Hazai emlékek

A hét második felében hazafelé az arab pizzás már ismerősként köszönt, én pedig kezdem unni a pizza vacsorákat. Pár napja már tervezek némi sörözést, de valahogy estére már nincs kedvem hozzá. Pedig olcsóbb, mint az ásványvíz. 🙂 Aztán megalkuszom, és dobozos sört veszek. A pénztáros kérdés nélkül zacskóba teszi, amiről eszembe jut az indulás napi tescos “pénztáros” az önkiszolgáló pénztárnál, aki utánam üvöltött, hogy a zacskó ki van fizetve? Na, ő tanulhatna itt.
Persze nem mulasztottam el közölni vele, hogy ha már én végzem a munkáját, ne üvöltsön velem.
Kicsit már vágytam haza. Talán a borús, esős idő miatt.