VIDORCsík

Bár még koránt sem tartok a VIDOR Fesztivál befejező írásánál, most mégis a záró nap egyik koncertjéről szólok. Ez pedig a Csík Zenekar koncertje.
Az eseményre a szervezők is nagyon készültek, jókora tömeget vártak a Kossuth térre, ezért a padok is eltűntek a térről. Számításaik beváltak, a teret már a koncert kezdete előtt megtöltötte a várakozó tömeg, amely ujjongva fogadta a színpadra érkező zenekart.
A műsor pedig olyan volt, amely maximálisan kiszolgálta a közönséget. Nekem talán pont ez volt a bajom vele. Túlságosan populáris volt, túlságosan feldolgozás centrikus. Csak halkan jegyzem meg, remélem, a közönség kiszolgálásában nem jutnak el Lagzi Lajos feldolgozásig…
A koncert egyébként nagyon profi volt, a zenészek kiválóak, összeszokottak, az előadás hibátlan. Talán Csík Jani tűnt kicsit fáradtnak.
Mindamellett a közönség megkapta, amiért eljött (pont azt), és ezt díjazta is a visszatapsolással. Számomra azonban koránt sem ez volt a VIDOR legjobb koncertje.
Azért képek ma is vannak, klikkelj!