Tehetségek a színpadon

Pár évvel ezelőtt minden évben tavasszal összegyűltünk a Mustárház udvarán, és nézegettük a tehetségkutatóra összegyűlt zenekarokat, vajon ki mit játszik majd, és hogyan? Vajon idén kik kerülnek fel a kedvenc listámra? Vajon mennyire egyezik majd a véleményem a zsűriével?
Aztán mindig akadt néhány kedvenccé váló zenekar, olykor egyezett a véleményem a zsűriével, de egy mindig biztos volt, Jól szórakoztunk, sok jó zenét hallgattunk. Szerettem ezeket a hétvégéket.
Éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet a hétvégén Kisvárdán megrendezett tehetségkutató is. Viszonylag későn találtam rá, így nem nagyon tudtam felkészülni, de mire Kisvárdára értünk kiderült, az öt induló zenekarból kettőt láttam már korábban, és egy harmadikról hallottam.

A hol szemerkélő, hol komolyan nekiinduló esőben az első fellépő beállására érkeztünk. Első ránézésre kicsit soknak tűntek a színpadon, és ez az érzés meg is maradt műsoruk végéig. A három rapper igazán egymást ismételte mind hangzásban, mind “verselésben”, a billentyűnek pedig nem hallottam a szerepét. Kiemelném viszont az énekes lányt, aki rendkívüli hangadottságokkal rendelkezik. Döbbenten hallgattam a zsűrit a GHP ft. Vivien formáció produkciójának végén. Minden szavuk mintha az enyémek lettek volna. Abszolút egyetértettünk.

A Tween Falls nem volt ismeretlen számomra, pár hete a LESZ Feszten már láttam őket. Nagyon tetszett, ahogy pillanatok alatt feldolgozták, hogy a tervezett öt számból csak a két saját szerzeményt játszhatják. Nekem nem okoztak meglepetést, hozták a korábbi koncertjük színvonalát, és itt is egyetértettem a zsűri szóbeli értékelésével.

Következett a Henimetal, akiket ugyancsak másodszor láttam, és ha azt mondom, hogy a LESZ Feszten az ő koncertjüket hallgatva hagytam ki a nagyszínpados produkciót, ne csodálkozz, ha esetleg elfogult leszek. Azt gondolom, a Henimetal igazi koncertzenekar. Láthatóan imádják, és élvezik azt, amit a színpadon csinálnak. Egy nagyon jól összepróbált zenekar, igen jó hangszeresekkel, és egy kivételes énekhang adottságú frontemberrel, aki magával tudja ragadni a közönséget. Az ő műsoruk volt az, ami után különbözött a nézetem a zsűriétől. Az biztos, hogy sajnos a zenéjük nem fér bele a mai – többnyire tucatzenés – rádiós szokásokba. Talán ezért is hallgatok egyre kevesebb rádiót.

Az Integral Vortex volt az a zenekar, akiknek egyik koncertjére majdnem eljutottam annak idején, és egyik gitárosának oldalán volt időm megnézni néhány saját videót. Kíváncsivá tett, és nem csalódtam. Furcsa azt mondani egy metal zenekarról hogy lazán, de a szó valóban ráillett színpadi munkájukra. Nagyon együtt voltak, és az általam kevésbé szeretett stílusú zenéjükkel is fenn tudták tartani érdeklődésemet.

A tehetségkutató utolsó fellépője az Endorama volt. A színpad melletti ételbár ablakán át sasoltam a beállásukat és úgy gondoltam, ebben a felállásban hatalmas erőnek kell lenni. Sajnos ez a várakozásom nem jött be teljesen. Kicsit erőtlen volt a megszólalásuk. Végig azt vártam, a két gitáros mikor párbajozik egy jót. Ez sajnos elmaradt. Az utolsó dal választása viszont zseniális volt. Amolyan közönség megfogó, kellemes záróképet hagyó dal volt. Azt gondolom, van lehetőség a csapatban. Kicsit keményebben, fiúk!

Összességében egy nagyon jó délutánt töltöttünk a zenekarok társaságában, ezért mindenképpen köszönet illeti mind őket, mind a szervezőket.

Ha majd mindjárt klikkelsz az itt lévő képre, egy elég hosszú fotóalbumba tévedsz, és megállapítod, hogy az nem ér véget a tehetségkutató eredményhirdetésével. Mégpedig azért, mert a napból hátra volt még Tóth Zoltán és a Köztársaság Park párját ritkító élményt nyújtó koncertje, a két programot pedig a Prémvadászok zenekar jó hangulatú koncertje kötötte össze. Az albumhoz vezető képen is őket látod.