Bujtosi kör

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!
KLIKK