2009.12.01. kedd, 09:49
2009.11.30. hétfő, 10:37
Rövidke hétvégémen nézegettem, hogy egy jó hónapja nem fényképeztem már.
Vasárnap majdnem sikerült, az idő is remek volt, de aztán valahogy nem jött össze mégsem.
Viszonylag érdekes témákkal vagyok elmaradva, és ha sikerül szabadságra jönnöm, talán ünnepi készülődős képeim is lesznek.
Az elmaradások pedig nem maiak. Vidoros, állatos, meg koncertes fotók is vannak még.
Most egy kép, majd nemsokára album a Fesztivál az állatokért rendezvényről.
2009.11.29. vasárnap, 08:55
Ismét elérkezett a péntek, és reggel úgy igyekeztem a vasútállomásra, hogy legyen időm megvásárolni Deák Bill Gyula születésnapi CD-jének második részét.
Most a nyíregyházi újságárusnak sikerült megörvendeztetnie azzal, hogy reggel hétkor már a kezemben volt a lemez, és itt sem kellett az újság hozzá 😉
Gyorsan végignéztem a dalok listáját, és meg kellett állapítanom, jobb, ha maradok az informatikánál szakmailag.
Ezt írtam az előző lemez meghallgatása után: “Kíváncsian várom a jövő pénteken megjelenő második részt talán egy Hey Joe-val, Kőbánya Blues-zal, Hatvan csapással, A zöld, a bíbor és a feketével, vagy ki tudja, meglátjuk.”
Nos, a Hatvan csapás jött be a jóslatokból, úgyhogy marad a Debrecen-Nyíregyháza vonatozás az üveggömb helyett. 🙂
Nézzük a lemezt:
Öreg Billy rock and roll-bandája ezen az estén Hirleman Bercit, Póka Egont, és Tornóczki Ferikét (ahogy a Király hívja felfedezettjét) látja vendégül. Illetve nem is igazán vendégül, hiszen ők adják a műsort. Fergeteges.
Kis önéletrajz következik ezután a Hatvan csapás albumról, A Nagy Generáció temetésére című igazi koncertes hangzással, felelgetős szólókkal.
Aztán egy szomorú, de gyönyörű blues, a Kéne egy üveg vörösbor. Ezt a dalt is a Hatvan csapás-on hallhattuk először.
Mi következhetne más, mint a Hatvan csapás?
“Hatvan újságban elmeszeltek,
Hatvan helyen rúgtak engem,
Ha nem volt pénzem, nem ettem,
Húztak vissza, de előre mentem.”
És ha eddig nem hallottál elég gyönyörűen síró gitárt, akkor borzonghatsz a Nem vagyok eladó gitárfutamain. Persze érdemes a szövegre is figyelni, mint minden dalnál.
Folytatódik az önéletrajz, a Titkos lány-ról villan fel pár kép egy rendkívüli balladában.
A lemezt egy pörgős öreg dal zárja.
“Ha kell maradok, ha nem, lekophatok, babám.” Hosszú lábú asszony.
Ez lesz majd pár sorral lejjebb Sárközi Szivori Pállal, akit hiányolok az új lemezről.
Ha lenne egy harmadik lemez, azon bizonyára rajta lennének azok a dalok, amiket vártam a CD2-n.
Tulajdonképpen létezik ilyen, hiszen a koncert megjelent DVD-n is.
Megnéztem párszor, ajánlom a karácsonyfa alá.
Tudom, elég sok dolgot ajánlottam mostanában a fa alá, de legalább könnyű lesz az ajándékozás 😉
2009.11.28. szombat, 10:20
Körülbelül egy éve készült ez a kép. Az idei őszből kimaradtak a fotóséták.
Talán valamit még sikerül pótolni.
2009.11.25. szerda, 10:25
Olvasom, hogy hétvégén ünnepélyesen átadták a jó ideje működő szarkofág
üzletházban a lefelé közlekedő mozgólépcsőt is.
Merthogy eddig csak fölfelé közlekedett.
Fontos, hogy bejusson a potenciális, utána meg csak betér ide vagy oda, míg visszatalál a kijárathoz.
Nem nagyon értem, miért kellett ebből ekkora cirkuszt csinálni?
Miért kell azt ünnepelni, hogy már lefelé is van mozgólépcső?
Normális helyeken ez a természetes…
2009.11.24. kedd, 10:54
Nem tehetek róla, hogy ennyi jó hír van mostanában a Királyról, sőt, örülök is neki.
Szomorkodtam, hogy nincs a környékünkön Deák Bill koncert, és íme a cáfolat.
Igaz, párat aludni kell még de cserébe nem mindennapinak látszó koncert ígérkezik.
Kezdem az elején.
Előzenekar a Chrome Rt. Ismerős? Nekem is. Két éve készültem egy koncertjükre, ami persze elmaradt, de akkor kicsit utánuk jártam 🙂
Sajnos a honlapjukat most nem tudom ajánlani, mert támadó lapnak minősítették, helyette ma az ő YouTube-os klippjük lesz az illusztráció (bocs, Bill!), illetve ITT a Hotdog-os linkjük.
A koncertre visszatérve természetesen a helyszín a Lovarda Debrecenben, az időpont 2010. 01. 22., és Deák Bill Gyula koncertjét a Pokolgép fellépése előzi még meg.
Készülj! 🙂
2009.11.22. vasárnap, 16:00
Ígéretemhez híven délután visszatértem az újonc rádiókhoz.
Úgy kettő és három között a Class Fm-mel próbálkoztam.
Ez szegény továbbra is harmatgyenge, legalábbis számomra.
Többször azon kaptam magam, hogy az egérkurzor elindul a winamp könyvjelzői felé.
Valami kívánságműsor féle lehetett. Legalábbis minden harmadik-negyedik dalnál megpróbálták elhitetni velem, hogy a következőt valaki tényleg szeretné hallani.
Majdnem egy órán át kitartottam. (érezd az áldozatot! 🙂
A Neo-nak a fürdőszobai akciózásom adott teret.
Ha nem tudtam volna, hogy István Dani volt az az egyetlen, aki még süllyedés előtt elhagyta a Slágerhajót, azt hittem volna, hogy rázáródott a Sláger stúdiójának ajtaja, és csak akkor nyílna ki, ha egész délután csak olyan dalokat játszik, amit a Sláger naponta többször.
A kivételeknél itt is akadt mindig név a kívánsághoz.
Úgy tűnik, ők legalább megpróbálnak infót szerezni arról, mit is kellene játszaniuk.
Persze ők ütköztek nagyobb ellenállásba is, hozzájuk nem vándorolt át könnyes szemmel az egész Sláger-stáb, mint ahogy tették ezt a danubiusosok a Class-szal (ez milyen hülyén néz ki három sz-szel 🙂
Szóval most felejteni próbálok a Friss Rádióval. Nem is jövök ma már.
Ma rádiót hallgatunk.
Adott az ötlet, hogy megnézzük az újonnan induló adókat hétvégén.
Egy induló rádiónál szerintem fontos, hogy megpróbálja magához csábítani még az elején a hallgatókat bármi áron is. Különösen igaz ez akkor, ha a politika árnyéka, sőt, inkább fátyla borul rájuk.
A teszt azzal indul, hogy megkeresem a honlapokat. Így pár nappal az indulás után magára valamit is adó média rendbe teszi a lapját, a műsorát. Aztán majd később kurvul el, mikor már az emberek jó része lusta arrébb tekerni…
Tehát Class Fm.
Új lapoknál természetesen tilos az IE, Mozilla pedig azt mondja: “A Firefox azt észlelte, hogy a kiszolgáló olyan módon irányítja át a kérést, hogy az soha nem fog teljesülni.” Márpedig a süti engedélyezését ki kell érdemelni nálam 🙂
Nem kis netes turkálás után megvan a winampos változatuk. Megvárom a második számot is, pedig nagyon nehezemre esik… “Nekem bejön” – mondja a spot. Nekem nem, de adok még 10 percet… A dalok között két mondatot mondó valaki kétszer bakizik egy mondatban, ezt 10-kor a hajnalra fogja. Olcsó poén. A megítélésen Santana zenéje próbál javítani, meghallgatom… Következik az ismert Guns N’ Roses dal feldolgozása, amitől hetek óta frászt kapok. Bocs, én itt befejezem a tesztet, még ha időközben be is fut a Kistehén fél dal erejéig.
Irány a Slágerváltó Neo. A honlapjuk elérhető, de igen primitív (a lopott logóval együtt is).
A műsort éppen Balásy Panna tolja. Ő volt annak idején az egyik kedvenc műsorvezetőm a Top TV-n. Sajnos ezt a VIVA ölte meg, ami a nyomába sem léphet azóta sem…
Ahogy Panna fénye is megfakult. Valamiféle ajánlóműsor lehet, amit csinál. A rövid riportbejátszások érdektelenek, a zenék valahol a Petőfi gyengébb óráit idézik, olykor meg a slágeres lerágott csontok. Szóval ezért kár volt a cirkuszolás, ha pedig megjelenik a politikai beütés, pláne.
Ahogy nézem, nagyjából egy órát szenvedtem át a két újonccal, nem érte meg. Délután visszanézek még kíváncsiságból, de azt hiszem netes rádión visszatérek a korábbi kedvencekhez. Hétvégén reggel a Hobby Rádió – itt különösen szeretem Murányi Zsolt Lemeztartó című műsorát szombat reggelenként -, Mustár FM, mint helyi kedvenc rendkívül változatos zenei kínálatával, és a Friss Rádió Debrecenből, akik a nyálzene elleni küzdelem élharcosai. 🙂
Az általuk szervezett koncert egy képe lesz most az illusztráció.
2009.11.21. szombat, 09:28
Remélem, nem okozok nagy törést a hétvégi hangulatodban, ha ma is Bill lesz a téma. 😉
Tegnap este 8-kor kezdődött ugye Bill Kapitány várva várt életműkoncertje.
Nagyjából ez volt az az időpont, hogy hazaértem, elindult a számítógépem, kinyílt, majd visszacsukódott a cd-játszó tálcája (népi nyelven a pohártartó 🙂 , és pörögni kezdett a CD.
Az előzmények.
A tegnapi írásba linkeltem Deák Bill Gyula lapját. Persze ahogy illik, ki is próbáltam a linket. Itt találtam az írást, mely szerint a Blikk november 20-án és 27-én megjelenő száma mellé megvehetem Bill 60 éves születésnapi koncertjének cd-it.
Itt most köszönetnyilvánítások következnek.
Köszönöm a Sony Music-nak, hogy lehetővé tette ezt a megjelenést.
Köszönöm a Blikknek, hogy megjelent náluk.
Köszönöm a 499 forintos árat.
Köszönöm az újságárusnak, hogy nem kellett újságot is venni hozzá 🙂
Este a debreceni vasútállomáson volt időm megvásárolni Deák Bill Gyula 60 Live című lemezének első kötetét.
A vonaton nézegettem a lemezt, és alig vártam, hogy hazaérjek vele. (Az ember ugye nem kockáztatja az életét azzal, hogy a Debrecen-Nyíregyháza vasútvonalon személyszállító vonaton laptopot hurcol magával…)
Az első lemez hat dalt tartalmaz, körülbelül fél óráig hallgathatod a Király hangját.
Szerencsére valóban minden számot végig feltettek az albumra, nincs idegesítő lekeverés. A kínálat is igen jó. Bevezetésnek a közönség “Bill a Király!” skandálása után a Szökni jó az 1993-as albumról (”Élni pocsék, de szökni jó”), majd az Édes otthon – hallás után szerintem – Sárközi Szivori Pál gitárjátékával itt is fergeteges.
Nemkülönben a gyönyörű ballada, a Tetovált lány, amely valahányszor borzongat, mikor meghallom, koncerteken pedig – itt is – rendkívüli élmény. “Szeretlek Erzsi haver vagy János…”
És nincs vége a csodának. Legjobb – ugyancsak szerintem 😉 – albumának címadó dala következik a közönség
vastapsa kíséretében “Anyám nem kapott virágot, Apám keze odavágott,…” Rossz vér énekli a közönség is.
A koncertek elmaradhatatlan megemlékezése következik a gitárkirályra, Radics Bélára. Zöld csillag.
Az első koncertlemez záródala ismét egy remek zene, a Bill Kapitány Blues.
Ha nem is voltam ott a sportarénában a tegnap esti koncerten, azért mégis volt részem Bill koncertzenében.
Kíváncsian várom a jövő pénteken megjelenő második részt talán egy Hey Joe-val, Kőbánya Blues-zal, Hatvan csapással, A zöld, a bíbor és a feketével, vagy ki tudja, meglátjuk.
Képnek pedig egy teljes képtárat idelinkelek, a múlt évi, Lovardában rendezett koncert albumát.
2009.11.20. péntek, 08:05
Ma este a budapesti arénában láthatják a szerencsések Deák Bill Gyula életműkoncertjét.
Körülbelül egy hónapja jelent meg Bill legújabb lemeze A Király meséi címmel. Pár napja hallgatom az albumot, és úgy érzem, kicsit korai volt a legendás Hatvan csapás után.
Megértem, hogy a kiadó meg akarja lovagolni a sikert – ez ugye a pénz oldal – de valahol azt olvastam, a Király is következő évben szerette volna az albumot. Ez meg ugye a lélek oldal…
A Hatvan csapás-nál nagyon nehéz jobb albumot készíteni.
Az új mesékkel folytatódik az önéletrajzi ihletésű dalok sora, a zene azonban keményebb, rockosabb, hangszeresebb, néhány dal mintha kevésbé Bill hangjára íródott volna. Nekem kicsit erős a vokál olykor, a Forró hó elején például ránéztem a kijelzőre, hogy valóban Bill dala-e, és valahogy a Hol az ég? is kilóg nekem a sorból.
Vannak azonban ezen az albumon is olyan dalok, amelyek hatására évek múlva is libabőrös lesz az ember.
A Kőbányáról álmodtam, A végtelen felé, a Kilakoltatás egyértelműen ilyenek, illetve az Éjféli piac, a Lassú szőrös blues, és a Csonka boogie amelyek egyértelműen a régi Bill lemezek hangulatát hordozzák.
Ennek a lemeznek is a gyűjteményemben a helye.
A Sláger rádió utolsó négy óráját – az országos frekvencián – velük töltöttem. Nem terveztem így, de este nyolc előtt bekapcsoltam a rádiót. Jellemzően csak sistergés hallatszott. Gondolom valamikor egy áramszünetnél elfelejtette a beállításokat. Először a Danubiust találtam meg. Ott éppen Jáksó volt. Idegesített.
Aztán meglett a Sláger. Mit mondjak? Igazán jól sikerült a “saját” kívánságműsoruk.
Olyan zenék kerültek elő, amiket sosem hallottam náluk, de máshol sem nagyon. Meg érdekes volt a beszélgetős rész is. Semmi görcsölés, semmi megfelelni akarás.
De már vége. Neten folytatják.
2009.11.15. vasárnap, 14:07
Kicsit későn jön a mai bejegyzés, mert lassan kezdek leszokni róla, hogy első indulatból írjak.
Nem tudom, ez jót tesz-e a blogomnak, azt viszont tudom, egyszerűbb (/lenne) az életem, ha nem egyből reagál(ok/nék) dolgokra. Csak akkor gyakran kellene törölgetni a tükröt…
Ezt legutóbb munkahelyemen tapasztaltam, de annyira fáradt vagyok, hogy semmi erőm/kedvem magamra erőltetni a 3(000)-ig számolást, főleg ha igazam van. Erről ennyit.
Ami a fáradtságot illeti a hétvége elvileg jó volt a pihenésre. Szombaton kényelmesen lesétáltam a boltba, tudatosan vásároltam 🙂 ami eszembe jutott, aztán fotóscuccal felsétáltam a belvárosba. Remek idő volt, és semmittevős séta. A fényképezőgépet minden cél nélkül vittem, de nem hiába. A héten felállították az idei fenyőfát a Kossuth téren a szokásos helyen, és a szombati napsütésben pedig szorgosan szerelgették a faházakat. Eszembe jutott, vajon idén lesz-e Krúdy karácsony Sóstón? Biztosan nem. Nyugtáztam.
Fényképeztem párat a téren.
Hazafelé bementem a temetőbe. Most volt időm gyertyát gyújtani.
Délután összekészítettem a fotós cuccot estére, és gondoltam, pihenek kicsit.
Este tíz után ébredtem fel.
– Öregszem. Már este nyolcra is ébresztőt kell beállítanom. – állapítottam meg a kihagyott Óperentzia koncert szomorúságával.
Kicsit olvasgattam, aztán folytattam az alvást. Azért sem írtam semmit 🙂
Reggel viszonylag korán ébredtem. Talán erről kellene leszoknom legalább hétvégén, ha tehetem.
Az idei őszi fotózásom a hétvégék hiányában elmaradt. Ma sem sikerült utolsó lehetőségként pótolnom, esős képet meg nem volt kedvem készíteni, bár az E-misszió fotópályázatára jól jött volna.
Maradt hát mára a semmittevős vasárnap, és egy kép szombatról.
2009.11.14. szombat, 08:31
Olyan régen voltam itthon teljes hétvégén, hogy hirtelen nem is tudok mit kezdeni a nagy szabadsággal.
Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha Debrecenben libáznék és leánykáznék ma, de valahogy egy pillanat alatt elvetettem, hogy ma is Debrecenbe utazzak. 😉
Egyébként ami miatt elgondolkodtam a debreceni úton, az a ma délutáni Hollóének Hungarica és a holnap esti Kerekes Band koncert persze az ételek és italok mellett.
Előbbieket a Friss Rádió emlékezetes nyálzene ellenes koncertjén láttam, utóbbiak pedig ugyanez év őszén Nyíregyházán vendégeskedtek a Vidor Fesztivál keretében.
A libákhoz visszatérve mai képként pedig igen áttételesen egy tűzoltólétrás Múzeumfalu képet teszek be. Az áttétel pedig a múlt hétvégén kényszerűen itt kihagyott Márton nap.
