Leszfeszt 2. nap

Ha figyelemmel kíséred Facebook oldalamat is, láthattál már képeket a LeszFeszt minden napjáról, de természetesen tartogatok még néhányat.

A második nap is egy korai, de számomra kedves koncerttel kezdődött, és külön öröm volt számomra, hogy most a No Dress Code Acoustic koncertjének végéig maradhattam, nem kellett visszasalogatni, mint múlt évben. 🙂

Nem volt ez így Muzsik és Volkova műsorával, pedig őket is nézném, hallgatnám naphosszat. Azonban az már a fesztiválra készülve látszott, hogy ez a nap nem lesz egyszerű, és lesz, amit ki kell majd hagynom. Annak azonban nagyon örülök, hogy ott voltam még, mikor Kriszta a bábuskájának énekelt.

Természetesen idén is igyekeztem felkészülni LeszFeszt fellépőkből, mert ez a fesztivál mindig tartogat meglepetéseket, új felfedezéseket. Talán ezért is vagyok kezdettől fogva kevesebbet a nagyszínpadok környékén.
Ebben az évben a nagy felfedezettem a Nana Vortex. A videomegosztón éppen csak belehallgatni volt időm a zenéjükbe, de pillanatok alatt jelöltem be megnézendőnek. Nem is csalódtam. Keress rájuk… ja nem, várj! Itt van! Két fantasztikus énekeslány, igényes zene, hangszerelés.

Ha itt vége lett volna a napnak, sem szólhattam volna semmit, de mik voltak még hátra?
Ismét nagyszínpad, mert kezdett a Pál Utcai Fiúk, akikből sosem elég. A vihar ott ólálkodott a színpad körül, de gondolom, belenézett a műsorba, és csendben maradt a koncert végéig. Utána azonban alig találtam vissza az Eklektika Színpadhoz a nagy porfelhőben.

Pedig igyekeztem ám nagyon, mert Ferenczi György és az Első Pesti Rackák vártak a kedvenc színpadomon. Illetve nem vártak természetesen. Mire visszaértem, koncertjük javát már lejátszották, de még így is fantasztikus volt az élmény. Nem is nagyon akarták abbahagyni, ez mindig így van a koncertjükön, és ezt különösen kedvelem. A néhány róluk készült képet a bejegyzés végén, az összefoglaló albumban találod majd.

Ha lehet még a hangulatot fokozni, ahhoz nem lehetett volna jobbat választani, mint a Besh o droM. Róluk áradoztam már egy bejegyzésnyit korábban, és most visszaolvasva egyáltalán nem gondolom, hogy túloztam volna. Jó volt feleleveníteni a régi emlékeket.

Aztán jött kis eső, meg a Kiscsillag a nagyszínpadra. Meg a Kispál. meg a Dióssy. Merthogy ők voltak a meglepetések, meg a Kispál és a Borz dalok.
Hát jó volt ez is. Terveztem pár közelebbi képet is, ez azonban nem volt lehetséges, de azt hiszem, nem okozok csalódást ezzel az albummal így sem.

A nap zárásaként pedig jöjjön az összefoglaló album néhány úszó flamingóval.
Holnap ajánló, pénteken pedig a zárónapi beszámoló.