Kis Vidor

Azt elhatároztam, hogy nem sorban haladok a vidoros fotóalbumokkal, már csak az volt a kérdés, hogy akkor hogyan? Természetesen összevissza.
Körülbelül ötödikre sikerült vidoros mappát eltalálnom az egérrel úgy, hogy nem néztem oda.
Ma a Zuboly albumát nézegetjük.
Ha röviden szeretnék írni a zenekarról, talán a legtalálóbb az lenne, hogy komoly zenei és hangszeres tudással rendkívül komolytalanul zenélnek. Ez igen szórakoztató. Remek volt Nyíregyházán, a Vidor Fesztiválon bemutatott műsoruk is.

Zuboly, Vidor 2010 - klikk


Vidor zárás

Ilyet még nem láttam.
Kicsit későn értem a Bujtosi Szabadidő Csarnokhoz, és már útközben hatalmas tömeg hömpölygött a helyszín felé. Igazán akkor lepődtem meg, mikor megpróbáltam bejutni a küzdőtérre.
Talán gombostűt le lehetett volna még ejteni, de sokkal több hely nem volt. Itt köszönöm meg azoknak, akik mégis engedték, hogy átvergődjek a tömegen, és bejussak a színpadig. A lelátó a színpad mögött is megtelt, és két oldalt az átjárók korlátjánál is álltak.

A Csík zenekar idei koncertje is fenomenális siker volt. A zenekar pedig látható meghatottsággal, és parádés műsorral hálálta meg a közönség szeretetét.

A szünetben jólesett kicsit kimenni a friss levegőre, és a La Excelencia koncertjét már a küzdőtér távolából követtem pár percig. A közönség kicsit megcsappant, így volt hely salsázni, amihez kiváló zenét nyújtott az amerikai formáció. Mint írtam korábban, nem kedvencem ez a zenei irányzat, de így is el kell ismernem, szenzációs koncertzáró nap volt a tegnapi.

Ma már nem lesznek koncertek. Este héttől a Móricz Zsigmond Színházban a szokásos díjkiosztó gálával hivatalosan is véget ér az idei Vidor Fesztivál, és elkezdhetjük várni a következő őszt, és a 10. Vidor Fesztivált.


Vidor péntek

A tegnapi koncertnap nagyban segített a képek feldolgozásában.
Egyrészt kevés képet készítettem, másrészt korán hazaértem.
Tudom, ez nem hangzik túl jól 😉 Valóban, ez volt a Vidor leggyengébb napja számomra.

A Szeret együttes hagyományos magyar népzenét hozott, és énekesként viszontláthattuk a múlt évben szólólemezét bemutató Bognár Szilviát is.

Edith Piaf sosem volt kedvencem, így nem csoda, ha a “néha tényleg úgy énekelt… mint Piaf” dolog sem fogott meg. Hamar eljöttem Oana Catalina Chitu fellépéséről. Persze ez meglehetősen szubjektív vélemény, és nem mindenki gondolta így.

A mai az utolsó nagyszínpados programajánló, ez lesz a zárónap a koncertek szempontjából.

Nem bízták a véletlenre a nap sikerét a szervezők.
A Csík zenekar fellépése minden alkalommal garantálja a teltházat. Most egy elég sokat játszott klippet teszek kedvcsinálónak. Ez a dal biztosan elhangzik ma este, hiszen a zenekar vendége ma Kiss Tibor, a Quimby énekese.

Az idei Vidor legutolsó koncertjét az Egyesült Államokból érkező La Excelencia adja, és biztosan lesz ma is ugrabugra a színpad előtt 😀


Vidor csütörtök

Tegnap két olyan koncert volt a Vidor főműsorában, amelyekről a legnegatívabb szándékkal sem lehetne rosszat mondani.
A Kerekes Band volt már a Vidor Fesztivál vendége hasonlóan mostoha időjárási viszonyok között, akkor is beltérben. Az akkori koncert emlékei erre az estére is remek műsort ígértek.
A program most is eszeveszettül pörgős volt, és a közönség egy része most is a színpad előtt táncolt.

Sajnos ellőttem az eszeveszett jelzőt az imént, és most hirtelen nem tudom fokozni.
Pedig Bassekou Kouyate csapatának előadására minimum ez a jelző illik. Kevésbé szépen fogalmazva idézek agy mondatot a nézőtérről: “Ezek készen vannak!”
Tényleg felejthetetlen produkció volt.

A mai program is a BuSzaCsa-ban marad, de ahogy most nézem az időjárást, délután elképzelhető, hogy készíthetek pár szabadtéri hangulatképet, és a szabadtéri koncertek sem maradnak el.
Ma az Artézis, a Dongó, és a Phemius fellépését emelem ki a “kiskoncertek” közül.

Este hétkor a Szeret együttes hozza a csarnokba a Kárpát medence népzenéjét,…

… utána pedig kis időutazással, Oana Catalina Chitu kalauzolásában az 1930-as évek bukaresti kocsmáinak zenéjét ismerhetjük meg.


Vidor szerda

Nehezen kezdem el az írást, mert közben keresgéltem, és a megosztón egy órája Napra koncerteket nézek.
Volt kis deja vou érzésem, mikor tegnap a világsztár fellépését úgy 5 perc után otthagytam.
Érdekesek a vidoros felkomfok. Mindig a második fellépő a világsztár, holott olykor az első társaság klasszisokkal jobb, csak ők mondjuk nem költöztek külföldre évekkel ezelőtt, bár rendkívüli külföldi ismertséggel, elismertséggel rendelkeznek.
Azért ez a kicsit hosszú bevezető, mert tegnap a Napra ismét olyan produkciót nyújtott, hogy ahogy két éve írtam, bárki is jött volna utánuk, biztosan otthagyom.


Már a beállás produkció volt, és a Pici ház alatt a közönség már a színpad előtt táncolt. Úgy tíz percnél tartottunk… Az egész műsornak olyan sodrása volt, hogy senki nem maradt mozdulatlan.
A koncert közepe táján memóriakártyát kellett cserélnem. Akkor nem foglalkoztam vele, automatikusan cseréltem. Itthon lepődtem meg, mikor kiderült, többet exponáltam, mint a Vidor eddigi összes koncertjén együttvéve.
Nem szoktam koncerten CD-t vásárolni, most mégis a Napra új, dedikált lemezével tértem haza.
Ismerős megkérdezte: Te még vásárolsz CD-t?
Ezt a napot meg kell jelölni valamivel, mondtam. És valóban felejthetetlen koncert volt.
Megállapítottam, hogy Jaj, a világ 😉 nagyon rosszul van összerakva, ha ilyen hamar vége lett a koncertnek.

Megvártam még Roby Lakatos színpadra lépését, de hamar feladtam. Tagadhatatlanul virtuóz hegedűjátéka, és a cimbalmos virtuozitása sem tudott a csarnokban tartani.
Itthon, képmásolás közben meghallgattam még új szerzeményemet.

A mai program is remeknek ígérkezik.
A Kerekes Band már második alkalommal próbál szabadtéri koncertet adni a Vidor Fesztiválon, de az időjárás sosem kedvez nekik. Most is csarnokban játszanak majd. A korábbi találkozásaink fényében ez a koncert is remeknek ígérkezik.

A mai külföldi vendég Maliból érkezik. Bassekou Kouyate ismét az afrikai zenét, a különleges hangszerek hangzását hozza a Vidor színpadára.


Vidor kedd

Nos, a kényszerhelyszín felemásan vizsgázott.
A keresztbe épített színpaddal az akusztikát sikerült elfogadhatóvá tenni, a világítással azonban meglehetősen takarékoskodtak. A talán hat hagyományos lámpa nagyon kevés volt a sok ledlámpához.
Ennyit a technikáról, ami valószínűleg így marad legalább szerdáig.

A Buda Folk Band hasonlóan megilletődött volt, mint a közönség. Kellett egy kis idő, míg magukra találtak, de utána fantasztikus volt, amit csináltak. Ekkorra a közönség is feldolgozta, hogy támlás székeken ül, és igencsak jól érezte magát.

A salsa után a fadoról is elmondhatom, nem az én műfajom, mégis végig a csarnokban tartott Joana Amendoeira előadása. Fantasztikus énekhang, és elvarázsoló személyiség. A közönség pedig, aki tapsviharral díjaz egy Koszonom-öt, valóságos ünnepként élte meg a Presser dal magyar nyelvű előadását, és állva ünnepelte a ráadás Kertész leszek-et.

A mai program első koncertje az, amit nagyon várok.
A Napra zenéjét ugyanis nagyon kedvelem, és eddigi koncertjeik mind rendkívüli élményt nyújtottak.

Egy dalt még belinkelek, mindjárt kiderül, miért.

Roby Lakatos tulajdonképpen beugró, a kínai-mongol Hanggai helyét veszi át, akik sajnos egész európai turnéjukat lemondták. 🙁

Tehát ők nem jönnek ma este, lesz helyette csárdás.


Vidor hétfő

Sajnos bekövetkezett, amitől féltem. Mától a Vidor beköltözik a BuSzaCsa-ba. 🙁 Az időjárás előrejelzések alapján ezt jelentették be a szervezők.
Tegnap azonban az idei fesztivál legjobb időjárása volt, és a műsor is méltóan búcsúztatta a Kossuth teret.
A Mitso rendkívüli énekhangjára épülőhöz hasonló zenét még nem hallhatott a Vidor közönsége. Nem csoda hát, hogy hatalmas sikert aratott a Mitsoura koncertje.

Egy szál akusztikus gitárral kiülni egy fesztivál színpadára hatalmas kihívás. Frédéric Belinsky is választott társakat a koncertjéhez, és a remek zenésztársakkal az első percek után sikerült eloszlatni azt a félelmemet, hogy unatkozni fogok. Remek bőgőfutamok és magyar zenei motívumok színesítették a francia gitárművész fellépését.

A mai program nagy koncerteken kívüli része szabadtéren marad, és az időjárás függvényében lesz látható, este héttől pedig a Bujtosi Szabadidő Csarnok várja az érdeklődőket.
Soha nem voltam még koncerten a csarnokban, mert elriasztott a tornaterem akusztika. Remélem, a Vidor remek hangtechnikusainak sikerül ezen úrrá lenni.

Este héttől tehát a Buda Folk Band avatja az új helyszínt. A pár éve alakult formáció neves vendégzenészekkel, Pál István Szalonnával és Tcha Limbergerrel érkezik.

Ha a Joana Amendoeira nevet említem, a Zorán fanoknak biztosan melegség önti el a szívét. A portugál fado énekesnő kevés magyarországi fellépésének egyike ugyanis Zorán jubileumi koncertje volt.


Vidor vasárnap

Érdekes hangzása van a címnek, eszembe jutott róla valami, amihez sosem szeretném, ha közöm lenne. Így nem is foglalkozom vele tovább.
Kicsit ellustálkodtam a tegnap délutánt. Igaz, így elég jól állok a képvágással.
Cserébe viszont sajnos lemaradtam a Me Lounge koncertről.
Az E-misszió tesztjét töltögettem, mikor ismerős énekhang ütötte meg a fülem. Gyorsan befejeztem a sárgarépa rágcsálást, és mentem Emesét és Gabit hallgatni.

A nagyszínpados koncert így kezdődött:

A Vidor közönségében az a jó, hogy nehezen lehet elüldözni a térről 🙂 Néhányan a dufart alá húzódtak, de a többség esernyők alatt is kitartott.
Érdemes is volt, mert a Zuboly azt a fergeteges műsort produkálta, amit vártam tőlük. Napokkal ezelőtt, mikor elkezdtem előkészíteni a vidoros bejegyzéseket, és rájuk kerestem a videomegosztón, már jókat vigyorogtam, és érdeklődve vártam az élő koncertet.
Nem csalódtam.

A salsa nem annyira az én műfajom, de kíváncsi voltam, miért utazott ilyen sok ember ilyen messzire 🙂
A Septeto Santiaguero dinamikájával, remek hangszerkezelésével, és nem utolsó sorban a közönség megmozgatásával színvonalas koncertet adott.

A nagyszínpad mai programja este hétkor a Mitsoura koncertjével indul.
Az Ando Drom énekesnőjének egyedi énekhangja minden bizonnyal ebben a formációban is elvarázsolja majd a közönséget.

Második előadóként a klasszikus gitárjáték nagy ígérete, Frédéric Belinskynek lép színpadra.
Remélem, az időjárás nem lesz rosszabb, mint tegnap volt.


Vidor szombat

A Vidor nyitó napján már jöttek a hírek a lehűlésről, és a második koncert végére meg is érkezett egy hideg zápor.
De haladjunk szépen sorban.
A megnyitóból igazán a pénzügyi támogató cég gazdasági szakemberének fellépése volt kicsit disszonáns. A szerencsétlenül megfogalmazott mondatot javítva a megyei közgyűlés elnöke aratta az első sikert.

Általában utánanézek a fellépőknek, így volt ez a Szászcsávás Band esetében is. Ennek fényében azt mondom, többet vártam tőlük. Igazán a koncertjük végefelé hozták az elvárt szintet.

Az igazán jó szólisták mindig remek zenészeket gyűjtenek maguk köré, így produkciójuk még inkább felejthetetlen lesz. Manu Dibango is ekként cselekedett, és ezzel olyan koncertet hoztak el a Vidor színpadára, amelyet nehéz lesz bárkinek is felülmúlni.
Nem várnék a részletes beszámolóig azzal, hogy kiemeljem az ütős szekciót, amely szólójával a romló időjárás ellenére is a padokhoz szögezte a nézőket. És ugyancsak kiemelném a – bocsánat, hogy így írom – vokalista lányt, aki a jó órás háttérvokálozás után egy dal erejéig a középpontba került, és megcsillantotta énekhangját, amellyel akár főműsorként is megállta volna a helyét.

A mai program tehát már napközben elkezdődik.
Az időjárás elég rosszra fordult, elképzelhető, hogy a fesztivál a Buszacsában folytatódik.
Remélem, nem kell így lennie. Szerk.: Buszacsaban ma kézimeccs, úgyhogy jó időnek kell lenni 🙂
Ha maradunk a szabadban, a kisebb színpadokon kora délután és késő este is hallhatsz jó zenéket. Ma például a Szározfa erdélyi táncházába tévedhetsz, és ismét vendégünk Szalóki Ági, aki legújabb lemezének bemutatójával érkezik.

Este hétkor a nagyszínpadon a Zuboly gyógyít nem mindennapi műsorával. Hátha használ az allergiámnak is 😉

majd Kubába salsázunk a Septeto Santiaguero irányításával.


Egy hét Vidorgás

Ismét elérkezett augusztus vége, ismét kezdetét vette egy hetes szabadságom, szóval indul a VIDOR Fesztivál.
Most kicsit megszakítom a KGST Party képeinek vetítését, de van még bőven 😉

A Vidor kapcsán azt tervezem, hogy minden nap lesz legalább egy bejegyzés, amely beharangozza az aznapi zenei fellépőket Nyíregyháza belvárosában, illetve az előző napi műsor egy-egy jellemző pillanata is felvillan majd.
A mai természetesen csak ajánló 🙂
A kezdő napon még csak a nagyszínpadon lesznek koncertek, a fesztivál többi napján azonban a belváros különböző pontjain csendül fel a zene.
Ezekre is érdemes odafigyelni, hiszen a korábbi években is voltak nagyszínpad minőségű zenék a kisebb helyeken. Gondoljunk csak az Antré-ra, vagy a VAN zenekarra.

De lássuk a mai programot!
A műsort minden nap a VIDOR honlapjáról linkelem, ahol az előadók nevére klikkelve bővebben olvashatsz róluk.

Tehát a megnyitó után a Romániából érkező Szászcsávási Band melegíti a hangulatot valahogy így:

Este fél kilenctől Manu Dibango különleges afrikai zenével kápráztatja el majd a közönséget.

A koncertek – illetve a további napokon a filmvetítés – után a tűzzsonglőrök bemutatóját láthatod majd.


Vidorra várva

Idén nem akarok a törpével poénkodni, hiszen a VIDOR Fesztivál évek óta igen magas színvonalú őszeleji szórakozást nyújt nem csak Nyíregyháza lakói, hanem számos ideérkező számára is, és a nevét is sikerült megőrizni mindannyiunk nagy megnyugvására.
Ilyenkor augusztus elején már naponta nézegetem a fesztivál lapját, hátha elcsípek valamilyen információt az idei fellépőkről.
A szabadságomat már hetekkel ezelőtt kiírtam a fesztivál idejére, mert biztos vagyok benne, hogy idén is azt mondom majd szeptember elején: kevés volt az idő.
Pár hete ötödik évét betöltő képeskönyvem fotóanyagával hat évet is visszautazhatsz Vidorképeket nézegetve, mert volt élet a blog előtt is 😉
Ha van kedved, klikkelj a most következő képre, amely most nem egy albumhoz visz, hanem fellépőnként, néhol naponként nézhetsz bele a VIDOR Fesztivál történéseibe egészen 2004-től.
Jó szórakozást!

Szerk.: Íme a szabadtéri program, és a programfüzet a Vidor Fesztivál lapjáról.


Közeleg a VIDOR


Vidor emlékek

Lassan érkeznek a hírek az idei Vidor Fesztiválról.
Nem annyira jó hírek, igazán a pénzhiányra panaszkodás.
Remélem a csatározások eredménye nem az lesz, hogy a majális színvonalú események szervezői elviszik a forrásokat az európai hírű fesztiváltól.
Augusztus végéig még elég sok idő van, jó lenne idén is a Vidoron tölthetem szabadságom egy részét.
Most pedig pár képpel felidézem a múlt évi Vidor Fesztivál hangulatát.


Hogyan tovább?

Az elmúlt napokban döntenem kellett, akarom-e újabb kötettel bővíteni képeskönyvemet.
A napi történések erősen ez ellen szóltak, de azt gondolom, az ember akkor kezd el meghalni, mikor sorra feladja terveit.
Arról már régen lemondtam, hogy a “Magadnak tanulsz” és hasonló dolgokat próbáljam elhitetni gyermekemmel. Szerencsére anélkül is becsülettel megállja a helyét, hogy sablon dumákat sulykoltam volna.
Arról sem próbálok már meggyőzni senkit, hogy érdemes hosszú távra tervezni. Nem olyan idők járnak.
Nem nagyon láttál itt politizálni, nem is szeretnék, de olykor kiborult a bili, és elmondtam a véleményemet.
Remélem, ezt ezután is megtehetem, és amíg megtehetem, megteszem.
Leginkább ezen túl is kedves városommal szeretnék foglalkozni.
Szeretném, ha nem azért lenne kevés dörmögés, mert kötelező a jó hír.
Szeretnék sok remek rendezvényen ott lenni, szeretnék sokat fényképezni, és itt megosztani az élményeket továbbra is.
Szeretném, ha az idén általam kiemeltként kezelt helyek, események jövőre is kiemeltként kezelhetők lennének.
Szeretnék jövőre is sok időt tölteni a Múzeumfaluban, remek őszi időben szabadtéren Vidorozni, autók füstjét szívni a KGST Party-n, és még sorolhatnám a terveket.
Szeretném, ha jövőre is találkoznék ismerőssel, vagy ismeretlennel, aki azt mondja, tetszik, amit csinálsz.

Szóval befizettem a jövő évre is a tárhely bérletemet, és remélem, képeskönyvem kapcsán csak olyanért kell majd fizetnem ezután is, amiért szolgáltatást is kapok. Nem írom körül jobban…
Pár napja azon dolgozom, hogy a következő kötet kicsit formailag is megújulva kerüljön eléd.
Néhány óra múlva ismét tiszta lappal indulok itt úgy, hogy továbbra is visszanézhetően vállalom (talán kicsit büszkén is) az eddigieket, és folytatni is úgy szeretném, hogy ne kerüljek konfliktusba a tükörrel.

Még egy nap az évből…