VIDOR szombat

“Hiszen elmúlsz húsz” – jutott eszembe, mikor a VIDOR záró napjának beszámolóját kezdtem írni. Meghát 2 éve Geszti is rendelkezik némi VIDOR érintettséggel, így elfér a link indulásnak. Nem is beszélve a dal szövegéről. Akár a beszámolót sem kellene megírnom, de nem úszod meg. 🙂 (Na, lenyomtam a Rapülőket, mert nem tudok összerakni egy mondatot. 🙂 )

Szóval 2. Nappal kezdtük a záró napot. Ez a 2. nap volt, amikor koncerten láttam őket, és már az 1. napon úgy gondoltam, követem majd őket. Nem túl sokan napoztunk a téren a kezdéskor, így jól körbe mászkáltam a színpadot a szaladgálós gépemmel, készítve egy pár perces videót is. Ma reggel kaptam egy 90%-os tárhely figyelmeztetést, így ezt most nem fogod nálam látni, de az albumban pár képpel megmutatom a hangszert, ami miatt külön is érdekelt a koncert. Persze a mai világban az sem utolsó, hogy saját zenét játszik a formáció és szerencsére nem is (mai) rádióbarát formában.
A következő kisszínpados produkció előtt az artisták búcsúztak a fesztiváltól, pár kép lesz erről az albumban. Nem lesz viszont a pantomimesek búcsú sétájáról, ami kicsit meghatott, így eszembe sem jutott a fényképezés.
Köszönöm nekik az idei VIDOR hangulatot is.
Kisszínpadot említettem az imént. Nos, nevéhez méltóan az utolsó koncert fellépői fel sem fértek rá. A Retro Rock Band előadása volt az utolsó produkció a színpad környékén, és itt ér véget nálam is a VIDOR képsora.
Be is rakom ide, de ha érdekelnek a továbbiak, gyere vissza a klikkelés, képnézegetés után.

“Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját” – írtam tegnap a nagyszínpad 19 órás műsorának hiányáról.
Miközben azon tanakodtunk, várjunk-e másfél órát a Gyöngyhajú lány balladájára, a téren boldog (ezt ő egy óra múlva tudta meg), boldogtalan gyülekezett a téren az egyik helyi rádió autó sorsolására. Ilyen sort legutóbb a pénzintézet előtt láttam a vírus kihirdetése után.
Nos, ez volt az áthidaló “produkció”, de ekkor már mindegy volt, maradtunk hát a musicalre.
Valamikori Omega fanként ismertem a Hűtlen barátok dal keletkezésének okait, körülményeit. Így kezdésnek furcsa volt számomra, de a történetbe illesztve, új értelmet kapva kiválóan illeszkedett a zenés játékba. Talán ebből már kitalálhattad, tetszett az előadás. Legalábbis az a része, amit láttam, hallottam belőle.
Joggal kérdezheted, miért hagytam ott akkor?
A láttammal nem volt gondom, hiszen ez nem hagyományos színházi előadás volt, a nagy érdeklődés miatt természetesnek vettem, hogy többen voltunk, mint ahány ülőhely. Azonban a kocsmát ezen a nézőtéren túlzásnak tartottam különösen azért, mert így a beszélgető társaságokat is bevonzotta, ami a nem túl erős beszéd hangosítás miatt szinte élvezhetetlenné tette az előadást a hátsó sorokban.
Szóval bekerült a terveim közé, hogy egyszer megnézem a Gyöngyhajú lány balladáját, mert tetszett, és biztosan tetszett volna akkor is, ha normális körülmények között nézhetjük végig.

Nos, így zártam a huszadik VIDORt. Nem fogok külön értékelést írni, megvolt hét közben szerintem.
Lesz még egy bejegyzés, mégpedig a legelső, általam megnézett kisszínpados koncertről.
Most berakom a menükbe is a VIDOR dolgokat, hogy a fotóalbumok között is megtaláld.
Találkozzunk délután Újfehértón, a Queen Forever Tribute Band koncertjén!