Évzárás

Nehéz bármit is mondani a mögöttünk lévő évről. Személyesen is nagyon rosszul indult, és egy teljesen más életet hozott.
Talán ami pozitív, hogy itt vagyunk.
Kevesebbszer találkoztunk, megismertük az online koncert fogalmát, a barátságok telefonon, interneten fenntartását.
Ennél sokkal bővebb évértékelést nem is nagyon szeretnék.
Az év zárásaként pedig had ajánljak egy olyan programot, egy olyan helyen, ahol mindig a közösség volt az első.
Nem voltam még a Labor Café új helyén, de ma este ellátogathatok én is, igaz, csak virtuálisan.
És ugyan csak virtuálisan találkozhatok majd azokkal, akikkel személyesen is bármikor, bárhol találkoznék szívesen, és találkoztunk sokszor a Laborban is.
Fekete Éva Labor Café Allstars névvel illette azokat, akik az elmúlt napokban elkészítették azt a műsort, amit ma este láthatunk.
Felsorolnám őket, remélem, senki nem marad ki.
Pozsár Eszter, Nagy János, Tünde, Pila és Áron, Zalatnay Gréti, Eichinger Trió – Eichinger Tibor, Megyaszay István, Madai Zsolt, Szüret Utcza, Lajosék Blues Band – Iszály Gábor, Tordai Levente, Tordai Ferenc, Molnár Roland, Herczku Tünde, Szabó-Bira Zsuzsának és Szabó Károly.
Az esemény pedig az Online szilveszteri buli a Laborral.

Visszaolvasva elég sutára sikeredett az évértékelés. Jövőre hozok legalább egy meglepetést.
BUÉK!


UtolSóstó

Azt hiszem, ez lesz az év utolsó bejegyzése, de fotóalbuma biztos. Azt viszont remélem, nem ez lesz örökre az utolsó sóstói album.

Tegnap reggel kiszaladtam Sóstóra, mert egyrészt régen voltam, másrészt hiányzott kis Sóstócsend.
Ma baloldali képeim lesznek.
Persze ez nem az “akinemakarszökőkutatlibernyák” dolog, hanem egyszerűen az út másik oldala.
Az, ahol a gőzmozdony van, és ahol a kisvonat járt.
Nagyon nincs mit mesélnem róla, inkább nézzük a képeket!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Maszkos ünnepek

Az elmúlt napokban a közösségi oldalon végigszaladtunk képeskönyvem történetén egy-egy évvégi képpel felidézve néhány kellemes pillanatot.
Nem volt egyszerű egy képet kiválasztani egy év végéről, hiszen számos említésre méltó dolog történt ilyentájt is városunkban, hogy az egyéb helyszíneket ne is említsem. Jó volt ez a kis időutazás, és szerintem lesz is még, hiszen kevés friss emlékre van lehetőség mostanában.

Idén is a múlt év díszletei kerültek városunk főterére, csak a színpad hivatalos műsorai hiányoztak, és a pavilonok is zárva maradtak.
Egy nap reggel, és este készítettem el mostani albumom képeit fényképezőgépem olykor bepárásodó nézőkéjén keresztül.
Ezzel kívánok szeretetteljes ünnepeket.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Állatok Karácsonya

Ez az az év, amilyet nem hiszem, hogy bárki is szeretne ismét. Nem látjuk még, hova jutunk, de nekünk, magunknak kell kihozni belőle a legjobbat, bármi is történik.
Mindig is szerettem olyan társasághoz tartozni, akik igyekeznek javítani az emberiségről kialakult nem túl rózsás képet. Sok ilyen van. Ma egy olyan csapatról mesélek, akik nap mint nap találkoznak az emberi gonoszsággal, de életüket teszik arra, hogy enyhítsék az okozott fájdalmat.
Annak, hogy éppen róluk írok ma, az az aktualitása, hogy minden évben ilyentájt igyekeznek egy kellemes beszélgetésre összegyűjteni a támogatókat. Ezeken a napokon talán ők is töltődnek kicsit, erőt gyűjtenek a folytatáshoz.
Az Állatbarát Alapítványról beszélek, és az Állatok Karácsonyáról, amikor bármilyen is volt az időjárás, összegyűltünk az udvaron, a karácsonyfa körül, ki-ki hozta a maga kis ajándékát a fa alá, és egy bögre forró teával, vagy forraltborral a kezünkben, finom, friss lángost majszolva elbeszélgetünk kicsit.
Sok éve így van ez, de idén ezt sem lehet megrendezni, ahogy olvashatod a tájékoztatásukban.
Lehet azonban arra járni akár 19-én, szombaton is ajándékokkal – kutya- macskatáp, tisztítószerek, stb. -, elvinni sétálni valamelyik kutyust, beszélgetni kicsit, ilyesmi. Én tervezem, hogy meglátogatom őket ismét.


Térhajlítás és egyebek

“hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény” – hogy ismét idézettel kezdjem a Sóstóról szóló írást.
Ott hagytam abba, hogy elhangzottak ígéretek. Korábbi évek gyakorlata városunkban, hogy november-december hónapokban ültetnek fákat. Gondoltam, megnézem, Sóstón is így lesz-e, hiszen az ígéretek már több száz fánál tartanak.
Nos, valóban elkezdődött azoknak a fáknak az újratelepítése – gyakorlatilag az összesnek -, amelyet egy korábbi kampány során ültettetett az önkormányzat. Így a város táblák mellé újra kerülnek – remélhetőleg életképes – csemeték, amelyeket lehet majd gondozni, nehogy elferdüljenek.
Aztán objektívet cseréltem, és ez innen tulajdonképpen egy másik sorozat, egy másik hangulat az albumban. Erre írtam, hogy térhajlítás.
A ferdefa mániásoknak mondanám, ez a sok görbe az objektív hatása, nem kell rohanni a fejszéért.
Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Borongós reggel

“Tuggya kee, tapasztalt ember vagyok én ilyen dologba véghetetlenül. Annyit próbáltam életembe, hogy engem nem lehet kijáccani.”
Ez az idézet jutott eszembe, mikor a hozzászólásokat olvasgattam a Sóstóra tervezett piskótaszökőkút kapcsán. Elszomorodtam.
Persze az Indul a bakterház-ban egészen más szituációban kerülnek elő a mondatok.
A tervezett újabb betonozásról megvan a magam véleménye, ami történetesen egyezik sok-sok emberével. Hiába.
Ugyancsak megvan a magam véleménye a napról napra változó ideológiát képviselő pártokról is. Mindről. Azt gondolom, nagyjából a hatalomhoz vezető úton, út során különböznek egymástól.
Nem hiszem, hogy a fenti mondatokkal újat mondtam azoknak, akik ismernek, de rá szerettem volna világítani a helyzetemre Sóstó – és nem csak Sóstó – kapcsán. Röviden: szeretem Sóstót, ahogy Nyíregyházát is, és utálom a hazugságokat, csúsztatásokat, megvetem azokat, akik saját (bármilyen) érdekükre igyekeznek használni. Tudom, ettől nem sok minden változik.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, mit láttam pár napja korán reggel? Mert szeretek, és továbbra is szeretnék Sóstóra járni.
Igaz, egyre szűkül a kör, amit bejárok – nincs már kilátó, kisvonat, nem tervezek már sétát a Múzeumfaluban -, de remélem, sokáig megtalálhatom még a helyem valahol Sóstón, valahol Nyíregyházán.
Ez a képsor pár hete készült, vártam, mert elhangzottak ígéretek. Van már újabb képsor is, az is jön hamarosan.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat

Tudod én olyan zenéken nőttem fel, ahol a gitár a színpadon szólal meg koncerten, nem előtte egy stúdióban, ahol az énekes a mikrofonba énekel, nem a technikus tolja be a keverőről. És ebből nem engedek ma sem.
Éppen ezért esett nagyon jól ebben a zeneileg ínséges időben a felfedezés, hogy Újfehértón az Atilla Fiai Társulat ad szabadtéri koncertet.
Nézzük csak!
Kalapács József, Varga Miklós, Rudán Joe, a Kormorán sor Mr. Basary, Talabér László, Gál Péter, kis Skorpió Szűcs Antal Gábor, Závoti Zoltán, Kalapács-Ódor Cintia, Tempfli Erik, Borbély Zsolt. Remélem nem maradt ki senki az este fellépői közül.
Nagyrészt azok, akiknek a zenéjén felnőttem.
Újfehértó zenei rendezvényei biztos pontok a programjaim közt egy ideje. Persze hogy fogtam a fotós cuccot, és indultam.
Elsőként a szervezésről. Korrekt tájékoztatás, beléptetés, odafigyelés.
A technikáról. Remek színpad kiváló fény- és hangtechnikával, felkészült, precíz technikusokkal.
Minden készen állt egy felejthetetlen koncert estéhez, és az élmény nem is maradt el.
A polgármester pár mondatos köszöntője után jött a műsor, amelyre olyan régen vártunk.
Most erről kellene írnom sokat, de elhasználtam már azokat a jelzőket, amelyek ide is illenének.
Elvarázsolta a szép számmal összegyűlő közönséget a jó másfél órás koncert.
Időutazás volt, amelyből nem vágytunk visszatérni. Olyan előadás, ahol nem csak a közönség, hanem – láthatóan – a fellépők is remekül érezték magukat. Még mindig be-be villannak a képek az Európa alatti tánckarról, a zenészek összenézéseiről, összemosolygásukról, az érintésekről, a magasba emelt kezekről. És mindez technikailag is kiválóan jelent, szólalt meg.
Meghatározó élmény volt, kiváló feltöltődés. Hazafelé nem szólt zene az autómban, ami az engem ismerőknek mindent elmond. 🙂
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a találkozásnak, és lássuk végre a képeket!
Klikkelj az ittenire, és nem árulom el, hogy az album végén egy videót is találsz.
KLIKK


Visszatérés a botkertbe

Pár hónapot csúsztam ennek a nyári albumnak a megmutatásával, de most eljött az idő.

Néhány év után újra rászántam magam hogy megnézzem a Tuzson János Botanikus Kertet.
Régen nagyon szerettem ide járni. Gondozott, gyönyörű mesevilág volt.
Pár éve már bosszankodtam az állapotán, illetve kaotikus nyitva tartásán, de úgy gondoltam, ez már a múlt. Sajnos nem.
Az állapotokra jellemző, hogy mikor egy csalódott – ha jól emlékszem – Szombathelyről érkezett családdal beszélgettem, és mondtam, hogy 2012-ben adták át a rózsakert részt, az volt a reakció, hogy “azóta nem sok minden történhetett”.
Szóval ők csalódtak, én meg szomorú voltam, hogy így fogadja a város a vendégeket. “Pedig olyan szépeket olvastam” – mondta a hölgy. Remélem, a város többi részében nem csalódtak.
Nyilván az 500 forintos belépőjegyekből képtelenség fenntartani a helyet. Ja, ha a virágok tudnának focizni…
A mostani fotóalbumomban is igyekszem “csak a szépre emlékezni”.
Lássuk is inkább a képeket, és bizakodjunk. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Bordó Sárkány szabadtéri

Eléggé leköti a szabadidőmet a “megújulás”, amiről többször írtam már, hogy majd írok róla. 🙂 Azért heti egy beszámolót igyekszem összerakni. Főleg olyan eseményekről, mint ami hétvégén is történt.
Kicsit szomorú voltam, hogy nem voltam a Bordó Sárkány Régizene Rend idei szülinapi koncertjén. Annál nagyobb öröm volt számomra mikor megláttam, hogy hétvégi koncertkörútjuk zárása Debrecen belvárosában lesz.
Természetesen idejében érkeztem, így egy percet sem mulasztottam el a várva várt koncertből. Nagyon hiányzott már ez a zene, hiszen – bár néhány daluk naponta utazik velem az autóban – az élő zene azért csak élő zene.
Fantasztikusan jó koncert volt ez is, és a hangulat is remek volt. Fotózás közben a nézők között mászkálva elég hamar kiderült, ki az, aki először hallja őket. Leginkább tőlük volt jó hallani az elismerő mondatokat. Én, és a törzsközönség tudta, hogy jó lesz. 🙂
Most a képekkel is meg vagyok elégedve, van is belőlük jó sok.
Klikkelj az ittenire, és nézegesd!
KLIKK


Tokaj-hegyaljai Szüreti Napok

A szombatot választottam a tokaji látogatásra, és mivel korábban már tapasztaltam a hídlezárás következményeit, időben el is indultam. Így lazán belefért a közel háromnegyed órás lépésben haladás is.
A terv az volt, hogy Szüret Utcza koncertjével kezdek, aztán improvizálok. 🙂
A Paulay Ede Színház előtt sikerült is parkolnom, ami később is jó döntésnek bizonyult.
A Szüret Utcza beállása közben érkezett Mr. Piano, akit a kezdeti borzalmas mobilos kép után sikerült fényképezőgéppel is követni kicsit. Pár fotó erejéig a Zsinagógába is sikerült bejutnom, és már kezdődött is a koncert. Közben a Kisfalucska Udvarház standján is beindult a grillezés, így igazán kellemes környezetben hallgathattam a remek zenét. Nem láttam még a Szüret Utczát Alex Koljadzsin-nal, igencsak jó így a zenéjük.
A Mizrab zenéjét is vártam, nem csoda hát, ha maradtam a színház udvarán a következő koncertre is. A Szabó Gábor életművét továbbvivő formációhoz ezen az estén Bányai Kriszta csatlakozott. Különleges, varázslatos zenét hoztak el a hálás közönségnek.
Közben kedves ismerősök is érkeztek a koncert helyszínére. Nagy meglepetés volt, és nagyon örültem a találkozásnak.
Az sem volt kérdés, hogy megnézem a Melounge duo műsorát, így átsétáltam a Tokaji Múzeumba. Kellemes társaság, kiváló és nagyon jól megszólaló zene fogadott a rendkívül hangulatos múzeum udvaron is.
Tokajban mindig találkozom közös érdeklődésű ismerősökkel is. Egyszerűbben fotósokkal. 🙂 Most sem volt ez másként.
A színház udvarára visszatérve a Jazz Inside Group koncertjét láthattuk, és fotózhattuk.
Ekkor már igen hűvös volt, a pulóvert is felvettem, de engedtem magam rábeszélni a tűzzsonglőrök műsorának megnézésére.
Hogy ez milyen jó döntés volt, azt fotóalbumom végén láthatod majd.
Nincs is más hátra, mint klikkelni a képre, és megnézni.
KLIKK