A Múzeumfaluban

Most, hogy a nyakunkon a hétvége, ideje lezárnom az előzőt. Szerencsére a múlt hétvége is volt annyira eseménydús, hogy egész héten van miről mesélnem.
A vasárnapról három fotóalbumot osztok meg, szétbontottam ugyanis a nap történéseinek képeit. Így áttekinthetőbb, meg kicsit tematikusabb is. A téma pedig a Sóstói Múzeumfalu “A régi Magyarország ízei” című rendezvénye.
Kapunyitásra érkeztünk, így pillanatok alatt megvásárolhattuk belépőnket, ami mellé egy kis térképet is kaptunk, amelyen be voltak jelölve a főzőhelyek, és – mint este itthon kiderült – hátulján a szavazólap.
Gyorsan körbe is mentünk, fejben is feltérképeztük, hol mi van. Szerencsére elég jó a helyismeretem a Múzeumfaluban, úgyhogy hamar eldöntöttük, hova térünk majd vissza. Megittuk szokásos kávénkat Géza bácsinál, a Barabási kocsmában, és már kezdődött is a rendezvény.
Soha nem fogom megszokni a piros műanyag széksorok látványát a harangtorony előtt, a hatalmas színpadot és a lámpaoszlopokat, amelyek teljesen betöltik a faluközpont főterét, de ez a rendezvény minden évben egybeesik a Mandala nyárral, így minden évben ebben a környezetben zajlik ez az esemény. Egyszer majd hátha újra elkészül a katlan a kocsma mögött, és ezek az előadások is kellemesebb környezetbe kerülnek majd.

Szóval kezdődött a program. Az utcaszínház, a vásári komédia sem egy kifejezett színpadi műfaj, azt hiszem, sohasem láttam még színpadon, bemikrofonozva a Kuckó Művésztanya előadását. A mostani album képein tehát ne lepődj meg a mikrofonokon. A színjátékon egyébként most is igen jól szórakoztam, és ha végignézed az elég hosszú albumot, megérted, miért.
KLIKK
Kicsit még beszélgettünk az előadás után, aztán, mivel közeledett az ebédidő, kaja után néztünk. Rendszeresen felkeresem Nagy Gyula bácsit, mert páratlan a füstölt hala. Most elkéstünk, majd legközelebb. A Besztereci portán összefutottunk édesanyámékkal, akik éppen a töltött káposztát dicsérték. Mi káposztával töltött rántott palacsintát és kölessüteményt ettünk. Nagyon finom volt, sajnálhatják az utánunk érkezők, hogy nekik már nem jutott.
Ezután elsétáltunk a Tirpák tanyához, de itt olyan sokan voltak, hogy csak a kapuig jutottunk. Később kiderült, mégis be kellett volna menni kis káposztás bablevesre.
Visszatértünk a falu főterére, ahol különböző színpadi produkciók zajlottak. A Csarodai paplak udvarán megkóstoltuk a bigost, ami ugyancsak finom volt. A piros műanyag székek és a harangtorony árnyékában pihentünk meg.
KLIKK
Délután három órára volt tervezve a Bordó Sárkány Régizene Rend műsora, amely ugyancsak előkelő helyen volt jelölve nálam, így vissza is tértünk a színpad elé az árnyékba, ahová ekkora már a találékony vendégek széksorokat raktak össze nézőtérnek.
A Bordó Sárkány most sem okozott csalódást, és nem csak nekem nem, hanem azoknak sem, akiknek napközben ajánlottam ezt a műsorrészt. Örültem este a közösségi oldalon megosztott képem alatti dicsérő bejegyzésnek.
KLIKK
A koncerttel számunkra véget is ért a rendezvény, haza indultunk.
Ahogy látod meg is van a három kép a bejegyzésben. Mindegyik egy-egy fotóalbumhoz vezet, klikkelj rájuk bátran!

Comments are closed.

Post Navigation