Negyedik nap

– Kecskeméten minden olyan tökéletes? – kérdezhetné, aki végigolvasta eddigi kecskeméti beszámolóimat.
– Bizonyára nem. – felelném – de én turistaként, egy hét alatt kellemesen éreztem magam.
Beszélgetéseim során előkerültek kevésbé szerethető dolgok olyanoktól, akik egyébként imádják a várost. Nekik is megvan a maguk szarkofág üzletháza, de ott ez egy lakóépület, egy sorház. A Lordok Házát a hatvanas évek végén építették egy előtte lerombolt történelmi épület helyére. Ez sokaknak fájó pont ma is. Megnézve kedvenc gyorséttermemben a történelmi város képét – itt ilyenek vannak a falon – egyet tudok érteni velük.
Egyébként érdekes volt pár tíz év után visszatérni a városba. Annak idején az akkori fotóklubbal jártunk itt. Valahogy nagyobb épületre emlékeztem az Aranyhomok Szállodánál.
Már nem emlékszem az akkori sárgarépa ízére, amit a művházba, a fotópályázat eredményhirdetésére menet rágcsáltunk, de gondoltam rá, hogy végig kéne sétálni így az utat ismét. Aztán inkább úgy döntöttem, szabadlábon szeretnék lenni a VIII. Kecskeméti Bor- és Pálinkaünnep negyedik napját követően is. 🙂
Ezen a napon – szombat lévén – egyébként igencsak látványos programokat kínáltak a szervezők.
Délelőtt egy íjász verseny volt a belvárosban és persze a hagyományos kirakodóvásár, délután pedig a borrendi felvonulás után koccintás versenyt rendeztek. Ez egy országos kezdeményezéshez csatlakozó rendezvény volt, és igen nagy kedvvel vettek részt rajta az emberek.
Az este közeledtével a kisszínpad előtti téren egy órán keresztül tartott a moldvai táncház, majd a nagyszínpadon a Kerekes Band koncertjét élvezhettük.
Azt, hogy mennyire nem unatkoztunk, láthatod, ha klikkelsz az itt lévő képre, és végignézed az albumot.