Hajtányos Nap Dombrádon

A hosszú hétvége programján gondolkodtam “gusztus huszadika” reggelén. (Igen olvastam az ajánlómat. 😀 )
A helikopter bemutató, és a belvárosi akadálypálya nem volt alternatíva, és egy irány maradt, amerre legkönnyebb volt elhagyni a várost.
Eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam Dombrádon régi vasúti dolgokat, gondoltam, fotózok kicsit. Rákeresve azonban kiderült, hogy kisvonatos, hajtányos nap lesz pont.
Indulás!
Az állomásnál jócskán volt már érdeklődő. Körülnéztem kicsit a környéken, mert sosem jártam még itt.
Van egy emlékház, ami most sajnos nem volt nyitva. Szép virágos, gondozott környezet, kemencék, fedett tér padokkal, asztalokkal.
Aztán indultam az állomáshoz a sínek mentén.
A gyerekek, felnőttek már javában kézihajtányoztak, és indulni készült egy motoros szerelvény is. Nem értek a vasúthoz (sem), így ne várj tőlem pontos megnevezéseket.
A rövid megnyitón kiderült, hogy egy lelkes társaság nem kis munkával megtisztította a Nyírvidéki Kisvasút soha feledésbe nem merülő pályájának egy részét, és néhány közlekedési eszközt is működőképessé varázsoltak.
Rendbe tették a forgalmi irodát, ahol kiállítást rendeztek be, és megszervezték azt a nyílt napot, ahova teljesen véletlenül, de szerencsére becsöppentem.
Többekkel beszélgettem, akik szívükön viselik a kisvasút sorsát, és mindent megtesznek azért, hogy újjáéledjen múltunknak ez a része. Nyíregyháziként én kicsit szégyenkeztem, hogy nálunk ez mindig csak választási ígéretként kerül elő.
Jó volt hallani a polgármestert, aki látva a lelkes, ott lakók által is aktívan támogatott munkát, a környékbeli települések bevonását tervezi.
Röviden összefoglalva örülök, hogy ebben az aktív közösségben tölthettem pár órát. Szívesen osztom meg most az itt készült képeket, és ígérem, figyelemmel kísérem a fejleményeket. Ma egy újabb bejegyzés kerül a Vasutazás kategóriába.
Klikkelj az itteni képre!