A váralján

Ott hagytam abba tegnap, hogy visszatértünk a váraljára.
Persze Boldogkő várához érkezve is jártunk már a váralján.
A madarak a vár fölött sejttették, hogy állandó harc folyik a várban. 🙂

Lesétálva a lépcsőn a Castrum Boldua teraszán találtuk magunkat, ahol középkori zene hangja mellett kortyolgattuk a sört, és a szörpöt (ki-ki lehetősége szerint :)), később pedig sikerült bejutnunk a hatalmas forgalmú Castrum Boldua étterembe is.

A hely nem a türelmetlen emberek helye, viszont érdemes megvárni az étkeket, különösen ha közben még finom hideg sört is kortyolgathatunk. Kis dobozzal a kezünkben távoztunk szinte minden vendéghez hasonlóan. Hiába no, csak kellett volna kis részt vállalni a várbéli küzdelmekből, hogy jobban megjöjjön az étvágy. 🙂

A kiadós ebéd után időnk jó részét a színpad előtt töltöttük, ahol gyermek műsor, gólyalábasok és középkori zene szórakoztattak bennünket, de volt még kirakodóvásár is, és olykor visszatértünk az étterem teraszára sörért és szörpért.

A várba is visszatértem kicsit, ahol most az “Ó, jó uram, hát újra találkozánk!” mondattal lepett meg az udvarhölgy, valamint a távozó kisgyermekes családot intette, hogy vigyázzanak hazafelé, mert “az erdőben farkasok tanyázának”.

A nap már lement, mikor haza indultunk egy csodálatos nap emlékeivel.
Jó szívvel ajánlom a várbéli kirándulást mindenkinek, aki szereti a kalandot, és egy vidám napot töltene egy különleges helyen.