Szombatom

Szombatra néhány gyors látogatást, és egy hosszabb, bakancslistás kirándulást terveztem.
Mindegyik megérdemelt volna többet is, de a nap hétvégén is 24 órából áll. 🙂
A mai bejegyzés további érdekessége, hogy egy teljes napot fog át helyszíntől, és eseményektől függetlenül.
Ha ez nem lenne elég, az album sem túl hosszú, és még valami. 4-5 fényképezőgépes kép van csak benne, a többi mobil.
Az utóbbi napok közösségi oldalamon történt reakciói miatt a videókat kihagytam, és gondolkodom más dolgokon is.
Lássuk azonban a szombatot!
Reggel a Szelkó tóhoz mentem, idén is volt nyilvános madárgyűrűzés, és ezt nem szoktam kihagyni. Most nem sok időt töltöttem itt. Beszélgettünk kicsit, készítettem pár képet, és irány tovább.
Csütörtöktől Hangszert a kézbe rendezvény volt a Vikár Sándor Zeneiskolában, ami ugyancsak érdekes, kedvelt esemény számomra. Idén hétközben nem tudtam arra járni, így maradt erre is a szombat. Itt is nagyjából egy órát töltöttem. Találkozás, beszélgetés kedves ismerősökkel, akikkel mostanában ritkábban találkozunk, pár kép itt is, és tovább.
A nap délutáni, esti részére a Kerekdomb Fesztivált terveztem. Igazából mindhárom nap voltak érdekességek itt is, és több éve szerepel bakancslistámon az esemény, de most beértem a szombattal.
Erről kicsit többet is írok, mert nagyon remek időtöltésnek bizonyult, és ha lesz lehetőségem, visszatérek majd.
A terv az volt, hogy Szirtes Edina Mókus műsorával kezdünk. Ő jópár éve került érdeklődésem középpontjába, és azóta is csodálom a sokféle dolgot, amit, ahogy csinál. A mostani műsorát komolyzeneként hirdették, és a 4 fúvós és egy ütőhangszeres társ is emellett szólt. Tudtam, hogy különleges produkció lesz.
Kis kalandozás után meg is érkeztünk Tállyára.
Igazi fesztivál hangulat fogadott a hűvös idő ellenére is. Sok sétáló ember, minden sarkon útbaigazító nyilak, a központban – nem kék – óriásplakát, melyen a helyszín térképe, és egyéb tájékoztatás volt.
Kedves lányok fogadtak a regisztrációs házban, pillanatok alatt megvolt a karszalag, és az alap infók, indultunk a felfedező útra.
Hamar megtaláltuk az Evangélikus templomot, de volt még időnk, szétnéztünk kicsit a környéken.
A Four Bones és Szirtes Edina Mókus műsora parádés volt. Bár az akusztikus megszólalásban a fúvósok kicsit elnyomták a hegedűt, és az éneket, végig azon gondolkodtam, milyen vékony a mezsgye a komolyzene és a könnyűzene között. Mondjuk én nem igazán járok a nagyon könnyű oldalon. 🙂
Volt még időnk a következő tervezett műsorig, így elhatároztuk, megkeressük a későbbre tervezett helyszíneket.
A Vincellér Ház nagyszínpada hamar meglett, következett a Szűcs Pincészet. Aztán itt is ragadtunk.
Várható volt, hogy kedves ismerősökkel találkozunk a Pandóra Projekt műsora előtt. Így is történt, tehát el sem mozdultunk innen a koncertjük végéig.
A következő terv a NISA koncertje volt a Zsadányi Pincészetben. Kb. három perc felkészülésem volt a formációból, ígéretesnek tűnt. Kicsit maradtunk, de nem hozta a “marasztalást”, így megvacsoráztunk. Kiderült, a laska a krumplis lángos, vagymi, és igazán finom volt, meg hatalmas adag.
Kicsit megpihentünk utána, így kihagytuk a Nyerges Udvart, és Dorogi Pétert. Távolról hallottuk, ahogy lukat vág a kádba. 🙂
Két, időben ütköző koncert következett, de mivel reggel megtudtam, hogy Szabó Balázs Bandája másnap Harangodon lép fel, nyugodtabban döntöttünk a Jónás Vera Trió műsora mellett. Visszatértünk tehát a Szűcs Pincészetbe, és arról beszélgettünk, hogy a “farkasos” dalhoz megint van holdvilág, mint egyszer a Henyén. Most az üvöltés elmaradt, de a hideg megvolt az udvaron, bár nem volt szikrázó hó, mint akkor. 🙂
Ezzel a csudajó koncerttel búcsúztunk a Kerekdombtól, remélem, csak erre az évre.
Nos, ezek után nagyjából tudod már követni az eseményeket a rövidke albumban. Klikkelj az ittenire!