ÉL

Debrecenben létezik két, kiváló zenészekből álló formáció, és egy hely, amely hangulatával első ottlétemkor megfogott. Nyilván több is létezik, de történetünk szempontjából ez a lényeges most.
2007-et írunk. Ebben az évben erősödött meg debreceni jelenlétem, ekkor kezdtem el Debrecenbe átjárni dolgozni.
Egyik délután a Kossuth téri villamosmegállóhoz tartva nagyon tetsző zenét hallottam. Megkerestem a forrását, és egy vonattal később indultam haza Nyíregyházára.
Ez volt az első találkozásom a Kuttya zenekarral. Ezután kerestem a következőket.
2009 a következő év. Nyíregyházán a Mustárház tehetségkutatóját egy debreceni zenekar nyeri olyan fölénnyel, hogy a záró koncertre érkező ismert formáció énekese is kiemeli előadásukat.
Ez volt az első találkozásom a VAN zenekarral.
Lett tehát két kedvenc debreceni zenekarom (azóta több is van), akiknek igyekeztem minél több koncertjére eljutni. A koncertek előtti, utáni beszélgetésekben gyakran szóba került az ÉL. Tegnap estig ez egy legenda volt számomra.

Néhány napja felbukkant egy esemény a közösségi oldalon. 10 év után újra ÉL. Nem volt kétséges, hogy ott kell lennem.

Az Incognito Club ajtajára hamar kikerült a teltház tábla, és a (nagy)családias hangulatú este bekerült a felejthetetlen koncertek gyűjteményébe. Éjféltájt csak azt sajnáltam, hogy tíz egynéhány évvel ezelőtt nem ismertem ezt a formációt.
Nem tudom, mik a tervek, de jó lenne, ha nem kellene újabb tíz évet várni egy ilyen koncertre. Akár minden hétvégére el tudnám képzelni. 🙂
Ezen az estén nem lógott fényképezőgép a nyakamban, de készültek képek, amit valahol, valamikor majd biztosan láthatunk. Mindenesetre linkeltem az eventet. 😉