A várban

– Segítsek feltenni a karszalagot? – kérdezi a hölgy a pénztárnál.
– Köszönöm, megoldom. – mondom, és valóban.
– Jó szórakozást! – mondja, miközben befordulok a várudvarra.
– Ó, hát eljött hozzánk, jó uram? – jön a kérdés a mosolyogva érkező udvarhölgytől és már utaztunk is pár száz évet. Elfelejtem, hogy én tulajdonképpen pólóban, és rövidnadrágban vagyok, fényképezőgéppel a kezemben és csöppet sem festek “jó uramként”. De hirtelen nem is tudok mit mondani.
Az udvarhölgy pedig tovább libben, és két legény kötött sapkájára csodálkozik rá.
– Az ifjú urak biztosan külhonból érkezének eme különleges fejfedőben.

Így indult hát a szombatunk Boldogkő várában.
Az iménti udvarhölgytől megtudjuk, hogy a vár urával sajnos nem találkozhatunk, mert vadászni ment, de a vár vitézei rövidesen megmutatják tudásukat. Megvárjuk.

A látványos küzdelem után dobosok érkeznek, és egy táncos, “aki az ő hasának táncoltatásával” szórakoztatja az egybegyűlteket.
A tárlatvezetés előtt még megtudunk egyet-mást a vár kalandos történetéről. Kiknek a kezén volt, hogyan cserélt többször is gazdát, mielőtt egy “Önkormányzat nevű dinasztia” birtokba vette és a legutóbbi felújításokat elvégezte.
Ezután körbesétálunk a várban, megnézzük a hűvös börtöncellákat. Az egykori “lakóknak” biztosan nem esett olyan jól ide lejönni, mint nekünk a 35 fokos hőségben.

A hűsölés után visszatérünk a váraljára, ahol étellel itallal és jónéhány programmal várnak bennünket, amiről holnap mesélek majd.

Mai mesém jó részét te is átélheted, hiszen a várbéli rendezvények minden szombaton és vasárnap megismétlődnek.
Ha pedig klikkelsz bármelyik képre, megnézheted, merre jártunk szombaton.