Nem mindennapi

Vagyis nem minden napi történést fogok elmesélni világgá menésemről, annál is inkább, mivel voltak esték, mikor csak némi séta, élelemre vadászás volt a program. Így mindjárt ki is marad a kedd. 🙂

A harmadik nap az ünnep jegyében telt az ott élőknek, nálam pedig azt jelentette, hogy 6-7 órát mászkáltam a városban.
Nagyon bejött nekem a hely. Az időjárás végig olyan volt, amit imádok. Még a nagy esőkkel együtt is. 🙂 Este, éjszaka olyan 10 fok körüli, napközben pedig maximum 20 fokos hőmérsékletével hamar elnyerte tetszésemet. A szél is állandóan fújt, ami ugyancsak tetszett.
E napi élményem, hogy egy kis utcába benézve a korábbi apró parkoknál nagyobb zöld területet láttam. Nyomban arra indultam, és vagy fél órát sétálva egy ösvényen hatalmas fák, nagy zöld tisztások, kutya sétáltatók és futók mellett, egyszer csak ismét a városban találtam magam. Kis zegzugos utcák, dombra fel, dombról le. Szóval kedvenc városom lenne, csak ne beszélne mindenki németül. 🙂
Majd látod később, hogy egymás után következő képeken hol verőfényes napsütés, hol sötét felhő. Ezek között olykor nincs több 5 percnél. Imádtam. Mentem még egy kört az öböl körül is, mikor egy szokatlan felhő közeledett. A szálloda ajtajához értem, mikor eleredt a zápor. Fél óra pihenő, és irány tovább. Egy kör a város másik részében, ahol hétfőn rám esteledett.