Sóstói hangulat

“…Az utcai zenész, a szobrász, a festő, aki nyilvánosan megmutatja munkáját mind-mind olyan dolgok, amelyek jó hírét viszik a városnak, és annyi kell hozzá, hogy megengedje valaki, hogy ott legyen, ott dolgozzon. Az emberek pedig meg-megállnak, beszélgetnek…”

Ezt írtam a Hello Nyíregyháza kapcsán pár hónapja, meg azt, hogy milyen jó lenne, ha utcazenészek, rajzolók, festők, képzőművészek megjelenhetnének hétköznapokon, hétvégeken akár a belvárosban, akár Sóstón csak úgy. Nem kell nagy műsorszervezésre gondolni, csak hagyni őket alkotni.
Pár hete Kecskeméten töltöttem pár napot. Beszélgettem ott élőkkel, és amatőr zenészekkel is. Mindenkinek természetes volt, hogy lecuccolhatnak a főtéren, és zenélhetnek. Sőt, büszkék voltak rá, hogy ilyen van náluk.

Múlt vasárnap délután kicsit megpihentünk Sóstón. Nagy örömünkre – és ahogy láttam, az arra járókéra is – a fák hűvöséből kellemes zene hangjai járták be a Krúdy Vigadó előtti teret.
Remélem, elkezdődött valami, és ilyen spontán zenéléssel sok helyen találkozunk majd városszerte.
A most következő pár kép igyekszik felidézni ezt a hangulatot. Klikkelj!