Éjszakai tehetségkutatás

Tegnap fáradt, és agymosott voltam. Nem volt kedvem egyik koncerthelyhez sem, amit nyilván ma már bánok. (Igazából már tegnap is.)
Jobban esett itthon semmit tenni, illetve később, mikor semmi kedvemre való zenét nem találtam, lekövetni a Club Hollywood-ban zajló tehetségkutató résztvevőit.

Csináltam egy saját tehetségkutatást a formációknál fellelhető zenéik alapján.
Tudom, ennek semmi értelme, de kell néha kicsit fotelpatkánykodni. 🙂
Nem nagyon olvastam, csak hallgattam, a jegyzetekből pedig összeraktam egy írást.

A Cleo Hivatalos kezdett akkor, mikor én még nagyjából a munkahelyen kuksoltam.
Másfél videót találtam a négy tagú formációtól, és nagyon bejött a zenéjük a hangulatomhoz.
Csendes, nyugodt, dallamos zene, kellemes ének.
Jó lenne néhány, nem – talán – a dobos fejkamerájával készített zenét is meghallgatni, mert ígéretes.
(Tudom, el kell menni a tehetségkutatóra. 🙂 De ha egyszer még van munkahelyem…)

“Hazai” zenekar következett, a nyíregyházi estenden.
Ők nagyjából azt a zenét tolják, ami kicsit már túl van azon, amit a hörgősből még kedvelek, de ez igazán a tehetségkutatásban nem számít.
A felvételen – amely Pál Misi munkáját is dicséri – egy összeszokott, pontosan játszó társaság hallható, tehát ha az én elfogultságomat levonjuk, akár jó helyezésük is lehet majd.

Miskolcról érkezett a viszonylag sok tagot számláló SteelO zenekar.
Első rövid klipjükben a gitár hangzás fogott meg azonnal.
A videómegosztón talált Kiskece című feldolgozásuk után kicsit tisztult a kép.
Engem nagyon zavar az a “trend” hogy ismert – mondhatni húzó – dallamra reppelnek, de ez a dal több ennél. A végére érve már tetszett.
Nem kellett volna tovább keresnem zenét, bár az nem az ő hibájuk, hogy én nem kedvelem a rap-et.

A TooFar zenekar Párkányból érkezett.
Két klipbe néztem bele, ennyit találtam. Együtt vannak, szépen szólnak, szövegek rendben, de valahogy mégsem fogott meg.

A weinkillers adatlapján ethno-punk van megjelölve műfajként.
Ebbe elég sok dolog belefér, és elég sokan művelik ezt a műfajt. Az első tíz másodperc után be is ugrott a Paddy and the Rats.
Nem a korai, hanem a mostani Paddy. Szóval eladható bulizene, de nagy a konkurencia.

A Caephis zenekar Hajdúszoboszlóról érkezett, ahol a kedvelt koncert helyszín – ahová egyszer úgyis eljutok – is működik.
Sajnos zenét nem találtam tőlük.

Egyetlen, számomra ismerős formáció volt a tehetségkutatón, a záró fellépő, a Periscope.
Róluk sokat meséltem már, szinte a kezdetektől követem őket, és tetszik, amit csinálnak, ahogy haladnak, remélem, most is elhoznak valami fontos díjat.

Én most itt nem osztok díjakat, nem hirdetek győztest, mert nem lenne igazságos ilyen villám meghallgatások után.
Abban azonban biztos vagyok, hogy az ott lévők jól szórakoztak, és ismét rivaldafénybe került néhány tehetséges csapat.