2016.12.31. szombat, 19:07
Ezzel a képpel búcsúzom a 2016-os évtől. Találkozzunk jövőre is!
2016.12.30. péntek, 23:58
Nehezen találtam olyan képet, amelyiken mindenki rajta van, legalábbis az este zenészei közül. Hatalmas buli volt, jövőre fotóalbum is lesz belőle. 🙂
2016.12.29. csütörtök, 10:04
Több okból is szeretek koncertkezdés előtt jóval megérkezni a helyszínre.
Az egyik, hogy általában fényképezgetek, és így tudok kicsit ismerkedni a hellyel, a fényekkel.
A másik, hogy van időm átvenni a hangulatot, hangolódni, esetleg beszélgetni.
Nem utolsó sorban pedig azért, mert igen gyakran a beálláskor hallhat az ember olyan csemegéket, amire a koncerten nem biztos, hogy lesz lehetőség. Egy jó énekes beállása gyakran felér egy önálló műsorral, de a hangszeres zenészek is mutatnak olyat, ami több, mint ami koncerten elhangozhat.
Kedden az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehettem a Monox és barátai találkozón, ahol a beszélgetéseken túl kivételes zenei élményben is részem lehetett. Parádés jammelések tették felejthetetlenné az estét.
Rendkívül hálás vagyok a szervezésért, a meghívásért.
2016.12.28. szerda, 08:33
Ünnepi hangulat fogadott múlt pénteken a Labor Caféban. A hangulatosan feldíszített helyen ezen az estén az Ukulele Trióval hangolódtunk az ünnepekre.
Itt nálam, a képre klikkelve néhány pillanatot, a Labor oldalán pedig egy videót is láthatsz az estéről. Klikkelj!
2016.12.27. kedd, 08:33
Az év utolsó hete kicsit más, mint a többi. Kevesebb munka, több hétközi esemény. Így aztán kicsit előre hoztam a heti, és egyben idei utolsó ajánlómat.
A hét minden következő napjára jut majd esemény, ráadásul különlegesek jönnek, és ki sem kell lépni Nyíregyházáról.
Pár napja úgy gondoltam, megnézem a retro számítógép kiállítást, ami nemrég nyílt régi kedves munkahelyemen. Persze sikerült azon a napon arra járni, mikor ez nem volt lehetséges. De nem adtam fel, és eljött az én időm. 🙂
Szerda délután Computer Retro Tárlatvezetéssel a SZÜV épületében. Ott a helyem.
Este a JazzMed koncertezik a Blues Caféban. Nyár végén a VIDOR Fesztiválon hallottam őket legutóbb, érdemes újra meghallgatni.
Csütörtök este a Club Hollywood vár, ahol a Vera Bravo Band, a Mystical Plants és a Folkfusion Band koncertezik. Fergeteges estének ígérkezik.
A péntek aztán komoly fejtörést okoz. Valahogy úgy kell szervezkedni, hogy az este mindkét koncertjére eljussak, mert kihagyhatatlanok. Az egyik azért, mert nagyon szeretem ezt a felállást, és ezt a zenét, a másik pedig sajnos ritkán látható, de különleges élményt nyújtó formáció.
A Greasy Hats egy páratlan blues formáció, ahol Pila gitározik, Peti szájharmónikázik, az ütős szekció pedig Bubu keze munkája. Ők csábítanak pénteken a Mociba.
De – ahogy az eventben olvasható – a fiúk visszatérnek a városba, azaz végre ismét látható, hallható a Dirty Lyle Brothers. Ezúttal az Unicumban.
Ezután pedig már csak a szilveszter marad. Az úgy nagyjából mindenhol lesz. 🙂
2016.12.26. hétfő, 09:04
Ma egy nagyon szomorú október végi napon készült albumot osztok meg. Nagyon régen próbálok írni róla, most sem megy.
Miután délelőtt elbúcsúztattuk a barátomat, nem tudtam otthon ülni. Fogtam a fényképezőgépet, és kimentem Sóstóra. Szerencsére alig voltak emberek…
2016.12.24. szombat, 08:13
Ezzel a tegnap este készült képpel kívánok Békés Boldog Karácsonyt!
2016.12.22. csütörtök, 08:45
Azt gondolom, a hétvége fő eseményét most nem ajánlom, rendezze mindenki kedve szerint. Addig azonban történik még egy s más.
Ma délután négykor nyílik Csutkainé Együd Klára fotográfus és Gál Ludmilla textilművész közös tárlata a nyíregyházi Pál Gyula Teremben. A szabadság egyik nagy előnye, hogy el tudok jutni a megnyitóra.
Péntek este a Laborban az Ukulele trió társaságában hangolódhatunk a karácsonyra. Kellemes esti programnak ígérkezik.
A Club Hollywoodban Alvin és a Mókusok koncertre várják a rajongókat. Én ugyan nem tartozom közéjük, de a debreceni dupla teltházas koncertjük után úgy gondolom, itt is teltház várható.
A következő program már vasárnap esti. Évek óta rendszeres program karácsonykor az Óperentzia koncertje. Idén az eddigiektől eltérően az X-ben tartják a party-t. A hely nem igazán a kedvencem, de lehet, hogy mégis ott leszek.
…közben pedig fenyőillat, bejgli, csendes családi együttlét, ilyesmi. Lassan ennek az évnek is a végére érünk.
2016.12.21. szerda, 10:49
Bár a képek már néhány napja elérhetők a közösségi oldalon, azért még ne klikkelj a linkre, 🙂 írok néhány szót a rendezvényről.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a koncertestét, és remélem, lesz folytatása is. Akár más helyi zenekarokkal, akár kicsit kiterjesztve a kört. Itt, mindjárt az elején letudom a köszönömöket, majd pár szóban kitérek a fellépőkre is.
Rendkívüli hála az ötletgezdá(k)nak, a szervezőknek, a helyszín, a technika biztosítójának, a megvalósításban résztvevőknek. Remek munka volt, melynek következménye egy fantasztikus koncertsorozat volt, és az akár nézőként, akár fellépőként ott lévők vágya a folytatásra.
Minden “pár szó” után találsz majd egy képet az aktuális zenekarról, az utolsónál pedig a linket is megtalálod a fotóalbumhoz.
A színpadra lépés sorrendjét sorsolással döntötték el. A Dóra és a Felfedezők indították a koncertek sorát. Nekem ők a VIDOR Fesztivál meglepetés zenekara voltak. Nagyon-nagyon fiatal koruk ellenére érett produkcióval léptek színpadra, és az ének- és hangszeres tudásuk is kiemelkedő. Jó volt újra hallani őket.
Másodikként a PánPéter lépett… nem, inkább robbant a színpadra. Szerencsére őket már jó néhányszor láttam, hallottam, és remélem, sokszor fogom még. Ők azok, akikről a koncert előtti beszélgetésben valami olyasmit mondtam, hogy olyan zenéket dolgoznak fel, amelyeket eredetiben messzire elkerülnék, de ahogy ők előadják, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni. És akkor még nem szóltam a saját dalokról… Nagyon egyetértettem abban, hogy ők kapták a LESZ Feszt különdíját.
A Szabadon zenekar műsora volt az, amelynél úgy éreztem, kicsit kilóg a sorból. Lehetne mondani, hogy a Hollywood klímája nem kedvez a hangszereknek, de erre a zenészeknek figyelnie kell a produkció során, és azt megelőzően is. Remélem, hallok tőlük még jobbat.
A Periscope zenéjével is találkoztam már, és valószínűleg hamarosan újra találkozunk majd. Ha stílusosan pár szót írhatnék, az ez lenne: Így volt szép 🙂
A Kell Egy Még koncertje zárta az estét. Kedvenceim többek között azért is, mert láthatóan felépítettek egy zenéjükhöz illő színpadi megjelenést is, és nagyon jó, hogy nem tucatzenét, hogy nem “szinti-metál-pop”-ot játszanak. 🙂
…és akkor a kép, amely a link a fotóalbumhoz. Klikkelj rá bátran!
Nehezen tudnék sorrendet felállítani a fellépők között, szerencsére nem is kell. Bízom abban, hogy találkozunk még, és örömmel látom, hogy van utánpótlás. Csak fellépési lehetőségek is legyenek…
2016.12.20. kedd, 08:39
Nem tudom, kezdtem-e már így írást róluk, de most biztosan megteszem. 🙂
Van egy csapat Nyíregyházán, akik akadályt nem ismerve időről időre megjelennek, hogy jó kedvet, mosolyt varázsoljanak rohanó világunkba.
Az ünnepre készülődés hosszú idejéhez mérve valóban csak egy villanás volt szombat este a Hétköznapi Flashmobok néhány perces bemutatója, de az idei ünnepi készülődésben sem maradhatott ki kedves flasmodjuk.
A ködös, didergős kora estén most is felcsendültek ismert dallamrészletek, és mi ámulva, fagyoskodva néztük, ahogy a néhány lelkes fiatal dacolva a hideggel vidámságot hoz a Korzó melletti térre.
Jókora tömeg tapsolt a produkciónak, nem tudok azonban szó nélkül elmenni egy “gyermeklimuzin” személyzetének gátlástalan magatartása mellett. Míg a korábbi produkciók alatt csak néhány autósnak volt fontosabb a sétálóutcán és a táncosokon áthajtani, mint hogy pár percre átadják magukat a meghitt hangulatnak, most egy építőipari vállakozás telefonszámával ellátott, szolgáltatásait gyermekeknek ajánló hatalmas jármű hajtott a táncosok mögé, ízléstelen módon reklámozva magát, szolgáltatását. Gondolom, volt engedélyük a sétáló utcában autókázni…
A most következő néhány képet igyekeztem úgy vágni, hogy az esemény valódi célját tükrözzék. A képre klikkelve bele is lapozhatsz az albumba.
2016.12.19. hétfő, 08:35
Szinte napra pontosan egy éve, egy ködös, esős reggelen úgy döntöttem, megnézem a Tokajban néhány nappal azelőtt megnyílt Világörökségi Bormúzeumot. Olvasgattam előtte róla, de a valóság felülmúlta az elképzeléseimet. Egy csodavilágba tévedtem, és – bár azóta többször jártam ott – szombat délután is kellemes érzés fogott el, mikor beléptem.
Járatlan vagyok a manók világában, de Tömöriné K. Nagy Ibolya keramikus kiállítása egy mesevilágba repített. Kategorizálásom biztosan idegen a manóközösségben, de szerintem láthattunk fali, kerti, asztali, függő, könyvőrző és ki tudja még milyen manókat, sőt, az egyiket én egyszerűen csak Leia manónak neveztem. Kíváncsi vagyok, megtalálod-e a fotóalbumban? 🙂
A kiállítás megnyitó mellett karácsonyi ajándékokat, emléktárgyakat is lehetett készíteni a kézműves foglalkozáson.
A képre klikkelve erről az eseményről láthatsz fotókat.
2016.12.18. vasárnap, 08:36
Szombat délelőtt számos olyan program volt, ahol terveztem a megjelenésemet, ahol olyan társaságban lehetek, ahol jól érzem magam. Ilyen volt a Madárkarácsony az erdei tornapályánál, vagy az Állatok karácsonya az Állatbarát Alapítványnál. Volt azonban egy harmadik esemény is, ami nem tette kétségessé, hol leszek délelőtt.
Kicsit hosszabb írás következik, légy türelmes. 😉
Édesapámnak volt egy Werra 3 típusú fényképezőgépe (ma is őrzöm), amivel kedves családi fotókat készített. Gyermekkoromban általában kicsit másként teltek az esték, a hétvégék, mint manapság. Mikor egy-egy tekercs film elkészült, fürdőszobánk sötétkamrává alakult, pár óra múlva pedig már kezünkben is volt a fénykép a korábbi napok történéseiről. Sokszor kuksoltam én is a sötét “laborban”, és ez egy életre meghatározta a fényképezéshez való viszonyomat.
Középiskolás koromban összegyűjtögetett, kicsit megpótolt zsebpénzemből vásároltam egy Zenit fényképezőgépet. Emlékszem, milyen boldogan vittem haza az Ofotértból.
Ugrunk kicsit az időben. Úgy 40 éve legkedvesebb barátom éppen felvételt nyert a fotós szakmunkásképzőbe, így nekem is kicsit több rálátásom nyílt a szakmai részre.
Nagyjából ugyanekkor, 1976-ban alakult meg a Nyíregyházi Fotóklub, ahol számos, a fotózás iránt elkötelezett ember gyűlt össze. Igazi klubélet folyt, nem szakbarbár gyülekezet, hanem inkább baráti társaság volt ez, persze egyre komolyabb szakmai felkészültséggel, a fotózás szeretetével felvértezve. A klub és a tagok sorra hozták el a jobbnál jobb díjakat a fotópályázatokról. Abban az időben igen komoly támogatás állt a klubok mögött. Nem csak a hely, a labor állt rendelkezésre, hanem neves fotósokkal is találkozhattunk, beszélgethettünk, képértékeléseket tartottunk, szóval olyan klubélet folyt, ami a mai anyagias világban elképzelhetetlen.
Elérkeztünk a szombathoz. Pár hétig volt látható a Pál Gyula Teremben Mikita Viktor emlékkiállítása. Viktor alapító, meghatározó egyénisége volt a fotóklubnak. Szakmai tudása, látásmódja, segítőkészsége mai napig nyomot hagy – azt gondolom – nem csak az én képeimen. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem.
A kiállítás záró napján összegyűltünk néhányan a valaha volt fotóklubosok közül egy beszélgetésre, emlékezésre, képnézegetésre. Jól esett az ismétlőgombos digitális világból kicsit visszatérni a megfontoltabb analóg képkészítéshez.
A pár órával később, egy kiállítás megnyitón készített képeim feldolgozásának nagyobb részén túljutva elmondhatom, ez a pár óra beszélgetés láthatóan megfontoltabb fényképezésre késztetett. Ezért is hiányzik nagyon ma is a fotóklub…
És a történet itt – remélem, rövid időre – megszakad.
Végezetül pedig egy rövid írást, és Pusztai Sanyi néhány képét linkelem ide. Köszönet neki ezekért.
