Nyárelő

Azt hiszem, elég kiszámítható az idei haladási irányom, de ezt most egyáltalán nem bánom.
A múlt év nagyon sok érdekességet és szépséget tartogatott. Persze mást is, de azt most hagyjuk.
Tovább lépdelve szépen elhaladtunk a kikelet mellett, és belesétáltunk a nyári fesztiválokba.
Szerencsére ez az időszak nem csak a korábbi években megszokott eseményeket hozta, hanem kis frissülés is érkezett. Ez rá is fért a szunnyadó városra.
Sóstó végre kicsit a nyár középpontjába került, és bizonyítást nyert, hogy ez az ékszeres doboz kedvenc helye lehet nem csak az ide látogatóknak, hanem a város lakóinak is.
A Gasztronómiai Fesztivál az I. sorszámot viselte ugyan, mégis meglepően jól szervezett, és szórakoztató volt. Szívesen gondolok vissza nem csak a finom ételekre (itt azért idén néhány dolgot érdemes lesz újragondolni… már ha lesz folytatás), hanem a színpadi produkciókra is.
A Folkfusion a tőlük megszokott hangulattal vezette fel a Folk Error parádés koncertjét, és a 4 For Dance füstjelei után átélhettem életem első élő Balkán Fanatik koncertjét.
A következő hétvége a Múzeumok Éjszakáját hozta. Ezen a napon kicsit több időt töltöttem a Jósa András Múzeumban, mint a korábbi évben. Talán az idei színpadi produkciók kicsit takarékosabbra, kevésbé különlegesre sikeredtek, sokkal inkább a kommersz, mint az igényes zenei produkciók domináltak.
Ez a bejegyzés sem nélkülözheti a Múzeumfalu említését. A Szent Iván-éj múlt évben is remek szórakozást, sok romantikát, gyönyörű fényeket, egy fantasztikus kiállítást, és a Holdviola különleges koncertjét hozta. Hiába no, a Múzeumfalu páratlan.
A mai vizuális élményt a mackótestvérek nyújtják. 🙂