A Nap lemegy neked háttal

Tegnap a közösségi profilomon felugrott egy öt évvel ezelőtti emlék, ami után kicsit elgondolkodtam, és igyekszem valamit kezdeni az év hátralévő napjaival.
Kiderült az is, hogy egy csomó bennragadt szabadságom is van még, nem beszélve a nemsokára esedékes hosszú hétvégéről.
Az ablakon kinézve tervezgetni kezdtem, pillanatnyilag nem sok sikerrel.
Kifutottam kicsit az időből szállás tekintetében, sorra zárnak be a kedvenc helyek is, a “történések” nem nekem dolgoznak, de nem adom fel, és remélem minél kevesebben kényszerülnek erre. Addig kell élni, amíg lehet, azzal, azt, azokat támogatva, aki, akik maradnak.
Kicsit eltávolodom Sóstótól – bár számomra megunhatatlan a megmaradt része -, vagy inkább igyekszem mással is színesíteni a napokat, és a fényképezőgépet is kézbe veszem kicsit újra. Visszalapozva néhány dolog kimaradt idén.
Ha láthatóan nagyon világgá menni nem is fogok – bár lenne rá igény 🙂 -, és következik a beltéri időszak is, igyekszem összekapni magam, és felpörgetni a blogot is.
Van pár terv, amit biztos ígéretté és valósággá szeretnék változtatni, az eredményről pedig tudni fogsz, lehet néha előre is.
Most megyek terveket szőni.
Ja, a cím a reggel rám szóló Big Happy Woman Church dalból van. Jó, hogy előkerült.