Esztergom 3/3

Múzeumi nap, és búcsú.
Ahogy a módosított terveimben szerepelt, utolsó teljes napomon múzeumokat látogattam.
Mivel maga az egész szabadságosdi elég hirtelen jött létre, nem igazán készültem múzeumokból azon kívül, hogy “összeszedtem” őket. Még a nyitva tartásukat sem néztem meg, ezért is kellett újra terveznem.
A sorrend az útvonal optimalizálás okán adott volt, nem lehet mindig csak összevissza mászkálni hegyen-völgyön, mint az első nap lendületében.
Szóval a Keresztény Múzeumban kezdtem mindjárt 10 órakor.
Azt nyilván tudod rólam, hogy nem igazán tervezek szépruhás egyházi intézmény látogatást hétvégéimen, de “világjárásom” során általában megnézem ezeket az intézményeket.
Ebben a múzeumban is kedvesen fogadtak, itt is lehetett fényképezni, és a fotós hátizsákomat is megőrizték, míg visszatértem a közel két órás körsétámról. Igaz, adtam kis útba igazítást, hogy hol lehet ilyen több funkciós zsákot szerezni. 🙂
A belépő itt is jelképes volt, még fotójeggyel is. Ezt azért emlegetem annyit, mert a kettő együtt kevesebb volt, mint mondjuk nálunk a “standard csak belépő”.
A kiállítás rendkívüli értékeket vonultat fel, számos olyan tárgy is található a gyűjteményben, amely egyedülálló Európában.
Itt is, akárcsak bárhol a városban rengeteg információval láttak el a művészekről és az alkotásokról egyaránt annak ellenére, hogy elmondtam, meglehetősen tájékozatlan vagyok a történet szereplőit illetően.

Ahogy kiszámolhattad, ebédig ki is tartott ez a látogatás.
Délután a Balassa Bálint Múzeumban folytattam nézelődésemet.
Itt a – most már megnevezem az összeget – 340 forintos belépő megváltása után kaptam egy írást a kiállításról, egy Esztergom turisztikai térképet, és persze érdekes, és bőséges szóbeli tájékoztatást is a kiállításról. Természetesen itt is lehetett fényképezni.
A teljes gyűjtemény közel egy század része látható jelenleg. Tárgyak, eszközök a – puskázok – neolitikumtól a török kor végéig, fegyverek a hozzánk közelebb eső korokból, hajómakettek, és egy külön szobában egy csodálatos könyvgyűjtemény a 15-19. századból.

Jól elidőztem itt is, így ki kellett lépnem, hogy odaérjek a Duna Múzeumba is. Az itteni nyitva tartást benéztem kicsit, így nem sokkal zárás előtt érkeztem, de így is természetes kedvességgel fogadtak. Hálás vagyok érte.
Ez egy teljesen más jellegű kiállítás. El is mesélték mindjárt érkezéskor, hogy a Vízeum felirat – amit természetesen itthon vettem észre az egyik képemen – nem véletlen az épület falán, hiszen nem csak a Duna a témája az interaktív kiállításnak.
Induláskor, a belépőjegy mellé – mert itt mindenhol van valami meglepetés még – kaptam egy kis jegyet, amin kerek bélyegzőhely díszelgett.
Útba indításom abból állt, hogy odakísértek egy hatalmas, fából készült, sok kereket tartalmazó valamihez, melynek oldalán egy tenyér lenyomat volt. A biztatásra, hogy tegyem oda a kezem, és indulhatok is fel a lépcsőn gyorsan előkaptam a mobilomat, mert éreztem, valami érdekes fog történni. Ezt a kicsit kusza videót láthattad akkor délután a közösségi oldalamon.
Az emeletre érve következett a többi csoda. Az idő rövidsége miatt – nem akartam nagyon visszaélni a vendéglátók kedvességével – leginkább a látvány elemekre koncentráltam fényképezés közben.
A vendégszeretetre jellemző, hogy a kiállítás végén visszaérve a földszintre még mutattak egy termet, ahol egy méhészettel foglalkozó időszaki kiállítás volt.
Itt már nem fényképeztem, hanem hálásan megköszöntem a türelmüket, és “haza” sétáltam.

Másnap, reggeli és a búcsúztató zápor után még sétáltam egy kicsit a parkban, mely néhány napig mindennapjaim része volt, majd elbúcsúztam vendéglátóimtól, és haza indultam. A hazafelé IC-zés élményét pedig fedje sűrű homály.

Ez alatt a pár nap alatt kb. Home Office-os létem egy hónapját gyalogoltam le, de bármikor visszamennék, mint ahogy tervezem is, hiszen többször ennyi időt is el lehet tölteni ebben a kedves városban.
Most pedig nézd meg a záró albumomat a képre klikkelve!