XV. Révfülöp Blues – első nap

Csütörtökön kora délután érkeztünk meg Révfülöpre. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, tusolás, kávé, és irány a központ. Mikor korábban itt jártam, már nagyjából felfedeztem a települést, így elég célirányosak lehettünk.
A főutcán sétálva az egyik kapuban kis dobozban friss érett fügék csábították azt, aki szereti. Becsületkasszával, ahogy például a kávé is működött a szállásunkon.
Hamar beértünk a mólóhoz, és mivel volt még jócskán idő a program kezdéséig, ügyesen megebédeltünk, és meg is vacsoráztunk egyben. Az árak elfogadhatóak, az árusok kedvesek, mosolygósak, a kaja finom, a sör, üdítő kellemes hideg.

Azt tudod, hogy szeretek időben, vagy inkább idő előtt érkezni az eseményekre. Kell kis hangolódás. Itt pedig még régi kedves ismerősök, barátok is voltak, és egy koncert előtti beszélgetés, ismerkedés mindig jólesik.
Miután kellően meglapogattuk egymás hátát Kovács Pepivel, aki a rendezvény szervezője, és nem mellesleg réges régről, Nyíregyházáról indult az ismeretségünk, már követhettük is a színpadi beállásokat.
Majd láthatod a képeken, igazi kőszínpad van minden csodával felszerelve. Remek szakemberek felügyelték hogy a megszólalás és a fények is hibátlanok legyenek, szóval egy mesevilág szerintem a fellépőknek.
A nézőtér vége, és egyik oldala fedett, középre pedig minden nap ügyes kezek pakolták ki a székeket, amelyeket aztán egytől egyig áttörölgettek, majd a nap végén visszapakolták a fedett helyre.
Ezt azért írtam le, mert nem nagyon láttam sehol ilyen gondosságot, és a nézők sem, mert mire a kapuk megnyíltak, minden készen, rendben várta őket. A három nap alatt nem láttam eldobott szemetet, sörös dobozt, ami ugyancsak ritkaság. Nyilván a rendezett környezet rendet vonz maga után.
Kicsit hosszúra sikerült a bevezető, de ezt nem fogom minden nap leírni, kihagyni viszont nem lehetett.

A Révfülöp Blues 15. születésnapját ünnepelte ezzel az eseménnyel, és nem csak a környezet, hanem a fellépők kiválasztása is igényes volt.
A kezdés előtt kb. negyed órával ráhangolódásként minden nap Benkő Zsolt kiváló gitárjátéka gyűjtötte a nézőket a színpad elé. Ő volt az idei esemény szóvivője is, és túl a felvezető gitárjátékon és a résztvevők bemutatásán minden nap kaptunk egy rövid blues történelmet is. Érdemes volt korán érkezni. Egyébként Zsolt minden fellépő formáció mellé beszállt pár perc gitárpárbajra. Imádtam.

Eljutok lassan a koncertekig. 🙂
A Jumping Matt and his Combo indította a blues koncertek sorát. Nem gondolom, hogy őket be kellene mutatni, de azért belinkeltem az oldalukat. Fergetegesek voltak most is, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a nézőtéren még oldalt is álldogáltak nézők. Ahogy ott, aakor is mondtam, ütős indulás volt. Néha most is elfelejtettem fényképezni, mint ahogy a későbbiekben is gyakran.

Rövid átállás után a Jambalaya lépett színpadra. Illetve ez így nem fedi le teljesen a valóságot, hiszen ahogy egy igazi New Orleans Music Show-hoz illik, a nézők között, a nézőtér végétől zenélve vonultak be, ami elég gyors döntést csikart ki belőlem, vajon a fényképezőgépet, vagy a telefont dobjam el hirtelen. Azt hiszem, jól döntöttem, hiszen ez lett talán az egyetlen vállalható videóm a közösségi oldalon, és visszaad valamit az őrületes hangulatból.
Őket személyesen nem ismertem eddig a koncertig. Hatalmas buli hangulatot csináltak, szívesen találkoznék újra velük is.

Nézzük most az első nap fotóit, amelyeket természetesen a szervező is megkapott. Onnan könnyen válogathatsz a képek közül, ha külön-külön szeretnéd megosztani. Az album nézegetéséhez pedig klikkelj az ittenire!