15. Oldalvágány, 3. nap

Az Oldalvágány Fesztivál harmadik, záró napja kicsit rövidebbre sikerült, mint az előzőek. Ilyenek ezek a vasárnap éjszakák. 🙂
Három koncertről és az ehhez kapcsolódó képekről szól a mai post, a Kelet Brass Band koncertjét pedig egy másik alkalommal pótoljuk.

Két feldolgozás zenekar és egy első koncertes banda volt a napi menü.
A tribute/cover vállalkozásoknál a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy ismert formációk ismert dalait adják elő saját tudásuk, képességük, elképzelésük szerint. A cél mindenképpen az kell, hogy legyen, hogy az eredetihez nagyon közelálló módon tegyék mindezt. Ha pedig ettől eltérnek, annak legalább olyan jónak kell lennie, mint azt az eredeti előadótól megszoktuk. Ez utóbbit a Led Zepp’s gitárosa tudta nyújtani.
Az album képeinek száma jelzi, hogy viszonylag kevés időt töltöttem a színpad környékén.
KLIKK

A fesztivál leginkább várt koncertje számomra a Tortuga bemutatkozása volt. El is mondom gyorsan, miért? Első élő koncertjük volt, de egyrészt a zenekar valamennyi tagjának ismertem korábbi zenei munkásságát, másrészt az utóbbi hetekben letettek három olyan klipet az asztalra, ami miatt nagy várakozással tekintettem a koncertjük elé. Nem is kellett csalódnom. Hihetetlen jó bulit nyomtak, megőrültek a színpadon, és megőrült a közönséget is a színpad előtt. A háton gitározás kimaradt az egyébként szép hosszú albumomból, de azt gondolom, ezt a show-elemet Ákos is szívesen kihagyta volna.
Várom a következő bulit, és a klipeket. Erről a koncertről is – mint az összesről – készített élő videót Konyha Miki, amit megnézhetsz az Oldalvágány oldalán is. Ja, a képre klikkelve meg az én képeimet nézegetheted. 🙂
KLIKK

Az AB/CD koncertekkel mindig biztosra megyek. Tudom, hogy jó zenét, igényes, látványos előadást, pazar közönség kiszolgálást kapok. Így működik egy jó tribute banda. Koncert közben néztem a mobillal videózó srác arcát, mikor a gitáros és az énekes is pózolt a felvételhez, és biztos vagyok benne, hogy bármilyen is lett a felvétel, ezt a koncertet a srác nem felejti el, és örökre AB/CD rajongó lett, ha nem volt már az korábban is.
Látod majd a koncert pillanatait, ha klikkelsz az itteni képre.
KLIKK

Én pedig így zárásként nyomnék egy kis monológot még.
Az első bejegyzésben leírtam, hogyan kerültem az oldalvagányok közé, és mennyire a szívem csücske lett ez a rendezvény. Most pedig leírom azt, hogy köszönettel tartozom mindazoknak, akik a rendelkezésükre álló nagyon rövid idő alatt leszervezték az idei fesztivált és biztosították a három nap felhőtlen szórakozást. Jó volt újra találkozni, beszélgetni az “éventeegyszertalálkozunk” csoport tagjaival, és nosztalgiázni Konyha Miki képei előtt.

Comments are closed.

Post Navigation