ezt hozza a kényszer.
Szóval a nézők között bolyongtam a Nelson koncertjén is, ami igencsak tetszett tegnap is. Mármint a koncert, persze a bolyongásnak is megvan a varázsa. 🙂
Saját dalok rock, blues stílusban, olykor egy-egy feldolgozás, hogy az ismerkedő nézők is tudjanak együtt énekelni.
Ezek a pillanatok láthatók az első albumban, mert most három részre szedtem a nap képeit.
Szóval klikkelj a képre, nézd meg a tegnapi kisszínpad képeit, aztán gyere vissza olvasgatni!

Nagyszínpad: 19:00 Cimbaliband és Talamba, 20:30 Mamadou Diabaté & Percussion Mania.

A Cimbaliband kezdte a nagyszínpad műsorát, és színpad előtt egy furcsa fotós? videós?, aki két rendőr kíséretével érkezett, majd távozott magával víve a rendőröket is.
Közben Unger Balázs már alaposan kiporolta a cimbalmot, és a közönség is közelebb lopakodott a színpad kordonjához.
A műsor második részében a Talamba érkezett a színpadra kis közönség átmozgatásra, vagy ahogy Zombor Levente mondta, hónalj szellőztetésre. Különleges hangszerek, utazás egy mesevilágba, és jókedv. Itt tartottunk, mikor visszaérkezett a Cimbaliband a színpadra, és egy improvizatívabb rész következett.
Rövid átállás következett a nagyszínpadon, ahová egy üdítő után visszatértem, mert kezdődött a Mamadou Diabaté & Percussion Mania showja. Talán a kordonszűrés tette, de kezdetben elég nehezen ment a kommunikáció a közönséggel, aztán maradt a zene, valamint a kért tánc, és éneklés helyett pedig a sikítás. Ez talán az előző estéről ragadt be. 🙂 Juteszembe, a zenészek kissé jobban öltözöttek voltak, mint a “közönségkoncert” előadói.
Nézd meg a képeket, klikkelj az ittenire, de gyere még vissza!

VIDOR Kert: 22:00 Bordó Sárkány.

Igyekszem a lehető legtöbb Bordó Sárkány koncerten ott lenni, mert nem csak a zenéjüket kedvelem, hanem azt a hangulatot is, amit teremtenek. Jóval a koncert kezdés előtt megérkeztünk a VIDOR Kertbe, így üldögéltünk keveset, meg volt időm beszerezni a CD-ket, amit elég régen terveztem már.
Úgy a műsor második percénél már egyértelmű volt, hogy ez nem egy csendes-ülős program lesz.
Lemezbemutató koncert volt, hiszen nemrég jelent meg negyedik albumuk, ám a korábbi albumok dalaiból is előkerült néhány. Fergeteges volt, rengeteg táncossal a színpad előtt. Most nagyon büszke voltam a nyíregyházi közönségre.
Mondanám most is, ahogy tettem pár VIDOR kertes produkciónál, hogy ez nagyszínpadot érdemelt volna, de a nagyszínpad korlátozások miatt ez most itt közönségbarátabb volt.
Rendkívül jól éreztem magam, jó volt kicsit beszélgetni is, meg örülök, hogy készíthettem néhány “fejek fölötti” fotót. Nézd meg ezt is a képre klikkelve, aztán elmesélem, mi lesz a mai terv.

Ma kezdésre oda akarok érni a kisszínpadhoz, hiszen fél négytől a 2. Nap játszik. Ajánlom, mert különleges produkció, nem mindennap látható hangszerrel, saját dalokkal, érdekes szövegekkel.
17:30-tól a Retro Rock Band játszik majd ugyanitt, közben pedig remélem, találkozunk még a pantomimesekkel. Nélkülük nincs VIDOR, és VIDOR zárás.
Valamikor, mikor még csak ilyen megosztás létezett, omegás voltam. Az emlékezetes nyíregyházi “útkereszteződés koncert” után szakadt el valami, és akkor megfogadtam, soha többet Omega koncert. Ezt tartottam, és tartom ezután is, ám a nagyszínpad Gyöngyhajú lány balladája produkciója felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért, mert azokat a zenéket azért szeretem.
Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját, hiszen a téren legkésőbb hétkor mindennek vége, és ahogy a népbarát produkció délutánján – számomra ugyancsak érthetetlen módon – már két és fél órával kezdés előtt ki lehetett hajtani a megkülönböztetetteket még az éppen zajló kisszínpados koncertről is, úgy a padokat is el lehetne helyezni a nagyszínpad előtt időben. Gondolom, ültetett lesz a dolog. Ráadásul ez most az együtt szórakozást sem zavarná meg a kordonon kívül.
No mindegy, ez már ilyen. Majd elütöm valahogy az időt, vagy kihagyom a produkciót.
A VIDOR Kert, és ezzel a VIDOR a Kelet Brass Band-del zár este tíztől.

Tegnap kicsit rápihentünk a mára. A terv a két kisszínpados koncert volt.
A Beat 432 koncertjére érkeztem a térre.
A trió kellemes jazz zenét játszott, és a korai időpont ellenére hamar gyülekezni kezdtek a nézők.
A szünetben a Duo Trixx műsorán szórakozhattak a felnőttek és gyermekek, és a pantomimesek is megérkeztek.
A nap második fellépője a No Cnt’ Roll & Mr. Bluesman, akik kiváló bluest játszottak.
A hangulatot az sem tudta elrontani, hogy biztonsági őrök kezdték ellenőrizgetni a karszalagokat 6 órakor, koncert közben az este fél kilenckor kezdődő nagyszínpados műsor miatt, amiért egyébként az egész belvárost körbekerítették.
Nem sok kedvem maradt fényképezni, így a mai album elég rövidke.
A blues koncert egyébként fél hétig tartott, ami után gyorsan elhagytuk a teret.
Klikkelj a képre, aztán lássuk, mi a terv mára!

Természetesen a kisszínpaddal kezdek.
A Tüneth együttes játszik majd fél négytől, majd fél hattól a Nelson.
A nagyszínpadon este héttől a Cimbaliband és a Talamba műsorát láthatod, majd a régi VIDOR hangulatú Mamadou Diabaté & Percussion Mania következik. A karszalag marad a nagyszínpadnál, de nem lesz akkora cirkusz, mint tegnap, és a tér fák mögötti része is szabad marad.
És amit nagyon-nagyon várok, a Bordó Sárkány koncertje este tíztől a VIDOR Kertben. Ide továbbra sem kell karszalag.

Nem bonyolult, de igen szórakoztató nap volt a tegnapi. Kicsit régi VIDOR hangulat.
Az Artézis koncertjére érkeztem a térre, ahogy terveztem. A koncert most is kiváló volt, kedveltem, fényképezgettem, majd a lassan szokásos kávé mellett hallgattam tovább a zenét.
A két koncert közötti szünetben sétálgattam kicsit a belvárosban, felhőfényképeztem, majd jött a Polip együttes.
A slágerek hallgatása közben ismét fényképezgettem, beszélgettem ismerősökkel, és jöttek a pantomimesek.
Ebből ismét egy remek történet kerekedett, és annyi kép, hogy albumom jelentős része ebből áll.
A nagyszínpados színházi előadás elején még beszélgettünk kicsit az időközben kiürült kisszínpad szélén üldögélve, majd irány haza képfeldolgozni.
Íme tehát a képek, klikkelj az ittenire!

A tegnapihoz hasonlóan mára is a helyi formációk maradnak délután, aztán uzsgyi, mielőtt körbekerítenek.
Az esti közönségkedvenc miatt ma ugyanis nagyobb részen kerítik el a teret. A kiülős teraszok is csak védettségivel látogathatók az esti koncert idején a szervezők által várt nagy nézőszám miatt.

Kezdem azzal, hogy a közösségi oldalon (értsd: Facebook) is elkezdődött az új tanév, így mától nem jelent meg az oldalsávomban a rájuk mutató widget. Levettem hát, és kicsit átrendeztem az oldalsávot, míg kiderítem, ma mit találtak ki.
Ennél vidámabb dolog azonban, amiről most mesélek.
Tegnap is is a helyi formációkkal kezdtem a VIDOR napot. Az Ad Hoc Team koncertje várt a Kossuth téren kora délután. Vers megzenésítések, esőmentes műsor, gyülekező nézők.
A következő helyi fellépő előtt követtem kicsit Csocsó bohóc tevékenységét, és megittam déli 🙂 kávémat.
A Hobo Tribute Band műsorának koncepciójáról nem hiszem, hogy sokat kellene beszélnem, nevükből elég egyértelmű. Ők voltak a délután másik helyi kisszínpadosa.
Kis beszélgetést követően beöltöztünk az esti koncertekhez, és a pulóver-kabát kombó védelméből élveztük Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint elvarázsoló műsorát cseppet sem irigyelve őket a szélfútta színpadon.
Az Erik Sumo Band koncertjére is lassan gyülekezett a közönség, így ismét szégyenkeztem kicsit az érdektelenség miatt. Némi vigaszt nyújtottak a kordonon kívül állók, akik lélekben csatlakoztak a benti száz körüli nézőhöz. Nekik külön megköszönte Tövisházi Ambrus.
Belehallgattam még Katona Petra előadásába a VIDOR Kertben, aztán úgy döntöttem, hazahozom a képeket.
Nézd meg őket az ittenire klikkelve!

A mai terv az Artézis és a Polip Band koncertje délután a kisszínpadon, és persze pantomim.

Elkezdődött a VIDOR szabadságom.
Mivel a délutáni sáv kedvenc időtöltésem általában a VIDORon, idén is ütemeztem szabadságot erre a hétre. Igaz, már kevésbé mozgalmas ez az időszak. A korábbi évek kisszínpad, helyi-, környékbeli formációk dobogói, VIDOR Kert felállás mostanra egy színpadra, a délutáni műsor terület pedig a városháza előtti részre és a VIDOR Kertre szűkült. Szerencsére az artisták, pantomimesek jó része vissza-vissza tér a két koncert közötti idősávban.
Így volt ez hétfőn is.
A Ret-Rock – korábban Kaland Old Rock – indította a délutáni sávot. Szerencsére idén fedést is kapott a dobogó, így míg a nézők esernyők, és a városháza átjáró védelmébe vonultak, a zenekar tovább játszott.
Az eső végzett hamarabb, így a koncert után már a tér sarkán várakoztam a pantomimesekre. Érkeztek is a Duo Trixx és Csocsó bohóc társaságában. Eközben a téren Varázs Tamás szórakoztatta a közönséget.
Kedvelem ezt az összeszokott társaságot. Még mindig ők hozzák az igazi VIDOR hangulatot, akár az egymás produkciójába “trollkodással”, amit imádok.
A Texas Tourist koncertje következett a kisszínpadon. Idén szerencsére nem mosta el az eső a fellépésüket, így szép számú közönséget gyűjthettek a térre.
Nagy örömömre a pantomimesek is visszatértek, alaposan megcsappantva Csocsó bohóc ragasztószalag készletét. 🙂
Eddig tart a napi fotóalbumom, nézd meg a képre klikkelve!

Maradtam még kicsit beszélgetni a téren, miközben mögöttünk elindult a nagyszínpad rádióbarát műsora. No, ezért is tartok én saját válogatás zenét az autóban.

Többször szóba került a napokban a kordonhoz való viszonyom is. Leírom hát.
Láthattad, be tudok menni a nagyszínpadhoz, tehát megteremtettem a feltételeket magamnak hozzá. Nem értek sem a vírushoz, sem az oltásokhoz. Egész egyszerűen ÉLNI szeretnék, amíg lehet. Vagy így, vagy úgy mind meghalunk, addig viszont élni érdemes. Aztán, hogy – elkalandozzak kicsit Annához, Kiss Tibihez és Mártihoz – lesz-e, és mennyi lehetőségem mesélni, majd kiderül. Ha lesz, lesz/van miről.
Az én döntésem és nyilván ebben van kényszer, megalkuvás is.
A kordon számomra megosztás. Mint ahogy a pártosság, a vallás is.
Mert ha egy baráti társaság oltástól, vallástól, párt szimpátiától függetlenül 5 méterre a kordon mellett üldögélhet, beszélgethet, sörözhet, zenét hallgathat, miért ne tehetné ezt egy színpad előtt, a kordon túloldalán?
Mert egy baráti társaság kívül fog maradni a kordonon akár az egy “oltatlan” barát miatt is, mert erről szól a barátság. Beszélgetünk a dolgokról, megbeszéljük a dolgokat, de nem erőltetjük egymásra az akaratunkat.
Ezért van az, hogy esténként olykor kívül többen vannak, mint belül. Mit is old meg a kordon?
(És akkor nem beszéltem egyes események “más” szabályairól, mert ezekhez nem tartoznak észérvek.)
Ennyi.

A nagyszínpad programjai közül nagyjából hármat terveztem, kettőt mindjárt az első napon.
A világhírű külföldi fellépők megjelenése a VIDOR nagyszínpadán pár éve már csak álom, így maradnak azok a kedvencek, akiket máshol is láthatok. Így volt ez Annáékkal is, akikkel pár hete egy nagyon barátságos, szép zöld füves környezetben találkozhattunk.
Persze a mostani koncert is nagyon jó volt, hiszen ez az Anna and the Barbies esetében alap. Másfél óra a régi kedvencekkel, és az új dalokkal, és Anna varázsával.
Sokat dobott volna a hangulaton, és biztosan a tér is megtelt volna, ha bejuthat valamennyi rajongó, de itt most másak a szabályok.
Ezen a koncerten is készítettem képeket, melyek a színpadi hangulatot biztosan visszaadják, és remélem, a következő koncertjüket mindenki maradéktalanul élvezheti majd.
A képre klikkelve megnézheted, hogy láttam a péntek este másik részét.

Tegnap a Rockhajó koncertjén fényképeztem is, így erről is lesz képes beszámoló. Utána a VIDOR Kertben élveztük a Marina & The Kats koncertjét. Nagyon jó volt, de erről csak a pár másodperces videót láthatod tőlem a közösségi oldalon.
Ma délután a Kossuth téri kisszínpad a terv, meg Csocsó bohóc is érkezik.
Ha sikerül valahol elütni az időt a Bohemian Betyars-ig, esélyes a VIDOR Kert is este tízkor. Ha nem, ez a nap is végetér hétkor.

Lassan elkezdem a VIDOR beszámolókat. Túl nagy sorozatot nem tervezek idén tekintettel a körülményekre. Inkább csak a kerítésen kívüli eseményekre készülök.
A nyitó napon azonban rács mögé kerültem. Régen voltam Tortuga koncerten, így velük kezdtem a VIDORt.
A srácok most is alaposan odatették magukat, és úgy tűnt a rajongók is a színpadhoz jutottak. Az eső sem zavart senkit, így el is állt. 🙂
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!

Erről a napról lesz még egy beszámolóm. A szombatot teljesen kihagytam, mára pedig a Rockhajót tervezem.

A fesztivál záró bejegyzése érdekes körülmények között készül. Mivel vasárnap hajnalban kicsit világgá megyek, de nem akartam csúszni az utolsó bejegyzéssel, így ez most a téren, a produkciók szünetében íródik.
Imádom a droid diktáló funkcióját, meg hogy hülyének néznek a téren, és különösen imádom a szavakat, amelyeket néha a számba ad. 🙂
Gondolkodtam, hogy úgy hagyom, de most mégis javítgatok, talán minden hibát.
Ma a Rockhajó kezdett a napfény színpadán, és most is kiváló koncertet láthattunk. Amit sajnálok, hogy ezt követően nem lehetek ott a 2. Pásztorock fesztiválon, ahová ők is igyekeznek a koncert után.
Tegnap este kiugrottunk pár órára a helyszínre, hogy találkozzunk. Majdnem egy év telt el, és most sem volt nálam pulóver. 🙂
Idén is biztosan fantasztikus hangulat, remek emberek, és kiváló koncertek lesznek. Jó bulit, srácok!

Az utolsó nap mindig szomorkás kicsit a VIDORon. Már kevesebb a koncerteken kívül szórakoztató produkció a szünetekben, a pantomimesek mennek egy integetős búcsúkört, én pedig várom a fél nyolcas !MINA? koncertet, mellyel a VIDOR Kerttől, és a fesztiváltól is elbúcsúzom.
Következő jelentkezésemig kicsi csend lesz itt. 🙂

Vége.
Hazaértem, cserélgetem a furcsa szavakat, miközben töltődnek a képek a számítógépre. Nem sok lesz ma, de találkozhatsz a Szombathelyi Kötélugrókkal. Most is parádésak voltak.
Nem volt türelmem kivárni a !MINA? koncert kezdetét, így kicsit korábban fogok majd aludni térni. 🙂 Jó lett volna, ha a napfény színpadának képe helyett ez a profi helyszín égett volna a retinámba, de az utolsó képem a fesztiválról most az, hogy a távolban eltűnnek a pantomimesek.
Jöjjenek hát a záró képek! Klikkelj az ittenire!

Maradt még kis értékelés, melyet be kell valljam, az ismert okok miatt előző nap írtam meg.

Furcsa fesztivál volt ez. Sokszor elgondolkodtam, nem lett volna jobb kihagyni idén? Mármint nem megrendezni. Aztán visszagondoltam a legutóbbi évekre, és rájöttem, az a rész, amelyet pár éve látogatok a fesztiválból, nem lett rosszabb. Nem lett más a helyi formációk megbecsülése, csak nagyobb lett a dobogó, pedig most ők vitték el a hátukon a belváros zenei részét.
Örvendetes volt viszont a VIDOR Kert fejlődése. Ott pazar technika várta az esték fellépőit.
Végére hagytam azokat, akik már hazajárnak a VIDORra, és tulajdonképpen ők teremtik meg a fesztivál hangulatot évről évre. Köszönet az artistáknak, pantomimeseknek a sok nevetésért, összekacsintásért, amivel idén is feldobták a hangulatot. Örülök, hogy újra itt voltatok.

Végül pedig egy kicsit szomorú személyes, amit már sokszor le akartam írni.
Pár éve, pár évig volt egy operatőr a fesztiválon, aki bármikor mentem is, ott volt már, és szinte bármikor ott volt akkor is, mikor eljöttem. Fáradhatatlanul rögzítette a fesztivál eseményeit, de mindig volt ideje kis beszélgetésre is. Sajnos már nem lehet közöttünk, de nagyon sokszor eszembe jut a téren.
A példaképem lettél, Dózsa Márk, köszönöm, hogy megismerhettelek!