Az Oldalvágány Fesztivál harmadik, záró napja kicsit rövidebbre sikerült, mint az előzőek. Ilyenek ezek a vasárnap éjszakák. 🙂
Három koncertről és az ehhez kapcsolódó képekről szól a mai post, a Kelet Brass Band koncertjét pedig egy másik alkalommal pótoljuk.

Két feldolgozás zenekar és egy első koncertes banda volt a napi menü.
A tribute/cover vállalkozásoknál a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy ismert formációk ismert dalait adják elő saját tudásuk, képességük, elképzelésük szerint. A cél mindenképpen az kell, hogy legyen, hogy az eredetihez nagyon közelálló módon tegyék mindezt. Ha pedig ettől eltérnek, annak legalább olyan jónak kell lennie, mint azt az eredeti előadótól megszoktuk. Ez utóbbit a Led Zepp’s gitárosa tudta nyújtani.
Az album képeinek száma jelzi, hogy viszonylag kevés időt töltöttem a színpad környékén.

A fesztivál leginkább várt koncertje számomra a Tortuga bemutatkozása volt. El is mondom gyorsan, miért? Első élő koncertjük volt, de egyrészt a zenekar valamennyi tagjának ismertem korábbi zenei munkásságát, másrészt az utóbbi hetekben letettek három olyan klipet az asztalra, ami miatt nagy várakozással tekintettem a koncertjük elé. Nem is kellett csalódnom. Hihetetlen jó bulit nyomtak, megőrültek a színpadon, és megőrült a közönséget is a színpad előtt. A háton gitározás kimaradt az egyébként szép hosszú albumomból, de azt gondolom, ezt a show-elemet Ákos is szívesen kihagyta volna.
Várom a következő bulit, és a klipeket. Erről a koncertről is – mint az összesről – készített élő videót Konyha Miki, amit megnézhetsz az Oldalvágány oldalán is. Ja, a képre klikkelve meg az én képeimet nézegetheted. 🙂

Az AB/CD koncertekkel mindig biztosra megyek. Tudom, hogy jó zenét, igényes, látványos előadást, pazar közönség kiszolgálást kapok. Így működik egy jó tribute banda. Koncert közben néztem a mobillal videózó srác arcát, mikor a gitáros és az énekes is pózolt a felvételhez, és biztos vagyok benne, hogy bármilyen is lett a felvétel, ezt a koncertet a srác nem felejti el, és örökre AB/CD rajongó lett, ha nem volt már az korábban is.
Látod majd a koncert pillanatait, ha klikkelsz az itteni képre.

Én pedig így zárásként nyomnék egy kis monológot még.
Az első bejegyzésben leírtam, hogyan kerültem az oldalvagányok közé, és mennyire a szívem csücske lett ez a rendezvény. Most pedig leírom azt, hogy köszönettel tartozom mindazoknak, akik a rendelkezésükre álló nagyon rövid idő alatt leszervezték az idei fesztivált és biztosították a három nap felhőtlen szórakozást. Jó volt újra találkozni, beszélgetni az “éventeegyszertalálkozunk” csoport tagjaival, és nosztalgiázni Konyha Miki képei előtt.

A második nap a Lilik Ákos Emlékkiállítás megnyitójával kezdődött az Oldalvágányon. A kiállítás Konyha Miklós fotóiból állt, és a fesztivál idején lehetett megtekinteni. Számomra ez egyfajta történeti visszatekintés is volt, hiszen én csak pár éve csöppentem bele ebbe a csodálatos világba.
A mai első album képei a megnyitón készültek.

A koncertek sorát a Szia Anya nyitotta. Nem hallottam még a zenekart, hiszen nem is oly rég alakultak. Egy vidám, bohóckodós, pozitív kisugárzású, szerethető világ az övék. A szövegeiket nem mindig “láttam át”, de ez lehet az én hibám is. Van pár képem a koncertjükről.

Az Éva Presszó nálam még mindig a megunhatatlan kategóriába tartozik, és mivel sok koncertjükön voltam már, nem restelltem olykor velük énekelni a dalokat. Remélem, nem bántottam ezzel senkit. 🙂
Nézd meg az albumot!

Ez a szombat nagyon a kedvencek napja volt, ezért is örültem neki, hogy a No Dress Code Acoustic is a fellépők között volt, mert őket sem tudom megunni, és be kell valljam, ezen a koncerten is énekelgettem. Ezt most megúszod, de a fotóalbumba bátran lapozz bele!
Juteszembe! Ma este fél héttől a Zene Sóstón koncertsorozat fellépői lesznek a szökőkútnál.

A Karmapirinnel sem ez volt az első koncert találkozásunk, és nem is az utolső. Még az is lehet, hogy augusztus 20-án ott leszek Nyírpazonyban. 😉 Fehérgyarmaton is jó bulit csináltak, a képek pedig az itt következő albumban találhatók.

Különleges produkcióval zárult az Oldalvágány Fesztivál második napja. A Livingroom két tagjának unplugged koncertje igazi zenei csemege volt. Múlt szerdán Nyíregyházán kihagytam egy cselló-gitár-dob trió koncertet, mert választanom kellett két program közül. Szombat este ha nem is ez a formáció lépett a színpadra, de mégis valami hasonló zenei élményben volt részem. Erről egy rövidke albumom van csak, de azért ne hagyd ki ezt sem.

Folyt. köv.

Korábbi években volt némi rendszeresség az évi fotós utazásaimban. Az évindító a Kocsonyafesztivál volt, ami mindig rengeteg zenei felfedezést, élményt, találkozást hozott, és február végi szabadtéri fesztivál lévén igen különleges hangulata is volt. 2013-ban már látszott, vége lesz. Azóta sem találtam meg azt, ami pótolná a hiányát. Hasonlóan jártam a KGST Party-val, ami ugyancsak hatalmas űrt, de felejthetetlen élményeket is hagyott maga után. Ez volt az augusztus közepe.
Volt számos esemény, ami szerepelt a bakancslistámon. Van, ami még mindig ott van, de 2014-ben valamiért – talán pár ismerős zenekart követve – kicsit jobban utánaolvastam az akkor 11. alkalommal megrendezett Oldalvágány Fesztiválnak, és azt gondoltam, ezt meg kellene nézni.
Augusztus 15-én, pénteken munka után autóba ültünk, és irány Fehérgyarmat.
Talán nem mindenki tudja, az Oldalvágány Fesztivál a Gyarmati Vigasságok társrendezvénye. Kint, a főtéren a populáris “nagy nevek”, a művház udvarán pedig egy családias légkörű alternatív rendezvény, ami – a lehetőségekhez képest – abszolút külön életet él. De ha ide belépsz, eszedbe nem jut, hogy valami más is történhet a környéken. Ha ki is nézel a nagyszínpadhoz, pillanatok alatt elfog a “honvágy”. Érdekességképpen elmondom, hogy ezen az estén kb. 10 percet töltöttem a nagyszínpadnál a P. Mobil koncertjén, és már mentem is vissza. Pedig az Oldalvágány színpadán akkor éppen semmi nem történt, megvárták a kinti koncert végét. De a hangulat ott tartott.
Éjfél felé hazaindulva már nagyon bántuk, hogy csak egy estére terveztünk, és azt is tudtuk, ez a rendezvény kell nekünk.
Következő évben már teljes hétvégére terveztünk, és így van ez azóta is.
Tudom, hosszan mesélek, talán már nem is jutsz el eddig az olvasásban, de most kell ezeket leírnom.
Az Oldalvágány számomra mindig egy várakozás volt, mindig egy meglepetés, egy rácsodálkozás. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több dolgot tudtam meg a fesztivál születéséről, megismerkedtem “szüleivel”, és egész életemben büszke leszek rá, hogy ismertem, ismerem őket, hogy találkozhattunk, beszélgethettünk, hogy befogadtak.
Lilik Ákos, Kónya Levente, köszönöm!

Idén úgy indultunk el, hogy tudtuk, Ákossal már sohasem találkozhatunk, és Levi sem lesz ott. A 15. lezárt egy korszakot az Oldalvágány történetében. A fesztivállal a szervezők Lilik Ákos emléke előtt tisztelegtek és a nézők között, a beszélgetésekben is gyakran előkerültek az emlékek, a régi történetek. Az idei fesztivál nyilvánvalóan más volt, és nyilvánvalóan sohasem lehet már ugyanolyan, mint Ákos idejében, bárki bármennyire is szeretné. Ehhez – és nem csak ehhez – örökre hiányzik Ákos.

Leírtam hát, amit le kellett írnom, a következő napokban pedig koncertről koncertre követjük majd az eseményeket kis meséléssel, és sok képpel.

Ezen a pénteken is korábban érkeztünk, kicsit üldögéltünk a bezárt ajtó előtt nem kis izgalommal várva, mi lesz bent. Aztán kinyílt az ajtó, bent pedig az utolsó simítások zajlottak. Felkerültek a falra Konyha Miki kiállításának utolsó képei is, elrendeződtek az eszközök a színpadon, megérkeztek az első fellépők.
A Márton meg a Hősök kora délutáni koncertje estére helyeződött át, de kis zenélés délutánra is belefért, aztán következett a Blues from Hell.
Őket nagyon kedvelem, hiszen kiváló zenészek játszanak gyönyörű blues zenét. Szerencsére Konyha Miki élőzött a koncertek alatt, így a fentebbi Oldalvágány linken bele is hallgathatsz a koncertekbe.
Szirota Ciki és a Nelson nélkül nincs Oldalvágány. Színpadról ő búcsúzott először Ákostól, majd a Zion Refresh koncertje előtt a hivatalos megnyitó következet.
Éjfél utánra, Pásztor Márk műsora elé került délutánról a Márton meg a Hősök koncertje. Ezt a sorrendet követi itt következő fotóalbumom is. Elég sok a kép, talán holnaptól megbontom majd az albumot, kiderül éjszaka. 🙂
Klikkelj Konyha Miki fotókiállításának részletére, és időzz el a fesztivál koncertjein!

Folyt. köv.