Azt már tudod, hogy péntek este Nyíregyházán maradtunk, és a Mustárházban egy különleges koncerttel múlattuk az időt.
Szombat délelőtt olyan dolgokkal foglalkoztam, amiről rövidesen mesélek majd, ha minden információ birtokában leszek. Most azonban a szombat délután van soron, és az az egyetlen esemény, ahol fényképeztem is. Tehát ma fotóalbum is lesz.
A terv az volt, hogy délután megnézzük a szép nevű Zúzós Zúzapörkölt – Zúza Étel & Chili Fesztivált, ami ezen a néven már a negyedik volt, de nem volt még egymáshoz szerencsénk. Egy tánccsoport bemutatójára érkeztünk, ami már jócskán a főzőverseny befejezése után volt. Nagyon meglepődtem, hogy mekkora területen, milyen igényesen, nagyrészt faházakkal berendezett, két színpaddal szerelt volt a helyszín. Így folyamatosan pöröghettek a programok, mert míg az egyiken zajlott az esemény, a másikat fel lehetett szerelni. Tehát mikor végetért a táncos program, az eredményhirdetéshez a másik színpadot használták, erre pedig felpakolt az Aznaposok zenekar.
Íme, eljutottunk az írás címéhez. 🙂
A formáció feldolgozások mellett saját dalokat is játszik, és legközelebb október 13-án szombaton 21 órától láthatod őket élőben Debrecenben, az Incognito Club-ban.
Most pedig nálam, fényképeken. Klikkelj az ittenire!

Ma négy fotóalbumban osztom meg a nap történéseit. A történet Pély Barna koncertjével indul, aki a Sétáló színpadon mutatta be műsorát, hogy ne zavarja az utca másik végén lévő esküvőt. Példás rugalmasság tőle és a szervezőktől is.
Mondtam, hogy majd mesélek a Kávézó színpad környékéről. Van egy Coffee Tea Area nevű hely Kisvárdán. Udvarát hatalmas gesztenyefák árnyékolják, és ilyentájt a vendégek feje fölé napernyőket is tesznek, mert ahogy a táblájukon olvasható, “A gesztenye az idén is lehullik.” A kis udvarból egy átjárón mehetsz át a nagyobb térbe, ahol a színpad is állt most, és persze asztalok, székek is voltak, meg fák, virágok, fény. 🙂 Szóval nagyon tetszett a hely.
Képeket majd az utolsó albumban találsz Pély Barna koncertjéről és a kávézóról is.

Szóval itt üldögéltünk, mikor elkezdődött a Before the Last koncertje a Sétáló színpadon. A csapat korábbi koncertjeikhez hasonlóan most is népes rajongótáborral érkezett. Ők is megjelennek olykor a most következő album képein.

Közben a Kávézó színpadon is elkezdődött egy koncert, így az ezt követő közel egy órát Tünde és Pila társaságában töltöttük. Erről a műsorról is van egy fotóalbumom.

Továbbra is ennél a színpadnál maradtunk, és az este folyamán nem is mentünk nagyon messze.
Valamikor régen, talán vagy 7-8 éve Nyíregyházán a Belvárosi pocoló rendezvényen láttam legutóbb Barabás Lőrincet. Akkor több tagú formációban. (Megnéztem, 8 éve.) Nem lehet elfelejteni azt a játékot, így különösen örültem neki, hogy újra találkoztunk. Most egészen más zenét játszott, de az élmény most is felejthetetlen volt. Az ezen a koncerten készült néhány képet is az utolsó albumban látod majd.

Eközben a Sétáló színpadon a Karmapirin akusztikus műsora is elindult, és aminek különösen örültem, hogy ismét előkerült a szájgitár is. Körbe is jártam, ahogy lehetett, látod majd az albumban.

Lassan elérünk a sokat emlegetett utolsó albumhoz, de még két előadóról mesélek előtte.
A Kávézó színpadon Apey koncertje varázsolt el annyira, hogy a néhány kép készítésétől eltekintve agy régi iskolapadban ülve hallgattuk végig a koncertet. Ha választani kellene, ezt sorolnám az első helyre.

Közben a Sétáló színpadon a Csángálló fergeteges balkáni zenéjére perdültek táncra, és ezzel a koncerttel mi is elbúcsúztunk a fesztiváltól.

Nagy öröm volt, hogy egy ilyen remek rendezvényen tölthettem a hétvégémet, és remélem, jövőre is ott leszek majd. Jó volt látni a hatalmas érdeklődést, bízom benne, hogy a példa ragadós lesz, és máshol is fel merik vállalni az igényes élő rétegzenéket, aminek láthatóan van közönsége.

Ahogy kezd elpopulárosodni (hogy ne keressek csúnyább szót) a korábbi kedvenc rétegzenés fesztivál, úgy merül fel az igény, hogy az ember körülnézzen távolabbi helyeken is, megkeresve azt a zenét, azt a társaságot, ami mellett, akikkel a korábbi években is jól érezte magát. És csodák csodája, ha kis utazással megtalálom a zenét, ott találom a társaságot is.
Így történt, hogy számos kedves nyíregyházi ismerőssel futottam össze hétvégén Kisvárdán, a Gasztrozenei Fesztiválon. És így történt, hogy hétvégén megtaláltuk itt azt a hangulatot, amit pár hete egy másik fesztiválról hiányoltam.
A gasztro résszel nem igazán foglalkoztam, hiszen olyan koncert programot raktak össze a szervezők, hogy a teljes időmet lekötötte a három színpad kínálata. Igen, jól láttad, három teljes értékű, fedett színpad várta az előadókat olyan technikával, olyan megszólalással, amelyről csak jót mondhatok. Persze azért itt is lett egy kedvenc színpadom, mert ez olyan környezetben volt, hogy ha csend lett volna is elgondolkodom, hogy ott hagyjam-e. Erről majd a holnapi beszámolóban képeket is mutatok. Most lássuk az első nap történéseit!

A fesztivált a Kelet Brass Band felvonulása nyitotta, ami egy elég hatásos indulás volt. Ezt ugyan lekéstem, de színpadi műsoruk kezdetére már az első üdvözléseken is túl voltam. Néhány formációról külön fotóalbumot készítettem, hogy ne vessz el a képek özönében, ők az egyik ilyen. A képre klikkelve már láthatod is a fesztiválkezdő hangulatot.

Általában korábban szoktam érkezni, hogy feltérképezzem a helyszínt, ez most nem sikerült, így a Kelet Brass Band zenéjére indultam felfedező körútra. Ami nagyon tetszett, hogy minden színpadnál jókora kétoldalas leporellók voltak, egyik oldalon a színpad saját programjával, másik oldalon az összes programmal.
Szóval elsétáltam a jó hosszú utca másik végére, ahol éppen a carPEDIGnem beállása zajlott, oldalt pedig, a kávé és teaház udvarára éppen megérkezett a No Dress Code Acoustic csapata. Előbbi formációról az összefoglaló albumban találsz majd képeket, utóbbi koncertjéről pedig itt következik az album.

A nagyszínpad felé haladva a kivetítő előtt Naninski Táncos Cirkusza láttán gyökerezett földbe a járókelők lába. Hatalmas tömeg vette körül a produkciót, amelybe külsősként olykor én is beszálltam néhány jó kép reményében a virágoskert szélére felmászva. Itt is összejött egy albumra való kép.

De miért is mentem a nagyszínpadhoz? Mert itt zajlott a Bagossy Brothers Company koncertje. A műsor vége felé értem a színpadhoz. Remek hangulat fogadott, és segítőkész közönség, így erről a koncertről is van egy albumnyi képem.

Volt még hátra néhány program, de ehhez először vissza kellett térnem a tér másik végére. Itt belenéztem a Szükségállapot akusztikus műsorába, majd a zsúfolásig megtelt kerthelységben Járai Márkot hallgattam hosszasan.
Hazafelé indulva elidőztem még a nagyszínpadnál egy Kispál dallal és a Budapest Voices zenéjével zártam az első napot. Ez az album néhány hangulatképet is tartalmaz, holnap pedig folytatom.

Rétközi Vásárt rendeztek szombaton Nagyhalászban. Teljesen véletlenül bukkantam rá, és kiderült, nem ez volt az első ilyen. Kíváncsian indultunk útnak.
Igazából a délutáni programsávra terveztünk, így fél 12 körüli érkezésünkkor éppen befejezte műsorét a gólyalábas társaság. Mert ez a rendezvény egy igazi vásár. Kirakodóvásár, komédiásokkal, szóval színpadi és színpad előtti produkciók is vannak.
A napi beszámolót két részre osztom, és nem ragaszkodom az időrendhez sem, így ma a pár életkép mellett a záró produkció a fotóalbumom témája.
A Jazz Med Band-et különleges feldolgozásaik miatt kedveltem meg pár éve a VIDOR Fesztiválon, és azóta is követem őket. Számos átalakuláson ment keresztül a formáció azóta, de megmaradtak az igényes feldolgozásoknál. Szombati műsoruknak az eleredő eső vetett véget, szerencsére, azt gondolom, szinte a teljes tervezett műsot sikerült eljátszaniuk.
Íme a képek. Klikkelj a fotóra!