A negyedik nap

Akár a lusta kószálás címet is adhattam volna, hiszen a cél valójában a kimozdulás volt úgy, hogy közben az el a tömegtől elvet is megvalósítsuk.
Néhány mozzanat meglehet már, ha követted a közösségi oldalam timeline-ját.
Így tudhatod, hogy Tarcalon álltunk meg először. Igaz, leánykökörcsint még nem láttunk, karácsonyfadíszt, és itt-ott ibolyát, meg gólyahírt igen. Ja, meg fekete gólyákat útközben.
Múlt évben jókora csapatot láttunk Szabolcs mellett, így arra vettük az irányt. Persze ha arra járunk, mindig beugrunk Bodrogkeresztúron Kriszta Kávézójába. Most is a finom kávé után indultunk gólya keresőbe.
Hasonlóan jártunk, mint a kökörcsinnel, de ha már ott voltunk, elfoglaltuk, majd feladtuk a földvárat Szabolcsban. Remélem, mire igazán beindul a turistaszezon, kicsit rendbe teszik a helyet. Lezárt, romos lépcsők, gondozatlan elvadult táj jellemzi most. Érdeklődőkkel azonban így is szép számmal találkoztunk. Talán ezért is érdemes lenne kis gondot fordítani a környezetre.
Innen hazafelé indulva Rakamaznál gondoltuk úgy, hogy korán van még, gyerünk jobbra.
A tiszalöki holtágnál aztán szinte tömegbe futottunk. Rengetegen horgásztak, nyitva volt a halsütő, és sokan sétáltak az ártéren is. Ezt sem lehet megunni. Olyan, mint Sóstó volt régen, de ezt szerencsére senki nem akarja lekövezni, beszökőkutazni. Szóval jó itt csendben, madárdalban, sétálgatni.
Ha már Sóstót említettem, hazatérve természetesen ez sem maradt ki. Megvolt az év első fagylaltért sorban állása.
És közben – hogy egy klasszikust idézzek – “a Nap lemegy neked háttal“. 🙂
Nézd meg a kószálás képeit az ittenire klikkelve!
KLIKK