3 in 1

Írtam vasárnap, hogy holnap találkozunk. Azt hiszem, az járt jól, aki nem találkozott velem hétfőn. Mindenesetre jók a túlélési esélyeim annak ellenére is, hogy jártam a háziorvosnál.
Az akció eredménye viszont az lett, hogy a három különállóra tervezett koncert beszámolóból most egy lesz, és kérlek, ne várj tőlem Pulitzer-díj esélyes írást.

Ezen a péntek estén is a Club Hollywoodban gyülekeztünk. Mindhárom fellépő zenekart ismerem, így biztos voltam benne, hogy jó este elé nézünk.
A Kell Egy Még 2016-ban alakult, és decemberben már láttam is őket. Nagyon tetszett a zenéjük. Kidolgozott produkciók, kedvvel zenélés és remek közönségkapcsolat.
Harmadik találkozásunk volt a péntek esti, és továbbra is tetszik amit és ahogy csinálnak. Remélem, sokszor találkozunk még.
Jöjjenek a koncertjük kéépei, de gyere vissza, mert van még mesélni valóm.

És mégegy 2016-os indulású zenekar, a Black Stage akiket ugyancsak szinte a kezdetektől követek. Nem tudnám megmondani, hány koncertjükön voltam, de sohasem bántam meg. Most sem.
A zenekar komoly személycseréken van túl, ami a megszólalásban is hozott változást. Nagyobb szerepet kapott Zozó fúvós játéka. Itt had mondjam el, kezdetben nagyon tartottam a fúvós hangszertől a zenekarban, el kell ismerjem, nem volt igazam. A szólógitáros is más hangzás hozott, hatalmas lendülettel, kedvvel, remekül muzsikál, jó improvizációi vannak. A basszusgitáros kicsit háttérbe húzódóbb, de a játékkal nincs semmi baj. Ja, igen! Az este meglepetése, hogy Jónás Gabiék hazalátogatva beugrottak a koncertre, és Gabi egy dalra a színpadra is felment.
Had legyen hát ez a pillanat a fotóalbumhoz vezető.

Azt hiszem, a Periscope koncertjéről tudok legkevesebbet írni. Őket is láttam már többször, és ahogy nézegettem nagyjából hasonló társaságban. Nem áll túl közel hozzám a zenéjük, de azért valamennyit mindig megnézek a koncertjükből. Most is ez történt, nagyjából a koncert utolsó harmadáig maradtam.
Persze van néhány képem erről is.