Szüret Utcza

Izgatott várakozással érkeztem tegnap este a Városmajori Művelődési Házba, a Szüret Utcza visszatérő koncertjére. Visszatérőt írtam, hiszen régen hallottuk már őket. Jó érzés volt látni, hogy nem csak én vártam a koncertet. A bekészített székek kevésnek bizonyultak.
Gondolom, most egy értékelést vársz tőlem, hiszen fontos poszton történt változás a zenekarban.
Nos, nekem mindkét megszólalás tetszett. A korábbi feszes, összetartó, és a mostani lazább, kalandozósabb is.
Különösen tetszett a tisztelet megnyilvánulása a Madrid című dal kapcsán. Ez egy hallgatni könnyű, játszani nem annyira dal, kiváló, különleges gitárjátékkal, ám én azt gondolom, nem kell feltétlenül ragaszkodni a lemezszerű megszólaláshoz, hiszen minden gitárosnak megvan a maga stílusa, amiben jól érzi magát.
Nagyon örülök annak is, hogy sok zenész is kíváncsi volt a koncertre. Remélem, ez szokássá válik a nyíregyházi koncerteken is, hiszen ez egyfajta összetartozást hoz, amire nagy szükség van manapság.

Mivel képem nincs, így beszélek még kicsit. 🙂
Elszomorít azonban, hogy Nyíregyházán lassan nem lehet egy olyan rendezvényt tartani, amelyet valami unatkozó, magányos, rosszindulatú, ellenségkereső fel nem jelent. Magam is az utcáról érkeztem, azt gondolom, az épületből a zárt ablakokon keresztül nem szűrődött ki a távolabb lévő lakásokba zavaró zaj. Úgy tűnik, divat lett városunkban más szórakozásának tönkretétele. Gondolom, jól megfázhatott az illető a nyitott ablakban hallgatózva.

De a lényeg, hogy egy remek koncertet láthattunk, és jót beszélgethettünk előtte, utána. Legyen még sok ilyen!
Képek pedig lesznek szerintem a Szüret Utcza oldalán.