Jon Lord 1941 – 2012

Már tegnap tudtam, hogy ma Jon Lord lesz írásom témája. Egészen mostanáig azonban a szavakat kerestem.
Nehéz összeszednem a gondolatokat, hiszen – bár tudott volt betegsége – mégis pénteken még közelgő budapesti koncertjéről beszélgettünk egy ismerőssel.
Sok írást olvastam ma, amely életútját méltatja, sok zenét meghallgattam, és sok klippet megnéztem, hogy válasszak egyet a mai emlékezéshez.
Végül nem választottam, válassz, ha akarsz.

Én a Deep Purple zenéjén nőttem fel, és mai napig is egyik nagy kedvencem.
Jon Lord véste belém a Hammond hangzását, azt a jellegzetes morgást, amiért ma is sokan megőrülnek. Én is.
Nem játszom hangszeren, gitározni is kb. 5 percig próbáltam, de az az 5 perc a Smoke On The Water volt.

Annyi minden kavarog a fejemben, de valahogy nem áll össze értelmes mondatokká. Nem is erőltetem, ami fontos, azt hiszem, elmondtam.
A Hammond Lordja már az égi zenekarban játszik.
Legyen neki könnyű a föld.