Évzárás

Nehéz bármit is mondani a mögöttünk lévő évről. Személyesen is nagyon rosszul indult, és egy teljesen más életet hozott.
Talán ami pozitív, hogy itt vagyunk.
Kevesebbszer találkoztunk, megismertük az online koncert fogalmát, a barátságok telefonon, interneten fenntartását.
Ennél sokkal bővebb évértékelést nem is nagyon szeretnék.
Az év zárásaként pedig had ajánljak egy olyan programot, egy olyan helyen, ahol mindig a közösség volt az első.
Nem voltam még a Labor Café új helyén, de ma este ellátogathatok én is, igaz, csak virtuálisan.
És ugyan csak virtuálisan találkozhatok majd azokkal, akikkel személyesen is bármikor, bárhol találkoznék szívesen, és találkoztunk sokszor a Laborban is.
Fekete Éva Labor Café Allstars névvel illette azokat, akik az elmúlt napokban elkészítették azt a műsort, amit ma este láthatunk.
Felsorolnám őket, remélem, senki nem marad ki.
Pozsár Eszter, Nagy János, Tünde, Pila és Áron, Zalatnay Gréti, Eichinger Trió – Eichinger Tibor, Megyaszay István, Madai Zsolt, Szüret Utcza, Lajosék Blues Band – Iszály Gábor, Tordai Levente, Tordai Ferenc, Molnár Roland, Herczku Tünde, Szabó-Bira Zsuzsának és Szabó Károly.
Az esemény pedig az Online szilveszteri buli a Laborral.

Visszaolvasva elég sutára sikeredett az évértékelés. Jövőre hozok legalább egy meglepetést.
BUÉK!


UtolSóstó

Azt hiszem, ez lesz az év utolsó bejegyzése, de fotóalbuma biztos. Azt viszont remélem, nem ez lesz örökre az utolsó sóstói album.

Tegnap reggel kiszaladtam Sóstóra, mert egyrészt régen voltam, másrészt hiányzott kis Sóstócsend.
Ma baloldali képeim lesznek.
Persze ez nem az “akinemakarszökőkutatlibernyák” dolog, hanem egyszerűen az út másik oldala.
Az, ahol a gőzmozdony van, és ahol a kisvonat járt.
Nagyon nincs mit mesélnem róla, inkább nézzük a képeket!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Maszkos ünnepek

Az elmúlt napokban a közösségi oldalon végigszaladtunk képeskönyvem történetén egy-egy évvégi képpel felidézve néhány kellemes pillanatot.
Nem volt egyszerű egy képet kiválasztani egy év végéről, hiszen számos említésre méltó dolog történt ilyentájt is városunkban, hogy az egyéb helyszíneket ne is említsem. Jó volt ez a kis időutazás, és szerintem lesz is még, hiszen kevés friss emlékre van lehetőség mostanában.

Idén is a múlt év díszletei kerültek városunk főterére, csak a színpad hivatalos műsorai hiányoztak, és a pavilonok is zárva maradtak.
Egy nap reggel, és este készítettem el mostani albumom képeit fényképezőgépem olykor bepárásodó nézőkéjén keresztül.
Ezzel kívánok szeretetteljes ünnepeket.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Állatok Karácsonya

Ez az az év, amilyet nem hiszem, hogy bárki is szeretne ismét. Nem látjuk még, hova jutunk, de nekünk, magunknak kell kihozni belőle a legjobbat, bármi is történik.
Mindig is szerettem olyan társasághoz tartozni, akik igyekeznek javítani az emberiségről kialakult nem túl rózsás képet. Sok ilyen van. Ma egy olyan csapatról mesélek, akik nap mint nap találkoznak az emberi gonoszsággal, de életüket teszik arra, hogy enyhítsék az okozott fájdalmat.
Annak, hogy éppen róluk írok ma, az az aktualitása, hogy minden évben ilyentájt igyekeznek egy kellemes beszélgetésre összegyűjteni a támogatókat. Ezeken a napokon talán ők is töltődnek kicsit, erőt gyűjtenek a folytatáshoz.
Az Állatbarát Alapítványról beszélek, és az Állatok Karácsonyáról, amikor bármilyen is volt az időjárás, összegyűltünk az udvaron, a karácsonyfa körül, ki-ki hozta a maga kis ajándékát a fa alá, és egy bögre forró teával, vagy forraltborral a kezünkben, finom, friss lángost majszolva elbeszélgetünk kicsit.
Sok éve így van ez, de idén ezt sem lehet megrendezni, ahogy olvashatod a tájékoztatásukban.
Lehet azonban arra járni akár 19-én, szombaton is ajándékokkal – kutya- macskatáp, tisztítószerek, stb. -, elvinni sétálni valamelyik kutyust, beszélgetni kicsit, ilyesmi. Én tervezem, hogy meglátogatom őket ismét.


Térhajlítás és egyebek

“hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény” – hogy ismét idézettel kezdjem a Sóstóról szóló írást.
Ott hagytam abba, hogy elhangzottak ígéretek. Korábbi évek gyakorlata városunkban, hogy november-december hónapokban ültetnek fákat. Gondoltam, megnézem, Sóstón is így lesz-e, hiszen az ígéretek már több száz fánál tartanak.
Nos, valóban elkezdődött azoknak a fáknak az újratelepítése – gyakorlatilag az összesnek -, amelyet egy korábbi kampány során ültettetett az önkormányzat. Így a város táblák mellé újra kerülnek – remélhetőleg életképes – csemeték, amelyeket lehet majd gondozni, nehogy elferdüljenek.
Aztán objektívet cseréltem, és ez innen tulajdonképpen egy másik sorozat, egy másik hangulat az albumban. Erre írtam, hogy térhajlítás.
A ferdefa mániásoknak mondanám, ez a sok görbe az objektív hatása, nem kell rohanni a fejszéért.
Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Borongós reggel

“Tuggya kee, tapasztalt ember vagyok én ilyen dologba véghetetlenül. Annyit próbáltam életembe, hogy engem nem lehet kijáccani.”
Ez az idézet jutott eszembe, mikor a hozzászólásokat olvasgattam a Sóstóra tervezett piskótaszökőkút kapcsán. Elszomorodtam.
Persze az Indul a bakterház-ban egészen más szituációban kerülnek elő a mondatok.
A tervezett újabb betonozásról megvan a magam véleménye, ami történetesen egyezik sok-sok emberével. Hiába.
Ugyancsak megvan a magam véleménye a napról napra változó ideológiát képviselő pártokról is. Mindről. Azt gondolom, nagyjából a hatalomhoz vezető úton, út során különböznek egymástól.
Nem hiszem, hogy a fenti mondatokkal újat mondtam azoknak, akik ismernek, de rá szerettem volna világítani a helyzetemre Sóstó – és nem csak Sóstó – kapcsán. Röviden: szeretem Sóstót, ahogy Nyíregyházát is, és utálom a hazugságokat, csúsztatásokat, megvetem azokat, akik saját (bármilyen) érdekükre igyekeznek használni. Tudom, ettől nem sok minden változik.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, mit láttam pár napja korán reggel? Mert szeretek, és továbbra is szeretnék Sóstóra járni.
Igaz, egyre szűkül a kör, amit bejárok – nincs már kilátó, kisvonat, nem tervezek már sétát a Múzeumfaluban -, de remélem, sokáig megtalálhatom még a helyem valahol Sóstón, valahol Nyíregyházán.
Ez a képsor pár hete készült, vártam, mert elhangzottak ígéretek. Van már újabb képsor is, az is jön hamarosan.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Atilla Fiai Társulat

Tudod én olyan zenéken nőttem fel, ahol a gitár a színpadon szólal meg koncerten, nem előtte egy stúdióban, ahol az énekes a mikrofonba énekel, nem a technikus tolja be a keverőről. És ebből nem engedek ma sem.
Éppen ezért esett nagyon jól ebben a zeneileg ínséges időben a felfedezés, hogy Újfehértón az Atilla Fiai Társulat ad szabadtéri koncertet.
Nézzük csak!
Kalapács József, Varga Miklós, Rudán Joe, a Kormorán sor Mr. Basary, Talabér László, Gál Péter, kis Skorpió Szűcs Antal Gábor, Závoti Zoltán, Kalapács-Ódor Cintia, Tempfli Erik, Borbély Zsolt. Remélem nem maradt ki senki az este fellépői közül.
Nagyrészt azok, akiknek a zenéjén felnőttem.
Újfehértó zenei rendezvényei biztos pontok a programjaim közt egy ideje. Persze hogy fogtam a fotós cuccot, és indultam.
Elsőként a szervezésről. Korrekt tájékoztatás, beléptetés, odafigyelés.
A technikáról. Remek színpad kiváló fény- és hangtechnikával, felkészült, precíz technikusokkal.
Minden készen állt egy felejthetetlen koncert estéhez, és az élmény nem is maradt el.
A polgármester pár mondatos köszöntője után jött a műsor, amelyre olyan régen vártunk.
Most erről kellene írnom sokat, de elhasználtam már azokat a jelzőket, amelyek ide is illenének.
Elvarázsolta a szép számmal összegyűlő közönséget a jó másfél órás koncert.
Időutazás volt, amelyből nem vágytunk visszatérni. Olyan előadás, ahol nem csak a közönség, hanem – láthatóan – a fellépők is remekül érezték magukat. Még mindig be-be villannak a képek az Európa alatti tánckarról, a zenészek összenézéseiről, összemosolygásukról, az érintésekről, a magasba emelt kezekről. És mindez technikailag is kiválóan jelent, szólalt meg.
Meghatározó élmény volt, kiváló feltöltődés. Hazafelé nem szólt zene az autómban, ami az engem ismerőknek mindent elmond. 🙂
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a találkozásnak, és lássuk végre a képeket!
Klikkelj az ittenire, és nem árulom el, hogy az album végén egy videót is találsz.
KLIKK


Visszatérés a botkertbe

Pár hónapot csúsztam ennek a nyári albumnak a megmutatásával, de most eljött az idő.

Néhány év után újra rászántam magam hogy megnézzem a Tuzson János Botanikus Kertet.
Régen nagyon szerettem ide járni. Gondozott, gyönyörű mesevilág volt.
Pár éve már bosszankodtam az állapotán, illetve kaotikus nyitva tartásán, de úgy gondoltam, ez már a múlt. Sajnos nem.
Az állapotokra jellemző, hogy mikor egy csalódott – ha jól emlékszem – Szombathelyről érkezett családdal beszélgettem, és mondtam, hogy 2012-ben adták át a rózsakert részt, az volt a reakció, hogy “azóta nem sok minden történhetett”.
Szóval ők csalódtak, én meg szomorú voltam, hogy így fogadja a város a vendégeket. “Pedig olyan szépeket olvastam” – mondta a hölgy. Remélem, a város többi részében nem csalódtak.
Nyilván az 500 forintos belépőjegyekből képtelenség fenntartani a helyet. Ja, ha a virágok tudnának focizni…
A mostani fotóalbumomban is igyekszem “csak a szépre emlékezni”.
Lássuk is inkább a képeket, és bizakodjunk. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Bordó Sárkány szabadtéri

Eléggé leköti a szabadidőmet a “megújulás”, amiről többször írtam már, hogy majd írok róla. 🙂 Azért heti egy beszámolót igyekszem összerakni. Főleg olyan eseményekről, mint ami hétvégén is történt.
Kicsit szomorú voltam, hogy nem voltam a Bordó Sárkány Régizene Rend idei szülinapi koncertjén. Annál nagyobb öröm volt számomra mikor megláttam, hogy hétvégi koncertkörútjuk zárása Debrecen belvárosában lesz.
Természetesen idejében érkeztem, így egy percet sem mulasztottam el a várva várt koncertből. Nagyon hiányzott már ez a zene, hiszen – bár néhány daluk naponta utazik velem az autóban – az élő zene azért csak élő zene.
Fantasztikusan jó koncert volt ez is, és a hangulat is remek volt. Fotózás közben a nézők között mászkálva elég hamar kiderült, ki az, aki először hallja őket. Leginkább tőlük volt jó hallani az elismerő mondatokat. Én, és a törzsközönség tudta, hogy jó lesz. 🙂
Most a képekkel is meg vagyok elégedve, van is belőlük jó sok.
Klikkelj az ittenire, és nézegesd!
KLIKK


Tokaj-hegyaljai Szüreti Napok

A szombatot választottam a tokaji látogatásra, és mivel korábban már tapasztaltam a hídlezárás következményeit, időben el is indultam. Így lazán belefért a közel háromnegyed órás lépésben haladás is.
A terv az volt, hogy Szüret Utcza koncertjével kezdek, aztán improvizálok. 🙂
A Paulay Ede Színház előtt sikerült is parkolnom, ami később is jó döntésnek bizonyult.
A Szüret Utcza beállása közben érkezett Mr. Piano, akit a kezdeti borzalmas mobilos kép után sikerült fényképezőgéppel is követni kicsit. Pár fotó erejéig a Zsinagógába is sikerült bejutnom, és már kezdődött is a koncert. Közben a Kisfalucska Udvarház standján is beindult a grillezés, így igazán kellemes környezetben hallgathattam a remek zenét. Nem láttam még a Szüret Utczát Alex Koljadzsin-nal, igencsak jó így a zenéjük.
A Mizrab zenéjét is vártam, nem csoda hát, ha maradtam a színház udvarán a következő koncertre is. A Szabó Gábor életművét továbbvivő formációhoz ezen az estén Bányai Kriszta csatlakozott. Különleges, varázslatos zenét hoztak el a hálás közönségnek.
Közben kedves ismerősök is érkeztek a koncert helyszínére. Nagy meglepetés volt, és nagyon örültem a találkozásnak.
Az sem volt kérdés, hogy megnézem a Melounge duo műsorát, így átsétáltam a Tokaji Múzeumba. Kellemes társaság, kiváló és nagyon jól megszólaló zene fogadott a rendkívül hangulatos múzeum udvaron is.
Tokajban mindig találkozom közös érdeklődésű ismerősökkel is. Egyszerűbben fotósokkal. 🙂 Most sem volt ez másként.
A színház udvarára visszatérve a Jazz Inside Group koncertjét láthattuk, és fotózhattuk.
Ekkor már igen hűvös volt, a pulóvert is felvettem, de engedtem magam rábeszélni a tűzzsonglőrök műsorának megnézésére.
Hogy ez milyen jó döntés volt, azt fotóalbumom végén láthatod majd.
Nincs is más hátra, mint klikkelni a képre, és megnézni.
KLIKK


Mindszenthavi Mulatság

Kicsit belefeledkeztem a képtár szépészeti projektembe, de ma visszatérek az íráshoz is kicsit.

Jó egy hete rendezték meg a Mindszenthavi Mulatságot Bodrogkeresztúron és környékén. Az időjárás nem volt kedvező, de ahogy elállt az eső elindultunk.
A felvonulás előtt még volt időnk egy sütire, kávéra a Csicsörke Műhely udvarán.
A felvonulást kísérve eljutottunk Kriszta Kávézójához, ahol kedves baráti társaságban múlattuk az időt.
Aztán emlékezetből odataláltunk a Kisfalucska Udvarházhoz – múlt évben is jártunk már a kellemes helyen -, ahol Pribojszki Mátyás remek formációja, a Jumping Matt & His Combo játszott már. Ismét felejthetetlen volt a koncert, minden percért kár, amiről lemaradtunk. 🙂
Ezt bizonyítandó érdemes eljutnod az album végére, melyet az itteni képre klikkelve érsz el.
KLIKK


Sóstó este, reggel

Régen foglalkoztat, hogy egyre gyakrabban meg kell örökíteni Sóstó állapotát, mert úgy tűnik, semmi nem akadályozza meg az újabb változást. Pár napja este, és az azt követő reggel is kimentem hát. Bár nem gondolom, hogy díjnyertes képkockákat készítettem, azt tudom, hogy nem maradt már időm sem nekem, sem Sóstónak arra, hogy megtanuljak videót készíteni.
Néhány kockát linkekkel is kiemelek az íráshoz, az albumban pedig megtalálod az összeset. Linkelem ugyanakkor a hivatalos kommunikációkat is.

Számos szörnyű terv merült fel a korábbi években is Sóstó “attrakciói” kapcsán, kezdve a tóra építendő gömbszállótól a tavon úszó étterem-csónakház kombóig. Szerencsére ezek nem valósultak meg. Nem sok jót vártam jó pár hete a sóstói zenélő szökőkút megvalósításáról a döntés után kiírt lakossági fórumtól, de elmentem, hátha.
A dolog arról szól többek között, – és ez a rész verte ki a biztosítékot sokaknál a városban -, hogy a Svájci lak mögötti fás, füves liget helyére kb. 500 négyzetméteres beton, gránit, zenélős szökőkutat építenek, és körülötte további több mint 200 négyzetméter területet leköveznek. Vannak üdvözlendő ötletek is, például az öntözőrendszer a megmaradt zöld felület alatt, a nyilvános mosdók, de nem látszik például a tarthatatlan parkolási helyzet megoldása. Az Állatpark előtti árok lefedése nyilván nem megoldás, legfeljebb vízszintesen állnak majd ott az autók az árok felett.
A fórumon résztvevők javasolták e helyett többek között a füves, fás park rendbetételét, a Krúdy Vigadó, a volt KISZ tábor használatra alkalmassá tételét, az előző projektben a tó körül nem túl sikeresen megvalósított rekortán, a világító berendezések rendbetételét, a járműforgalom csökkentését akár a kisvonat visszahozásával, utazási, belépő kedvezmény csomagokkal, összekapcsolt belépőkkel ösztönözve az alternatív megközelítést, és még sok mást.
Szeptember 5-én a város hivatalos oldalán megjelent írás – majd néhány nappal később egy főkertészi területbejárás riport – megerősít abban, hogy a terv megvalósul. Azt ugyan továbbra sem értem, hogy ha egy adott zöld felületből több mint hétszáz négyzetmétert leköveznek, hogyan nőhet 38 négyzetméterrel a zöld felület, de biztosan van rá jó algoritmus.
Én mindenesetre sajnálom a sóstói fákat, parkokat, virágokat, az árnyékot, a hűvöst a nyári melegben, ahogy sajnáltam például az előző projektben áldozatul esett fahidat is a két tórész között. Nyilván a kővel kevesebb a gond, jobban elférnek a járművek.
Sajnálom, hogy a hivatalos városi lap cikkeiben és a Nyíregyházi Napló aktuális számában sem jelentek meg azok a látványtervek, amelyeket a fórumon mutattak. Árnyalná a képet.

Írásom bármelyik képére klikkelve – az adott videóval – eljutsz az albumhoz, ahol a jelen szépségei láthatók. A Krúdy Vigadó falán gyülekező fecskék, a napkelte a tó fölött, és hasonlók.

KLIKK KLIKK KLIKK
A Svájci lak mögötti liget, aminek helyére a szökőkutat tervezik. Mindez egy másik nézetből. Ezt a két meglévő szökőkutat köti majd össze egy csatorna a virágoskert helyén.

Végül pedig egy keserédes perc, dacolva a szúnyogokkal. Zenélő szökőkút – vázlat.
Klikkelj a képre!
KLIKK


III. Tokaji Utcazene Fesztivál

Példás szervezés előzte meg az idei utcazene fesztivált Tokajban. Hetekkel ezelőtt megindult az információ áradat, és a legvégéig követhetők voltak az események a közösségi oldalon is.
Az “is” azt jelenti, hogy a helyszínen is rendelkezésre állt minden a látogatók számára – nyilván én ezt az oldalt láttam -, ami szükséges volt ahhoz, hogy remekül szórakozzanak. Volt információs sátor, de a fellépési pontokon is olvasható volt az adott hely idővonala.
Apropó, sátor. Minden fellépő fedett helyen játszhatott, és erre szükség is volt, mert az időjárás nem az őszt, hanem inkább a nyár közepét idézte.
Remekül bevonták a belváros szórakozóhelyeit, a korábbiakhoz hasonlóan jól működött a szavazás is.
Ja, igen, az esernyők. Láthatod majd a képeken, milyen látványos dekorációt készítettek a sétálóutca fölé. Ráadásul az ernyőkön cédulák lógtak, amelyeken a környékbeli települések, meg gondolom a szponzoráló vállalkozások nevei voltak olvashatók. Ezek voltak a külsőségek, amelyek eleve vidám fesztiváli hangulatot teremtettek.
Írtam az elején, hogy rengeteg információ állt rendelkezésre már a kezdetektől. Így én is készülhettem kicsit a fellépőkből, belenézhettem a műsorukba, kiválogathattam, kik azok, akiket meg szeretnék majd keresni.
És hogy táblázatot se nekem kelljen készíteni, a rendezvényt beregisztrálták a Festivize alkalmazásba. Így két-három klikkeléssel megtudhattam, ki, mikor, hol játszik, sőt, némelyeknél még a műsorba is belenézhettem.
Kedvenc listát is készíthettem előre, melyről egyetlen előadót sem töröltem, három újat viszont felvettem.
Szóval én jól éreztem magam. 🙂
Azt gondolom, hogy megérdemlik a nevesítést, linkelést azok, akik ezt a fantasztikus hétvégét elintézték nekünk. 🙂 A szervezőket már dicsértem, most jöjjenek az előadók az albumomban megjelenés sorrendjében!
Purga, Empty Pubs, Acoustic Flow, az Aqueencum zenekarból Olajos Gabi mosolyog majd rád, Texas Tourist, Crazy Daisy Jug Band, Potatopatch, Alaszka, NADENe.
A vasárnapi ébredezős bejárásnál remek blues húzott az utca vége felé. Mire odaértünk, népzene szólt. Kicsit ott ragadtunk a Vasvarjú Zenekar műsoránál. Hú, de jó volt. Ők az egyik utólag kedvenc listára kerülők. A Hungarocell a másik, a Dirty Canvas a harmadik.
Az albumnak itt vége lesz, de kell még szólnom a VAHÚR csodát látról, akik képileg ugyancsak ebédelésünk áldozatává lettek. (Vasárnap elég időigényes volt az ebédhez jutás, majdnem két fellépésnyi időt töltöttünk a teraszon.)
Áradozásokat találsz még a közösségi oldalamon itt és itt. 🙂
Íme az album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Megvagyok :)

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt hónapokban. Pozitív és negatív is. Valahogy semlegeset nem tudok felidézni. Sok változás, sok újdonság, némi kuszaság, számtalan lezáratlan dolog, indulás, újrakezdés, befejezetlenség. Mégis ez a káosz jelenti nekem most a nyugalmat. Nem érzem, hogy küzdenem kellene bárminek a lezárásáért, befejezéséért. Úgy érzem, én uralom a káoszt, és ez jó érzés. Tudom, mit akarok elérni, és tudom, el fogom, ha itt lesz az ideje. Felsorolhatnám a függőben lévő dolgokat, de úgy gondolom most, hogy szólok majd, ha kész. Vagy észreveszed. Vagy én veszem észre. 🙂

A hétvége ismét feltöltődést hozott. Este még olvasgattam is kicsit, felfedeztem a hétvége kedvenceit, valamennyire megismertem azokat, akik két napig az utca másik oldalán voltak, de most kicsit ismerősebbek lettek.
Indul az új hét, ami ismét hoz valami újat, meg én is hozok majd új dolgokat.
Induljunk el!


Hegymászós

Pár napja családi, baráti eseményre voltam hivatalos. Mivel “vittek”, így nem is foglalkoztam az útvonal tervezésével, sőt, az uticélnak sem néztem utána. Utaztam.
Azért a nemrég szerzett “szaladgálós” fényképezőgépet bedobtam a hátizsákomba, majd hazaérés után ki is vettem belőle. 🙂
A most következő rövidke album képei így mobiltelefonnal készültek.
Azóta a telefonom megmondta, hogy Pilisszántón jártam, a Csillagösvényen. A Boldogasszony kápolnához igyekezve nem sok időm maradt a fényképezésre, de azóta kicsit olvasgattam a helyről, és linkeltem is egy forrást, ahonnan elindulhatsz te is felfedezni ezt a nem mindennapi hangulatú helyet. Egyszer talán visszatérek hosszabb időre is. Kitalálhattad, most nem ez volt az utazás oka. 🙂
Azért nézegesd meg a képeket az ittenire klikkelve, olvasgass kicsit a helyről, hátha kedvet kapsz egy kiránduláshoz.
KLIKK


Streetball

Szombat délelőtti szabadtéri programként ismét Nyíregyháza főterét választottam.
Bizonyítandó, hogy nem csak koncert létezik 🙂 ezúttal érdekes kosárlabda mérkőzéseket néztem a Kossuth szobor árnyékában, illetve a Korona szálló környékén.
Mivel részemről a mérkőzéseknek nem volt tétje, úgy döntöttem, ismét gyakorlás, összeszokás lesz a cél, így a nemrég beszerzett “szaladgálós” gépemmel indultam útnak, lesz, ami lesz.
Ismételten bebizonyosodott, hogy ő még mindig többet tud a fotózásról, mint én őróla, így egészen vállalható képek születtek, és talán kicsit jobb barátok is lettünk. Igyekszem ezen a vonalon tovább haladni, de most inkább megmutatom közös kirándulásunk eredményét.
Klikkelj a képre!
KLIKK


VIDOR – tizenegyedik nap

A fesztivál záró bejegyzése érdekes körülmények között készül. Mivel vasárnap hajnalban kicsit világgá megyek, de nem akartam csúszni az utolsó bejegyzéssel, így ez most a téren, a produkciók szünetében íródik.
Imádom a droid diktáló funkcióját, meg hogy hülyének néznek a téren, és különösen imádom a szavakat, amelyeket néha a számba ad. 🙂
Gondolkodtam, hogy úgy hagyom, de most mégis javítgatok, talán minden hibát.
Ma a Rockhajó kezdett a napfény színpadán, és most is kiváló koncertet láthattunk. Amit sajnálok, hogy ezt követően nem lehetek ott a 2. Pásztorock fesztiválon, ahová ők is igyekeznek a koncert után.
Tegnap este kiugrottunk pár órára a helyszínre, hogy találkozzunk. Majdnem egy év telt el, és most sem volt nálam pulóver. 🙂
Idén is biztosan fantasztikus hangulat, remek emberek, és kiváló koncertek lesznek. Jó bulit, srácok!

Az utolsó nap mindig szomorkás kicsit a VIDORon. Már kevesebb a koncerteken kívül szórakoztató produkció a szünetekben, a pantomimesek mennek egy integetős búcsúkört, én pedig várom a fél nyolcas !MINA? koncertet, mellyel a VIDOR Kerttől, és a fesztiváltól is elbúcsúzom.
Következő jelentkezésemig kicsi csend lesz itt. 🙂

Vége.
Hazaértem, cserélgetem a furcsa szavakat, miközben töltődnek a képek a számítógépre. Nem sok lesz ma, de találkozhatsz a Szombathelyi Kötélugrókkal. Most is parádésak voltak.
Nem volt türelmem kivárni a !MINA? koncert kezdetét, így kicsit korábban fogok majd aludni térni. 🙂 Jó lett volna, ha a napfény színpadának képe helyett ez a profi helyszín égett volna a retinámba, de az utolsó képem a fesztiválról most az, hogy a távolban eltűnnek a pantomimesek.
Jöjjenek hát a záró képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK

Maradt még kis értékelés, melyet be kell valljam, az ismert okok miatt előző nap írtam meg.

Furcsa fesztivál volt ez. Sokszor elgondolkodtam, nem lett volna jobb kihagyni idén? Mármint nem megrendezni. Aztán visszagondoltam a legutóbbi évekre, és rájöttem, az a rész, amelyet pár éve látogatok a fesztiválból, nem lett rosszabb. Nem lett más a helyi formációk megbecsülése, csak nagyobb lett a dobogó, pedig most ők vitték el a hátukon a belváros zenei részét.
Örvendetes volt viszont a VIDOR Kert fejlődése. Ott pazar technika várta az esték fellépőit.
Végére hagytam azokat, akik már hazajárnak a VIDORra, és tulajdonképpen ők teremtik meg a fesztivál hangulatot évről évre. Köszönet az artistáknak, pantomimeseknek a sok nevetésért, összekacsintásért, amivel idén is feldobták a hangulatot. Örülök, hogy újra itt voltatok.

Végül pedig egy kicsit szomorú személyes, amit már sokszor le akartam írni.
Pár éve, pár évig volt egy operatőr a fesztiválon, aki bármikor mentem is, ott volt már, és szinte bármikor ott volt akkor is, mikor eljöttem. Fáradhatatlanul rögzítette a fesztivál eseményeit, de mindig volt ideje kis beszélgetésre is. Sajnos már nem lehet közöttünk, de nagyon sokszor eszembe jut a téren.
A példaképem lettél, Dózsa Márk, köszönöm, hogy megismerhettelek!


VIDOR – tizedik nap

Tegnap délután a Nelson zenekar indította a délutánt. Oldalt üldögéltem az árnyékban, és valami furcsa volt a megszólalásban. Eddig a színpad mellől a fizika okán nem igazán lehetett normálisan hallani a zenét.
Mondjuk Ciki mikrofon nélkül is beénekelné a teret, de ez most más volt.
Hamar rájöttem, hogy a dobogó két hátsó sarkára is felkerült egy-egy hangsugárzó (nem tudom, így hívják-e?), melyeket oldalra fordítottak.
Így kezdődött a VIDOR 10. napja.
A Nelson csudajó koncertet adott. Annál is inkább örültem neki, mert nagyon régen találkoztunk. Jócskán kattintgattam, ahogy késő este kiderült.
Csocsó bohóc műsorát a hűvösben üldögélve néztem végig. El kellene már menni egy kis szabadságra. 🙂
A nap második zenei produkciója az LK Beat műsora volt. A könnyed slágerek tetszettek a teret megtöltő nézőknek.
A Szombathelyi Kötélugrók műsora szerencsére ma is része lesz a fesztivál főtéri programjának, így megnézhetem őket. Tegnap ugyanis meglátogattuk a ma kezdődő Pásztorock Fesztivál szervezőit a rendezvény helyszínén. Jó volt majdnem egy év után újra találkozni, és még a szúnyogok is vendégszeretők voltak. 🙂
Képeim csak a VIDORról vannak, klikkelj az ittenire!
KLIKK

Ma a RockHaJó koncertjét láthatod a főtéren fél négytől. Ők saját szerzeményeket, és nekem nagyon tetsző zenét játszanak, biztosan ott kell lennem.
Meg hát a Szombathelyi Kötélugrók, akik a koncert után érkeznek a dobogó elé.
17:30-tól egy órán át a Hang-Szín Tanoda növendékeié a színpad, és ezzel meg is szűnnek majd templomhátterű fényképeim.
19:30-kor a VIDOR Kertben kellene lennem, mert a !Mina? zárja a fesztivált ezen a színpadon.
A záró fizetős produkció 20:30-tól a Like a Rolling Stone című műsor a Rózsakert színpadon.


VIDOR – kilencedik nap

A Beat-lesz ébresztette mediterrán sziesztájából a főteret tegnap kora délután, a leleményes közönség pedig a színpaddal szembeni szórakozóhely feltornyozott székeivel rendezett be nézőteret a hűvösben.
Artisták következtek ezután, a színpad előtt kápráztatták a közönséget.
A már árnyékos színpadra a Polip Band érkezett, a színpad elé pedig rengeteg néző. Megtelt a tér.
Közben a pantomimesek is feltűntek a tér sarkán, majd az artisták következtek a színpad előtt.
Az este zárása nekem Csocsó bohóc műsora volt, aki idén is emeli a fesztivál hangulatát.
A képek pedig most is az albumban. Klikkelj az ittenire!
KLIKK

A belvárosban ma is kerékpárverseny zajlik, és elég széles idősávban zárják le a környéket. Nem lesz könnyű megközelíteni a fesztivál központi helyszínét.
A napfényes idősáv a Nelson zenekaré lesz ma fél négytől. Jó lesz újra találkozni, ahogy Csocsó bohóc mai műsorát is érdeklődéssel várom a koncert után.
Az árnyékba boruló színpadra az LK Beat érkezik 17:30-kor, majd a Szombathelyi Kötélugrók térnek vissza a VIDORra.
A VIDOR kertben a Kelet Brass Band show-ját láthatod fél nyolctól, a szabadtéri színpadra pedig a Budapest Bár, Bangó Margit és Mező Misi érkezik. Ez fizetős előadás.


VIDOR – nyolcadik nap

Tegnap ismét időutazással indult a nap a VIDOR Fesztivál főtéri színpadán. A Kaland Old Rock hozta el a Shadows jól ismert dalait. Ritkán hallgatok ilyen zenét, így – akárcsak a Zene Sóstón alkalmával – most is jólesett kicsit visszatérni a tisztán megszólaló hangszerek világába.
A két zenekar műsora közötti szünetben Naninski és Figaro érkezett a dobogó elé, és a munkaidő végéhez közeledve a közönség létszáma is nőttön nőtt.
A nap második koncertjére a Marmunsk vállalkozott, én pedig akaratlanul is közvélemény kutatást tartottam. 🙂
Elsőként a “Hogy lehet ilyet hozni főműsoridőben!?” felkiáltó-kérdő mondattal fordultak hozzám. Éreztem, hogy vissza kell kérdeznem. “Melyik műsor tetszett eddig?” – tettem fel a váratlan kérdést. “Most jöttünk ki fél órára, de … ez a fesztivál.” – jött az értékelés. Szóval hősünk véletlenszerűen felsétál a főtérre, és ha nem Fásy mulató van, akkor eret vág magán…
Sokkal szimpatikusabb volt az asztalnál üldögélő néni megnyilvánulása, aki a műfajt “hangos zeneként” határozta meg, de nyomban hozzá is tette, “ilyen is kell, volt már az én zeném is”. És őt valóban ott látom minden nap a téren.
Nekem mindenesetre tetszett a Marmunsk koncertje, és tudtam is, mire számíthatok, mint ahogy a koncertjeikre is ezért járok. Szóval én jóléreztem magam, de ezért is mentem oda.
Mint ahogy láthatóan a pantomimesek is remekül érezték magukat most is. Imádom őket, ezért ma is egy ilyen kép lesz az albumhoz vezető.
Klikkelj rá bátran!
KLIKK

Ma biztosan sokan ellógnak a munkahelyükről, hogy megnézzék a 15:30-kor kezdődő Beat-lesz koncertet. Már a Zene Sóstón koncertjükön sem lehetett egy tűt sem elejteni a szökőkút körül, bár nem hiszem, hogy valaki is hozott magával tűt, hogy kipróbálhassa.
A 17:30-kor kezdődő Polip Band koncerten is garantált a nézőkkel megtelt tér. Utóbbi két helyi koncertjükön nem voltam ott, de most bepótolom a lemaradást.
Ünnepi pillanat lesz Csocsó bohóc érkezése is. Ő is a klasszikus VIDOR arcok egyike, örülök, hogy idén is találkozhatunk.
A VIDOR Kertbe a Carson Coma hozza el azokat a slágereket, amelyek jóval születésük – mármint a zenekar tagjainak születése – előtt ivódtak be a köztudatba, és persze saját szerzeményekkel is csábítják a közönséget.