Új kenyér a szomszédban

Lassan hagyomány már, hogy augusztus 20-án útra kelünk. A cél néhány percre van csak, Nyírpazony, a szomszéd község. Annyira közel van, hogy egyszer gyalog is besétáltam Nyíregyházára, mert nem egyformán értelmeztük a menetrendet az autóbusz társasággal.
Most azonban kifejezetten szórakozni mentünk. Mert az is hagyomány már, hogy augusztus 20-án megrendezik a Nyírpazonyi Új Kenyér Fesztivált, ami példás szervezettségével és minden érdeklődési körre kiterjedő programjaival évről évre eléri, hogy délutántól fél Nyíregyházát ott találod.
Idén is a délutáni sáv volt az, ami kicsábított, idén is fényképeztem, az albumokhoz a képekre klikkelve jutsz el.
Mészáros János Elek énekelt éppen a színpadon, ami ugye nem az én műfajom, de mire a néhány ismerőssel váltottunk pár szót, már kezdődött is a Rosszcsont Kutyakiképző Iskola műsora. Pelyvás Csaba csapata most is látványos bemutatóval nyerte meg magának a közönséget. Azt gondolom, ezek a programok nagyban segítik a felnövekvő nemzedéket abban, hogy odafigyeléssel, szeretettel közelítsenek a körülöttünk élő állatokhoz. Természetesen van pár képem a műsorról. 🙂

Miközben a színpad mellett a kutyás bemutatót élvezték a nézők, a színpadon lázas munka folyt. A Group n Swing előadása következett ugyanis, és a viszonylag nagy létszámú csapat rengeteg kellékkel érkezett. Az ő programjukról kevesebb kép észült, de a napnak még koránt sem volt vége.

Az egyik koncert, ami Nyírpazonyba csábított, a Karmapirin előadása volt. Igaz, nemrég az Oldalvágányon láttam őket, de szívesen megnézem őket bármikor, ha tehetem. A rekkenő hőségben jólesett a fák árnyékából nézni a remek koncertet. A nap folyamán többször is szóba került, milyen jó lenne Nyíregyházán is egy ilyen árnyas, színpados terület. Erről a koncertről már jelentős számú képem van, de szerintem a Karma oldalra is kerülnek majd fel fotók más forrásból.

Számomra a Zenevonat koncerttel ért véget a rendezvény, ahol az Abrakazabra társaságában az LGT sztárjait is láthattad a színpadon. Bár nekem az LGT korábbi korszaka volt az igazi kedvencem, jó volt hallani a dalokat, és persze megcsodálni Karácsony János és Solti János fantasztikus játékát. Talán nem véletlen, hogy igen sokszor fordítottam a fényképezőgépez James felé.

Még a tűzijáték előtt haza indultam, nem kedvelem ezt a népszórakoztatást, így a képeim sora itt véget ér. Érdeklődve várom azonban a jövő évi programot. 😉