Búcsú a VIDORtól

Néhány korábbi évben egy-egy Hangulat című fotóalbum zárta az aktuális VIDOR Fesztivál fotóalbumait. Ezekben az albumokban a délutánok vidor hősei, a bohócok, artisták, élő szobrok, pantomimesek szerepeltek főként, de voltak kifestett járókelők, és “nézőképek” is.
Aztán, ahogy fogytak a bohócok a délutánokról, egyre kisebb albumok következtek, míg végül meg is szűntek, a szereplők pedig a napi albumokat színesítették.
Az első pár nap után idén is azt gondoltam, nem lesz záró album, ki-ki marad a helyén, az aktuális napnál. Ez így is lett egészen a VIDOR Fesztivál utolsó napjáig. Ekkor azonban történt valami, ami megváltoztatott mindent.
Délután a programok indulását várva sétálgattam a főtéren. Éppen az utolsó napra felállított kivetítőt nézegettem, mikor mögötte megpillantottam két pöttyös ernyőt. Természetesen odasiettem.
A Befőtt előtt a két ernyő mellett három bohócot is találtam, és kb. ugyanemmyi kerékpárost, fotóst, nézelődőt is. Meg egy kis szellőt, ami sodorni kezdte az egyik ernyőt. Ebből aztán szép történet kerekedett, ami számos fotót és vidám percet eredményezett.
Aztán bohócok el, én pedig úgy gondolva, ennyi volt, indultam utcaszínházat nézni. Mikor az előadás véget ért, másik bohócpárost pillantottam meg, majd újabbak érkeztek, és újabb történet született. Majd ők is el, én pedig elindultam a délutánra kiszemelt koncertre.
A következő meglepetés a koncert végén ért. A teljes pantomimes társulat vonult végig a belvároson lassított felvételként, hogy egy rövid körséta után szétszaladjanak végleg, lezárva ezzel az idei VIDOR délutánjait. Hálás vagyok a pantomimeseknek ezekért a délutáni hangulatokért, különösen a záró napért.
Elhatároztam, hogy mindezeket a vidám és méltóságteljes pillanatokat egy albumba gyűjtöm, és ezzel zárom az idei VIDOR fotógyűjteményét. Klikkelj az itt lévő képre, és búcsúzzunk el ezzel egy évre a VIDORtól.