XV. Révfülöp Blues – harmadik nap

Azt is szerettem a Révfülöpön eltöltött időben – és ez jórészt harminc egynéhány fokos meleg volt -, hogy viszonylag kevés mászkálással szinte mindent elérhettünk. Igaz, a kilátót csak a hegy aljáról néztük meg, de remekül el lehetett tölteni az időt napközben is.
Szombaton jó kis szél kerekedett, amitől ugyan hűvösebb nem lett, de izgalmassá tehetett egy hajókirándulást. Ezzel hangolódtunk hát az esti koncertekre.

Délután ismét időben érkeztünk, és ez a nap sem múlt el kellemes találkozások, beszélgetések nélkül. Nagyon szerettem ezt a hangulatot.
Ahogy én látom, a Révfülöp Blues – és általában a révfülöpi kulturális események – egyik célja a lokálpatriotizmus, azaz a Révfülöphöz kötődés erősítése akár a helyiek, akár a vendégek körében. Ehhez tartozik az is, hogy a program válogatásánál az is szempont, hogy az ország távolabbi részéről is érkezzenek fellépők, akik egyébként nem igazán tudnának bemutatkozni ilyen távol otthonuktól. Ez is az egyik különlegessége, vonzereje a rendezvényeknek.
Szombat este is Debrecenből érkező zenekar nyitotta a koncertek sorát, amelyre természetesen Benkő Zsolt kiváló felvezetője csalogatta a nézőket. Érdekes volt, hogy míg csütörtökön a nézők nagy része erre a felvezetőre kezdett érkezni, pénteken és szombaton már a kapu előtt álldogáltak, várva a nyitást. Ez is sokat elmond a rendezvényről.
Szóval a debreceni Blues from Hell indította a szombati koncert kettőst.
Volt szerencsém többször is hallani a csapatot, így ismerősként üdvözöltük egymást a műsor előtt. Ők az 1920-as évektől napjainkig terjedő időszak szájharmonika-énekes blues-át játszák. Ezen a koncerten a közönség legnagyobb kedvence mégis a dobos volt. Balázs igazi showman-ként lopta a nézők szívébe magát. Talán látszik is majd néhány képen.

Az átállással a Sonny and his Wild Cows formáció lakta be a Révfülöp Blues színpadát.
Egy egészen más stílus, igazi bulizós rhythm and blues, rockabilly zengte be a nézőteret a záró koncerten.
Estefelé már hűvös lett a szélfútta Balaton part, de a nézőtéren egy szalmaszálat nem lehetett leejteni. Egyébként minek is hozna ilyet bárki magával?
Azt nem tudom, táncos cipőt hoztak-e a nézők, de sok táncos lábú érkezett, az biztos. 🙂
Igazán nagy élmény volt számomra sok év után újra találkozni Szabó Tamással, újra koncerten hallani szájharmonika játékát.
Sajnálom, hogy harmincöt fokra tervezett öltözékemben az utolsó néhány percet már ki kellett hagynom. Amíg azonban ott voltam, a sok mozgásos fényképezéssel igyekeztem maximálisan kitölteni az időt, és fenntartani a testhőmérsékletemet.
Nagyon hálás vagyok Kovács Pepinek, hogy megteremtette ezt a lehetőséget, és kiváló gazdája tizenöt éve a rendezvénynek.
Az élet azonban nem áll meg Révfülöpön, hiszen a nyár szinte minden hétvégéjén találsz rendezvényt, kiállítás különböző műfajokban. Érdemes úgy tervezni a környéken járást, hogy útba ejtsd ezeket, vagy egyszerűen csak ezért elindulni, ahogy mi is tettük.
Köszönök mindent, és most lássuk a záró nap fotóalbumát! Klikkelj az ittenire!