Jó éjszakát!

Hatalmas élmény volt két éve az akkor első alkalommal megrendezett Jó Éjszakát Mád! rendezvény. Azon az estén is viszonylag későn, 7 óra körül érkeztem, és meglepett, hogy milyen sokan vannak, parkolót is a helység felső utcáiban találtam csak. A hirtelen elhatározásból történt útra kelés miatt viszonylag felkészületlen is voltam, így inkább az utca hangulata határozta meg az éjszakát, a zenés produkciókba csak séta közben meg-megállva hallgattam bele. Nagyon tetszett a nyüzsgés, a fesztivál hangulat, az utcán lépten-nyomon felbukkanó vidám segítők, akik folyamatosan mosolyogva igazítottak útba. Akkor elhatároztam, visszatérek.
A tervemet szombaton váltottam valóra, igaz, kicsit módosítva. Eredetileg kora délután érkeztem volna, és több helyszín látogatását is terveztem, de a napközbeni közlemény módosította terveimet. A foci miatt ugyanis valamelyest átalakult a program, így az eredeti elhatározásból későbbi érkezés, és két koncert valamint némi utcai hangulatfotózás maradt a koncepció. A valóság ennél is szűkebbre sikerült.
Hét-fél nyolc körül érkeztem, és meglepve tapasztaltam, hogy a fő utcán is találok parkolót. Az autóból kiszállva egy csendes települést találtam, így a lezárást őrző emberhez siettem információért. Érdeklődtem, találkozhatok-e programfüzetet, információt osztó segítőkkel?
– Úgy 300 méterre van egy faház, ott mindent elmondanak. – jött a válasz. És valóban, ott is volt a faház, néhány fiatal, akik valóban segítőkészek voltak, programfüzetet is kaptam, meg útbaigazítást is a maradék tervezett programhoz. Nem tudtam megállni, hogy rá ne kérdezzek, mi ez a nagy csend? Megtudtam, hogy a már megérkezett vendégek nagy része a meccset nézi, de elég kevesen jöttek még.
Elindultam megkeresni első célállomásomat. Útközben találkoztam néhány sétálgatóval, megtudtam, hogy éppen vesztésre áll a csapat, de küzdenek az egyenlítésért, meg hogy a meccs végéig nem igazán lesz más program. Örültem, hogy később indultam útnak, meg szomorkodtam is, hiányolva a korábbi év hangulatát.
Aztán kiegyenlített a csapat, véget ért a meccs, és én is megtaláltam a Holdvőlgyet.
Kellemes hely, igen nagy vendégszeretet, kedvesség, gondoskodás jellemzi. Helyet már jól választottam, a zene meg kiderül – gondoltam.
A Sunset Soul formációról nem igazán találtam információt, így felkészülés gyanánt a billentyűs-énekes Kasai Jnofinn munkásságát tanulmányoztam kicsit. Így esett erre a koncertre is a választásom. A zenekarban Jász Andris szaxofonozott, fuvolázott, és vokálozott, Barta Zsolt gitározott (nála az emlékezetemre hagyatkozom, mert a műsorfüzetből kimaradt a neve), Andrew J. pedig a DJ cuccokat kezelte, remélem, nem bántom meg ezzel az összefoglaló névvel. Szóval övé volt zenei és ritmus alap.
Fantasztikusan jó zenét játszottak, nagy odaadással, lelkesedéssel, és örömmel. Nagyon jó választásnak bizonyult a közel két órás koncert. Azt sem bántam, ha így lemaradtam a másik kiválasztott, Ferenczi György és a Rackajam műsoráról. Illetve úgy a felétől szinte a végéig az utcáról hallgattam.
Végülis számomra jól telt a nap, de nagyon sajnáltam, hogy a korábbihoz képest kevesen jöttek el. Remélem, ez csak a fociláz hatása volt.
Fotóalbumom néhány kivételtől eltekintve a koncert képeit tartalmazza, és az ittenire kattintva érheted el. Jövőre újra visszatérek terveim szerint, és bízom benne, hogy egy változatosabb albumot hozok majd.