Kiállítási rend

Írtam tegnap, hogy a napi sétám nem minden helyéről lesz képem. Legalábbis képsorom, mert egy-egy mozzanattal azért illusztrálni fogom az írásokat.

A szombat reggel fotókiállítás nézegetéssel kezdtük. Kettő is volt Nyíregyházán, amiről tudtam, így mindkettőt megnéztük.
A Váci Mihály Kulturális Központban Reményi József képeiből rendeztek kiállítást. A képek a II. világháború idején készültek, és a kórházvonaton szolgálatot teljesítő katonatiszt mindennapjait örökítik meg.
A kiállítás érdekes, és különleges, ajánlom a megtekintését, melyre március 17-ig van lehetőség.
Ami miatt nem csak az Ajánló, hanem a Dörmögő rovatba is bekerült az írás, az a kiállítás megrendezésének módja.
Már egy korábbi fotókiállításnál is zavart, hogy a félhomályos teremben kell nézegetnem. Gondolom, a takarékosság miatt mellőznek mindenféle megvilágítást bízva a kintről beszűrődő fényben. A másik a paravánok elrendezése.
A tárlat rendezői kifejezetten tiltják az anyag bármilyen engedély nélküli felhasználását, ami természetes is. Az illusztrációmon ezért szerepelnek elhomályosítva a képek. Azt azonban legalább a “jólvanazúgy” kategóriába sorolom, hogy fotókiállítás közepén a paraván mögül félig ki/belóg egy tv, amelyen reklámfilm megy. Talán ezekre érdemes lenne odafigyelni, mert ehhez csak kis odafigyelés kell. Megérdemelné a kiállító és a kiállítás is.

A másik kiállítás a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár harmadik emeletén berendezett, Danilás László és Danilás László János fotóit bemutató “Kárpátalja – a hely, ahol születtem” című fotókiállítása. A hónap végéig látogatható tárlatot is ajánlom, hiszen olyan tájakra kalauzol, amelyek bár helyileg viszonylag közel vannak, mégis bizonyára kevesen látogattak el oda.
Nekem itt is volt kis gondom a paravánok elhelyezésével, mert olyan sűrűn voltak, hogy nehezen lehetett igazán megnézni a képeket. Pedig hely lett volna a társalgóban egy tágasabb rendezésre. Talán legközelebb.

A leírtak ellenére mindkét kiállítást ajánlom, mert a fotóanyagok megérdemlik a figyelmet.