A mai nap két fontos tanulsággal szolgált:
1. Óvatosan kell bánni a piros-fehér-zöld ugrálókötéllel, mert délután többször is a levegőbe dogta a lányokat.
2. Nem kell ugrálóköteleseket a szökőkútban állva fényképezni, mert az eddigi esti 15 allergiás tüsszögés 30-ra emelkedett. (de olyan jó hűvös volt 🙂 )

Tegnap kora délután már a belvárosban bóklásztam. Tudtam, hogy az esti nagyszínpadosra nem maradok, erre a napra kis VIDOR hangulat fényképezést terveztem. Meg persze néhány “kisszínpados” produkciót.
Nézzük sorban, mi sikerült. Nem mernék megesküdni rá, hogy láttam-e a FullConTact fellépését, mert ha ők voltak, akik a MIZU-ig jutottak, akkor én voltam, aki pánikszerűen elmenekült. Nem kellene erre a szintre lemenni a VIDORnak…
Sikerült meghallgatnom Olajos Gabi előadását. Igazán azt szeretem a játékában, ahogy összeszövi a különböző dallamokat. Sosem tudom, mikor előre elkészített, és mikor improvizáció. És ez jó.
Ami kicsit bosszantott, hogy tapló apuka a zenész előtt egy méterrel áll meg veszekedni a gyerekkel. Szerintem annak a gyereknek már mindegy, ha tíz méterrel arrébb osztják ki, másrészt apukának milyen elvárásai lehetnek a gyerekkel szemben, ha ő ilyen. Az iskola sem tud csodát tenni…
No, aztán követtem Gabit, és megnéztem a Dió Trió műsorát. A gyerekek annyira imádták a műsort, hogy azt is eltűrték, hogy anyuka emelgesse őket ugrálást imitálva 🙂
Aztán voltak még egykerekűsök, sétáló szobrok (jobb név nem jutott eszembe), és utcai komédiások.
Mindenki jól szórakozott rajtuk, talán az éppen kinézett úr kezelte nehezebben a helyzetet 🙂 a nézők nem kis örömére.

Aztán egyszercsak olyan helyzetbe kerültem, amit nem nagyon tudtam kezelni.

Némi védettséget ugyan nyújtott a fényképezőgép, de ez az idő kevés volt ahhoz, hogy kitaláljam, hogyan kezeljem a kedves kínálást. Nyilván a beszéd volt a legrosszabb ötlet. 🙂 Talán egyszer majd megbeszéljük a pantomimesekkel, de előtte elvégzek egy pantomimes tanfolyamot 😉

Nagyjából ennyi a tegnapi tudósítás. A többi kép pedig a hagyományoknak megfelelően később. Illetve érdemes néha felnézned a Facebook-ra, ott elszórok párat olykor 😉

Azt hiszem, most kicsit változtatok a tegnap leírt szabályokon, és ma külön veszem az ajánlót az előző napi beszámolótól.
Ennek két oka van. Egyrészt gyorsan szeretnék írni a tegnapi koncertekről, másrészt a mai ajánlómban nem csak estét ajánlok majd.
Ahogy láthattad az éjjel, a damilvágással, lufieresztéssel egy hétre ismét vidámság költözött Nyíregyháza központjába. A nyitó napi program komoly várakozásra adott okot, akivel beszéltem, mindenkit csábítottam a második koncertre legalább. Remélem, senki nem bánta meg, aki hallgatott rám 😉
A hagyományokhoz híven ezen az estén két fellépő volt a nagyszínpadon.
A Muzsikás együttes nyitotta a fesztivált. Szeretem a koncertjeikben, hogy kétszer nem adják elő ugyanazt ugyanúgy, és közben kis történetek is kikerekednek. Csendes, nyugodt muzsikálással indítottak, nem verték fel hirtelen álmából a várost. Aztán jöttek a pörgősebb dalok, az improvizációk, és a közönséget kérés nélkül sikerült megénekeltetniük. Aztán, ha már így alakult 🙂 lehetett folytatni az éneklést. Teljesen megérdemelten jutalmazta őket vastapssal a közönség.
A tegnap készült képeim feldolgozottsága kb. 10%-on áll, szóval a negyedét már láttam 🙂 így találomra választottam egy képet, melyen tegnapi vendégük, Petrás Mária is látható.

Amire én tegnap igazán készültem, az Acquaragia Drom műsora. Már a Muzsikás koncertje alatt igyekeztem felfedezni a helyeket, ahol érdemes majd megálldogálni fényképezni, aztán a koncert közepe táján váratlan szerencse ért. Az első sor közepén (nem harmadik sor :-)) egy néni elfáradt, és az “üljön le, fiatalember” mondattal elhagyta a koncertet. A mondat második részével különösen a szívembe lopta magát 😉 , és a hely is remek volt. Igaz, később elhagytam, mert “táncosok” érkeztek (az idézőjel annak szól, hogy az egyik lány annyira tisztelte a ritmust tánc közben, hogy véletlenül sem lépett volna rá), de így legalább más látószögből is születtek képek.
Ja, a koncert fantasztikus volt. Korábbi VIDOR fellépésük alapján tudtam, hogy sokat várhatok tőlük, de ezt is sikerült felülmúlniuk. A bőgős továbbra is az egyik legjobb arc a csapatban, az első sorban többen hátrahajoltak, mikor a bőgőt feje fölé emelve előrefutott a színpadon. És persze most sem maradt el a kordonbontás. Idén is lejöttek a közönség közé, és a ráadásban ott táncoltattak.
A bőgős-rohanós képig még nem jutottam el, így most ez lesz.

Ma este 7 után pár perccel szabadjára engedték a VIDOR lufikat a Kossuth téren.
Ezzel kezdetét vette a Vidámság és Derű ORszágos seregszemléje.

Tegnap sikerült nagyjából terveim szerint műsort néznem. Elégedetten meg kell állapítsam, jól terveztem.
A műsorban Ordo Vagorum néven szereplő formáció tulajdonképpen a Bordó Sárkány Régizene Rend, így érthető, hogy nem csalódtam. A VIDOR Fesztiválon idén ők voltak az egyetlenek, akik igazán különleges hangszereket vonultattak fel. Beleértve a nagyszínpadot is…
Szóval középkori magyar és külföldi zenét hallottunk tőlük kétszer fél órában. Dudaszó töltötte be a teret a Városalapítók szobránál, és ennyi nézőt sem láttam még máskor.
Érdemes jó zenét hozni Nyíregyházára.

A nagyszínpados műsor a Prímástalálkozó volt. Képzelj el néhány zenészt, akik évek óta a legjobbat nyújtják saját formációjukban. Aztán gondolnak egyet, és mindannyian egyszerre felmennek a színpadra.
Nem tudom, így született-e a Prímástalálkozó ötlete, de tegnap este olyan érzésem volt, egy baráti társaság zenél nagyon profin, nagyon lelkesen, szívből. Mindenkinek volt kis saját műsorrésze, amiből egy változatos zenei stílusú program állt össze, és mikor valamennyien a színpadra léptek, úgy tűnt, a közönség sosem engedi le őket. A két ráadás hatalmas gálává varázsolta a fellépést.
Bár képként most csak Both Miki fotója kerül fel, a majdani fotóalbumban mindenkit láthatsz majd.