Néhány éve, mikor először indultam el Újfehértóra, az Országos Gépészkovács Találkozóra úgy gondoltam, jó lesz kicsit elidőzni itt, aztán irány tovább. Az elidőzés egy délelőtt lett és azóta rendszeres visszatérő vagyok.
Most szombaton – az előző napi Bordó Sárkány koncert után kicsit álmosan – már úgy indultam hogy tudtam, valamikor délután érek haza.
Nehéz elmesélni, de van egy érdekes hangulata a rendezvénynek. Nem is igazán tudom mihez hasonlítani. Az ország minden részéből érkeznek az emberek, mindenki mosolyog, és úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást. A járművek, amelyeket így együtt nem látsz máshol, a felvonulás, és az egész találkozó hangulata páratlan lehetőség a fotózásra is. És ha már fotózás. Olyan képeket készíthetek, amit a manapság hatályos jogszabályok miatt egyébként a mindennapi életben nem tehetnék meg. Pedig hogy szerettem régen az elkapott pillanatokat, arcokat fotózni.
A mostani albumban is van legalább két ilyen kedvenc képem, az egyiket már láthattad a közösségi oldalon.
Visszatérve azonban a találkozóra idén is már 9 óra előtt érkeztem és körbe sétálva a járművek között rengeteg olyan képet készítettem ami csak itt készülhet el.
Aztán egy rövid kávézás, beszélgetés kedves ismerősökkel, ami még inkább feldobta a hangulatot, hiszen elég régen találkoztunk, és már kezdődött is a felvonulás.
A most következő albumban jó sok képet találsz – mint ahogy valamennyi ilyen találkozóról készült album arról híres hogy hosszú ideig lehet lapozgatni -, de nem bánom mert nagyon jól éreztem magam és alig várom hogy a következőn is ott legyek.
Klikkelj tehát a fotóra, és utazz velem az időben!

Nem írom le mégegyszer, hogy “tavaszpótló” mászkálás a 35 fokban, mert úgy járok, mint a debreceni focisták, és egyáltalán nem hiányzik a rendőrsorfal a szobámból. 🙂
Szóval Nyírbátorban időztem hét elején, és a kellemes szélben fényképezgettem a Várostörténeti sétányon.
Így néhány év után már nagyon látszik az alkotásokon, hogy – most kellene finoman fogalmazni – nem biztos, hogy azzal a technológiával lehet időtállót alkotni, ahogy ezek készültek.
Persze így is különlegesek a szobrok, vagymik, és most is jó volt pár órát eltölteni a fotózásukkal. Természetesen nem törekedtem a hibák megmutatására, de nem is a mindenáron elfedésük volt a célom. Szóval fotózgattam, ahogy gondoltam.
Az lett belőle, amit a most következő albumban látsz majd. Remélem, mire legközelebb arra járok, átesnek egy felújításon.
Klikkelj a képre!

Hét elején kirándultam kicsit. Amolyan “tavaszpótló” mászkálás volt, és eredetileg szabadtérinek terveztem.
Már amennyire tervezésnek lehet nevezni, hogy reggel azt mondom, menjünk valahová, majd egy kereszteződésnél balra fordulva eldől, hogy Nyírbátor lesz a cél. 🙂
Pár éve fotóztam már a Várostörténeti sétányon, érdekelt, hogy néz ki most. Erről is lesz majd album, de most máshogy folytatódik a történet.
Éppen a park virágoskertjében igyekeztem instruálni a repülő rovarokat a virágokon, kevés sikerrel, mikor kedves ismerősök érkeztek. Sétáltunk kicsit, beszélgettünk, és sok dolgot megtudtam a Báthori István Múzeum kiállításairól.
Azzal váltunk el, hogy én is megnézem. Akkor még nem tudtam, hogy egyben menedék is lesz.
Éppen elindultam a folyosón, mikor hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Kiderült, ez egyedül engem lepett meg. A helyiek tudtak a siló ilyen jellegű bontásáról, másrészt nem ez volt az első ilyen a környéken.
Míg kinn leszállt a por, körbe jártam, és kicsit fényképeztem is. Sem a belépő, sem a fotós jegy nem vészes, érdemes időt szánni a megnézésre, és ezt nem pótolja a mostani fotóalbumom. 🙂
Persze azért klikkelj a képre!

Életem egy rövid részét Tiszalökön éltem. Pár évtized után, hirtelen ötlettől vezérelve pár órára visszatértem.
Jártam a Holt Tiszánál, amiről leginkább a jégen hanyatt esős képem maradt meg régről, megálltam a volt kenyérgyárnál, ahol már nem éreztem a friss kenyér illatát, a kultúrháznál, amit szépen felújítottak, de őrzi régi formáját, és persze jártam az erőműnél, ahol még az arborétum is zárva volt a vírushelyzet miatt. Ja, és persze megnéztem a házat, ahol régen laktunk, de ezt borzalmasan ízléstelenül újították fel, így erről nem lesz kép az albumban.
Merthogy a fotóra klikkelve most te is bejárhatod ezt az utat.

Nem akarok belemenni a vírusmiértekbe, tény azonban, hogy míg nálunk szinte már csak a kulturális események tiltottak, a környező országokban egyre több eseményt szerveznek magyar fellépőkkel. Én is keresem azokat az eseményeket – és ezek nem a focimeccsek -, ahol kicsit kimozdulhatok a szabadba.
Így került hónap elején látóterembe ismét a Rabócsiring, és hétvégén az első koncert is, de erről később.
Most az autók. Igaz, ez nem valódi verseny volt még, de az autós pályanapon is érezhető volt, nem vagyok egyedül sem a szándékommal, sem a véleményemmel. Ha az embernél fényképezőgép van, sokan elkezdenek beszélgetni vele, még ha a képre kerülni nem is akarnak, úgy, mint régebben.
Szóval autós pályanapon jártam a hónap első napján, és jó volt ott lenni most is. A képre klikkelve pedig megnézheted, miket láttam.