Itt is elsütve a klasszikus indián vicces poént kitalálhatod, hogy vizes téma következik. Nem is akármilyen vizes, de erről majd a vége felé.
Úti beszámolóm utolsó része a tutajozás a Dunajecen élménytúráról szól.
Nem mondtam még, de láthattad a korábbi képeken, hogy remek időjárást fogtunk ki végig. Napsütéses, meleg időben érkeztünk meg tutajozásunk induló pontjához is. Elhangzottak a tanácsok, mire lehet számítani az út során, aztán mindenki döntött felnőtt módjára. Én például a zseb fényképezőgépemet vittem magammal.
Az első zápor utunk végefelé érkezett, és bebizonyította, mennyire értelmetlen az esőkabát. Mire partra szálltunk, már nem esett, bár a hajós ember erősen mutogatott a fedett kocsma felé.
A hírek szerint kb. 1500 méterre volt a buszunk. Kb 200 métert tettünk meg, mikor megérkezett az eső. Értelmetlen volt visszafordulni, és két perc múlva értelmetlen volt a vizet kerülgetni.
Szikrázó napsütésben, eresz alatt álldogáló bölcs emberek csodálkozó tekintetétől követve érkeztünk meg az étterem mellett parkoló buszhoz.
Rendkívüli műsorszám volt a buszon történő átöltözés. Megérdemeltük az ezt követő pálinkát. 🙂
Kicserélődött a társaság az étterem teraszán, mire jelmezbálszerűen öltözött csapatunk visszaért ebédelni.
Hazaindulás előtt néhányan még esőtáncot jártak a parkolóban, majd néhány rövid megállót és egy forgalomterelést követően este, szakadó esőben érkeztünk haza.
Bármikor újrakezdeném!
Ja, klikkelj a képre! Az album végén vagy egy közel fél órás videó is. Nem egy Titanic film, megmutathatod a gyereknek is. 🙂

Most, hogy eljutottunk a fényképezőgépes dokumentumokhoz, ideje kicsit mesélnem arról, merre is jártam hétvégén. Nagyon nem fogsz meglepődni, ha nézegetted a közösségi oldalamat.
Ha röviden akarnám leírni, egy szomorúság, vidámság, pancsi túrán vettünk részt, melyből a pancsi annyira nem volt tervezett, viszont külön albumot kap majd.
A túra csütörtök hajnaltól vasárnap késő estig tartott, egy számomra nagyobbrészt ismeretlen társasággal róttuk a kilométereket. Az utazás végére sokat változott a helyzet. 🙂

A hajnali buszozás bóbiskolása a havas hegycsúcsokhoz érve váltott át ablakra tapadós gyönyörködéssé. Alig vártuk az első pihenőt, hogy a mobilos, ablaktükröződős képek után a fényképezőgép is előkerülhessen. Előbbiekből tegnap láthattál képeket, utóbbiakkal indul a mai album.
Délután értünk Auschwitzba. Erre a napra nem is volt más tervezve, a múzeum megnézése után elindultunk a szállásunkra.

Másnap este is ide tértünk vissza, közben azonban a nap nagy részét Krakkóban töltöttük.
Régóta készültem már visszatérni ebbe a gyönyörű városba, és most, hazatérve bármikor újra visszamennék.
Sorra jártuk a “mitérdemesmegnézni” nagy részét. Nem maradt ki a Wawel, a királyi palota, ahol felújítások történnek éppen, és persze a város főtere, a Mária-templom, a Posztócsarnok a fantasztikus hangulatával, és a Flórián-kapu sem. A délután programja volt még a Wieliczkai sóbányák felkeresése is.
Jólesett este hazaérni.

A szombatot egy jókora buszozással indítottuk, a cél Zakopane volt. Itt aztán bejárathattuk elgémberedett lábainkat. 🙂
Persze kezdetben kicsit lusta turistában adtuk elő, így lanovkával hódítottuk meg a csúcsot, ahol hosszasan gyönyörködtünk a tájban.
Alászállva aztán a piacon időztünk, nagyon jót ebédeltünk, majd a kajakómát megelőzve lesétáltunk a belvárosba.
Fantasztikus hely, és ezidőtájt még lehet olyan fényképeket is készíteni, amelyen csak néhány tíz ember szerepel, meg persze néhány medve.
Esti szállásunk ablakából, erkélyéről fantasztikus látkép tárult elénk, amely reggelre sem változott. 🙂

Eddig tart mai beszámolóm, és albumom. A vasárnapról mesélek majd holnap.
Klikkelj a képre!

Tegnap elkezdtem a hétvége képeinek megosztását itt, a blogban is. A holokauszt múzeumon kívül még egy tematikus bejegyzést tervezek, a címből pedig sejtheted, hogy nem mindig kapkodtam a fényképezőgép után.
A mai fotóalbum azokat a pillanatokat hozza vissza, amikor telefonnal fényképeztem. Vagy azért, mert azt hittem, nem lesz időm másra, vagy azért, mert tényleg nem volt nálam gép.
Klikkelj a képre, nézd meg ezeket a fényképeket is. Lesz majd még jobb is. 🙂