Foto Hammel

Most, hogy éjszaka kicsit visszafelé utaztunk az időben, megmutatok egy képet, amely sokkal hosszabb utazáshoz vezet.
Gyermekkoromban sokat lapozgattam az akkori Kelet-Magyarországot. Igazán nem a hírek érdekeltek, hanem mint általában a gyerekek, a képeket nézegettem benne. Végiglapozva egy-egy számot egyfajta megyejáráson vettem részt.
Édesapám készített családi fotókat, és voltak esték, mikor a fürdőszobát elsötétítve laboráltunk. Ha rágondolok, ma is előttem van, mikor végeztünk, elszedtük a pokrócot az ajtó elől, mely a fény bejutását volt hivatott megakadályozni, és arcunkba csapott a friss levegő.
Később én is fényképezgettem, és egy nagyon szép korszak volt, mikor a Nyíregyházi Fotóklub tagja lehettem.
Ekkortájt ismerhettem meg Hammel Józsi bácsit, aki azokat a képeket készítette, amiket gyermekkoromban nézegettem az újságban.
Nagy példaképem lett. Ő volt az, aki mindenhol ott volt, aki mindenről hírt adott, ami a környéken történt. Nem egy szokásos sajtófotós volt. Szíve, lelke volt a munkájában. Nagyon tiszteltem, és tisztelem ma is ezért.
A ma itt megjelenő képem az egyetlen, ami valaha fotópályázaton vett részt. Benne volt abban a Kelet-Magyarországban, amelyben Józsi bácsi képei is megjelentek.