Vár rám az út

A címről nekem azonnal a Kenguru című film ugrik be. Szerettem a filmet már megjelenésekor, mert volt benne valami az én életemből is.
Kifejezetten örülök, hogy abban az időben voltam fiatal. Nem igazán cserélném el.
Ma tulajdonképpen annyit akartam írni, hogy vasárnap hajnalban elindulok, és a keddi nap végefelé érek majd haza. Csak aztán beugrott a cím, és a címről a film.
Tehát vár rám az út. Sokkal inkább ő vár rám, mint én rá, de ez most nem fontos.

Ma délután telet temetünk Tokajban, a Világörökségi Bormúzeumban, este írok róla keveset, hogy vasárnap is legyen olvasnivalód, hétfőre is készültem egy jó kis beszámolóval, és a kedd sem marad bejegyzés nélkül. Szóval neked hamar elrepül majd az idő, ha erre jársz néha, remélem, nekem is.
Most belinkelem ide a Kenguru című filmet, de ezt ráérsz megnézni később is, itt lesz. 🙂 Gyere inkább Tokajba!