2015.08.21. péntek, 09:13
Második nap
A csütörtöki nap is az épületfotózás gyakorlásával indult Kecskeméten, ha leszámítom az első nap kedvencemmé váló pékségben elszürcsölt kávét, és az után elmajszolt finom, meleg péksüteményt. Szóval nem volt rossz dolgom a VIII. Kecskeméti Bor- és Pálinkaünnep második napján sem. Sajnálom, hogy a korábbi Facebook oldalam letiltásával elvesztek a helyszínen leírt friss élmények is, de igyekszem majd újra elmesélni őket, hátha itt megmaradnak. 😉
Most azonban térjünk át arra, hogy miként zajlottak az események Kecskeméten.
Délelőtti sétám során szóba elegyedtem egy helyi lakossal, akitől sok érdekes dolgot megtudtam a városról, közeli és távoli múltjáról, jelenéről. Saját korombeli lokálpatrióta volt, büszkén sorolta, milyen rendezvények voltak, és lesznek még ez évben. Szóba kerültek a kis színpadok, és hogy milyen jó hangulatú programok vannak ott. Meglepetésemre elmondta, hogy ez egyáltalán nem fesztiválfüggő, ha nincs rendezvény, akkor is szoktak jönni zenészek, megállnak a téren, játszanak kicsit, aztán továbbmennek. Ő – mondta – délutánonként azért is szokott erre kerékpározni, mert szinte minden nap van ilyen, és nagyon kedvelik az emberek, legyen az egy szál gitáros, tangóharmonikás, vagy éppen fuvolás produkció.
Elrepült az idő a beszélgetéssel, már kezdtek is szerelni az egyik kis színpadon. Az itteni zenélésből hatalmas táncház lett.
Az esti nagyszínpados produkció a Csík zenekaré volt. Bevallom, a mostani “rádióbarát” irányuk annyira nem fog meg, de a régi dalok hangulatáért is érdemes volt a téren maradni a szemerkélő eső ellenére, ami egyébként láthatóan csöppet sem zavarta a több száz embert sem.
Mai albumomban a táncház képei hangsúlyosabbak, hiszen ez egy olyan hangulatot teremtett, ami után minden szervező megérdemelten, elégedetten mosolyog.
A képre klikkelve megnézheted a nap eseményeit, és talán sikerül valamit visszaadnom a hangulatból is.
[…] Vasárnap jutott eszembe először, hogy egyszer minden jónak vége lesz. Ez volt a VIII. Kecskeméti Bor- és Pálinkaünnep ötödik, befejező napja. A délelőttöt csakúgymászkálással töltöttem, és erre semmi képi bizonyítékom nincs. Szokatlan volt fotós táska nélkül mászkálni, így ebéd után gyorsan haza(értsd: panzió)szaladtam érte. Kényelmesen visszasétáltam a belvárosba, ittam egy finom sört, és vártam a délutáni műsort. Csendes vasárnap délután a hűvösben, a fa alatt. A délután kisszínpados műsora a Zozo Jazz koncertje volt. Informátoromtól megtudtam, hogy ők gyakran játszanak a főtéren nem csak rendezvényekkor, hanem csakúgy. Szeretik az emberek. Úgy nagyjából az első perc végén ugrott be Pila és Tünde. Meg az, hogy nálunk is lehetne ilyen csakúgy. Szóval elvoltam a sörömmel úgy fél nyolcig, aztán irány a nagyszínpad, ahol már a Söndörgő együttes beállása kezdődött, majd nem sokkal később a fergeteges koncert. Valamiért eszembe jutott, még – már akkor – a múlt évi VIDOR. Ők is voltak a VIDOR vendégei, ahogy a korábbi fellépők közül a Kerekes Band, vagy a Csík Zenekar. […]