Ha volna két életem

Tegnap barkácsolgatás közben viszony)ag irányítottan, de mégis véletlenszerűen jöttek a zenék. Így jutottam el az ismert Piramis dalhoz. Ez nagyjából úgy hiányzott az akkori hangulatomhoz, mint ablakos tótnak a hanyattesés, de arra jó volt, hogy kicsit más irányba terelje a gondolataimat. Ráfért.
Aztán lehetett elmélkedni azon, mit is kezdenék két élettel, mikor olykor eggyel sem nagyon tudok mit.
Év elején írtam homályos tervekről, álmokról, vágyakról, és persze nekem is, ahogy mindenkinek, van egy bakancslistám, és mivel egyre kevesebb időm van hátra, elég valószínűtlen, hogy kipipálom majd őket. De az említett dalra visszatérve mégsem szeretnék két életet, főleg nem végtelent. Jobb lenne ezt az egyet jól végigcsinálni.